A 2007-2008-as őszi félévre ERASMUS ösztöndíjat nyertem Belgiumba, Kortrijkba. A város nem is kicsi, nem is nagy: pont jó. A 't Hoge 41.-ben lakom évfolyamtársnőmmel Zórával, és egy lengyel párral Marcinnal és Monicával. Ebben a blogban a mindennapjaimról, gondolataimról és érzéseimről olvashatsz. Fényképekkel is megpróbálom majd bemutatni a jelenlegi környezetemet, barátaimat, így ha majd hazamegyek és megkérdezi valaki hogy milyen volt a félévem, ne merüljön fel a probléma: Hol is kezdjem...?

vasárnap, szeptember 09, 2007

09.09. - Nyugat-Kortrijk

Délután felpattantam a kerékpárra, és egy rövidebb felfedezőútra indultam a város nyugati felébe, mert arra még nem voltam soha. Ott is hasolnló szépségeket találtam, mint itt: külvárosi házak, pici parkok pici tavakkal, kis erdők kis dombokon, meg találtam egy régi szélmalmot, aminek az alját étteremnek alakították ki. Ez utóbbit már nem volt lehetőségem lefényképezni, mert az elemeim bemonták az unalmast.
Észrevettem miért van olyan különös de egyben jó érzésem mikor ezek között a kis házak között barangolok. Először is: nem is olyan kicsik ezek a házak, viszonylag nagy az alapterületük, de hirtelen ránézésre az aránytalanul nagy ablakok miatt tűnhet kisebbnek a ház. Másodszor pedig a 80%-uk régies formájú, téglaborítású, és romantikus kis kert veszi körül, amitől az embernek olyan időtlen érzete van. Viszont ha jobban megnézzük a nyílászárók újak, a redőnyök, hófehér sötétítők mintha csak most kerültek volna ki a boltokból, nem beszélve a riasztókról, és a ház körüli világítás megoldásáról. Ez az ellentmondás olyan finom egyensúlyban van, hogy egyáltalán nem zavarja az összképet. Persze vannak modernebb házak, amik inkább ablakból, mint falból állnak. Szerintem lenyűgözőek ezek is.
Egy kissé szlalomozni kellett ma az emberek között, mert épp zajlik az EXPO itt nem messze.


Nincsenek megjegyzések: