A 2007-2008-as őszi félévre ERASMUS ösztöndíjat nyertem Belgiumba, Kortrijkba. A város nem is kicsi, nem is nagy: pont jó. A 't Hoge 41.-ben lakom évfolyamtársnőmmel Zórával, és egy lengyel párral Marcinnal és Monicával. Ebben a blogban a mindennapjaimról, gondolataimról és érzéseimről olvashatsz. Fényképekkel is megpróbálom majd bemutatni a jelenlegi környezetemet, barátaimat, így ha majd hazamegyek és megkérdezi valaki hogy milyen volt a félévem, ne merüljön fel a probléma: Hol is kezdjem...?

péntek, szeptember 28, 2007

09.28. - Itthon, Magyarországon

Itthon vagyok. Vártam már nagyon... Kortrijkból három vonattal jutottam el Charleroiba, onnan busszal a reptérre, aztán repülő, és Budapest. Ádám barátunk jött elém, és Lacival csak itthon találkoztam. Nagyon boldog voltam hogy itthon lehetek, és nem csak 4. emeleten, azt hiszem az egekben voltam tegnap, hogy újra itthon lehetek Lacival. Aztán ma reggel bementem a városba. Anyut látogattam, előtte nőgyógyászt ahol egy rohadt recpetírásért (ami kábé 2 perc és abban már a köszönés is benne volt) 3 órát vártam. Nem kicsit voltam ideges, mert az a néhány óra az itt töltött rövid időmből nagyon értékes. Ez van. A jól szervezett magyar egészségügy :S Majd szembesültem vele, hogy anyum nemcsak hogy nincs túl jól, inkább rosszul van. :( Nagyon aggódom miatta.
Aztán a túlzsúfolt békávé, az agresszív idős nénik a buszon, a csövik és az alkeszek... Az az igazság, hogy vagy nagyon negatív lettem ezzel kapcsolatban, vagy nagyon jó körülmények közé kerültem erasmussal. Vagy mindkettő. Hazaértem végre, és azt hiszem Magyarország legjobb helye számomra Laci mellett van. Most betermeltem már egy túróscsuszát, egy rakottkrumplit és ez bizony nagyon jót tett nekem. Holnap jönnek hozzánk a barátok. Hiányoznak nagyon. Lesz nagy sörözés és csoki, amit Belgiumból hoztam. Ma így stílusosan Magyarországon megkóstoltam a belga sört és a belga csokit is, és meg kell hogy mondjam, nem véletlenül híresek. De most nem ez a lényeg, hanem a magyar finomságok, amikre nem lesz lehetőségem Belgiumban. Most úgy érzem magam itthon, mintha egy hosszú utazásról értem volna haza, és nem mennék vissza többet. Pedig fogok, de mégis olyan érzés, hiszen hazaérkeztem. :)

Nincsenek megjegyzések: