Reggel a szóbeli vizsga úgy-ahogy sikerült. Szép gesztus volt a tanároktól, hogy mindenkit megleptek egy kis ajándékkal. Én is kaptam egy kis zenei CD-t (gyanítom flamand nyelvű zenékkel ;)) Egy kis képeslapot, ami személyre szóló levelet tartalmazott angolul, sok szerencsét kívánt Nele benne, örült hogy taníthatott a kurzus során, boldog időket kívánt az itt tartózkodásomra, megmiegymás. Mellette volt a névjegye az elérhetőségeivel. És emellé még kaptam egy aranyos Csőrikés kulcstartót. Komolyan meghatott ez a dolog. Ezeken a tanárszakos hallgatókon tényleg látszik hogy mennire motiváltak még a tanításban, mennyire lelkesek és szeretik a diákjaikat. Így egy kicsit vidámabban vártam az írásbeli részét a vizsgának, ami délután következett.
Az írásbeli vizsga után egy kissé besokalltam. Az utóbbi napjaim nem teltek valami fényesen, a szipogás, kuc-kuc és a fázás közepette még az a borzalmas érzésem is ott volt, hogy marhára elhanyagolom a tanlást. És tényleg. Amint megláttam a nagyon-sok-oldalas-tesztlapot, azt hittem, a falnak megyek. Persze tudni kellett volna a szavakat, illetve érteni kellett volna egyáltalán a feladatot is. Nem tudom mit várjak az eredményektől. Az azért sokat elárult a vizsga nehézségéről, hogy mekkora szemekkel pislogtunk egymásra közben. Szerencsére Nele csak mutatóban volt szigorú, azért hang nélkül néha-néha hátra illetve előrekukkanthattunk. Ez persze mit sem ért, hiszen hiányos tudással rendelkezett sokmindenki.
Délután még egy kis egyeztetés volt nyelvi intézetben, a tanárnőnél felvettem végül mind a három kurzust. Hazaérve beszélgettem egy kicsit Lacival, aztán az egész háznép hátruccant a szomszéd házba, onnan Kaskát is vittük magunkal a Big Brother házba egy kis lazulásra.
Délután még egy kis egyeztetés volt nyelvi intézetben, a tanárnőnél felvettem végül mind a három kurzust. Hazaérve beszélgettem egy kicsit Lacival, aztán az egész háznép hátruccant a szomszéd házba, onnan Kaskát is vittük magunkal a Big Brother házba egy kis lazulásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése