Az Intercultural Management tantárgy is belopta magát a szívembe. A tanárnő elég szigorúnak néz ki, de jó előadó, és remélhetőleg nem lesz olyan szigorú a vizsgarésznél. Az órát egy játékkal kezdtük, illetve végeredményben többnyire erről szólt az óra. A neve: Raffa-Raffa. Leírom az akutális játékszabályokat, lehet hogy túl részletesen fogom taglalni, úgyhogy inkább külön bekezdésbe írom, hogy át lehessen könnyen ugrani ;)
Tehát a Raffa-Raffa játék lényege: teljesen random mód el lett oszva az osztály (itt erasmusos és belga diákok vegyesen) két kultúrába, nevezetesen alfa- és béta kultúrába. Én a bétákhoz kerültem, és mi kimentünk a teremből a folyosóra. Ott megtudtuk, hogy üzletelni fogunk egymással, a cél a túlélés. Aki 300 eurót összegyűjt a játék végére, az megmenekül az éhenhalástól. Üzletelni kártyákkal kell: 5 színű kártya van, 5 féle álattal. Lényeg: össze kell gyűjteni a különböző állatokat azonos színben, és ez 100 eurót fog érni a beváltóhelyen, ahol újabb 5 kártyát kapunk az újabb üzleteléshez. Az üzlet egyszerű cserekereskedelem, ami kell nekem, azért olyat adok, ami neked kell. DE: tilos az érintés, tilos a mosolygás, tilos a beszéd. Összesen 5 féle hangot szabad hallatni: az állatok hangjait: birka-beee, kacsa-kvak, boci-múúú, disznó-röf, kuty-vau. Aki megszegi a szabályokat, és az ellenőrző tanár észreveszi, annak kicseréli a lapját, természetesen azt a színt, amiből a legtöbb van a kézben. Megkezdődött az üzletelés. Nagyon vicces volt, mint egy farmon kvak-bee-múú-röf-vau, de senkinek sem szabadott vigyorogni, mert hát az üzlet komoly dolog. Miután belejöttünk, jött egy látogató, mondhatni túrista vagy külföldi üzletember az Alfa kultúrából, és ő is próbált üzletelni a maga módján, figyelve hogy mi hogy teszünk. Eközben egyikünk persze átment az Afáékhoz ott üzletelni. 5 perc leteltével visszacserélődtek ezek az emberek, és lehetett tőle kérdezni a másik kultúráról. A beszámolók alapján körvonalazódott, hogy a mienkétől gyökeresen eltérő kultúráról van szó. Zajosak, tapogatják az embert, mosolyognak meg miegymás. A negyedik látogatónak én jelentkeztem, és megnéztem mi folyik odabent. Megpróbáltam üzletet kötni, de alighanem sikertelenül, nem ismertem a másik kultúra szabályait. A játék végeztével megismertük az Alfa kultúra törvényeit is, mégpedig: mindegyik kezében egy gomb volt, és az üzlet inkább egy játékhoz hasonlított. Lábdobogással jelezték hogy játszani szeretnének, és hátratették a kezüket ekkor. A másiknak ki kellett találni hogy melyik kezében nincs gomb, ezt úgy, hogy meg kellett érintenie azt a vállát. Ha háromszor kitalálta, akkor egy kártyát kapott a középen ülő emberkétől, aki a játékot figyelte.
A játék végeztével felsorolta a tanárnő kik maradtak életben. Nos, én sajnos éhenhaltam. :(
Az óra maradék részében megbeszéltük egymással a tapasztalatainkat, és a tanárnő segített a gondolatok elindításában, rákérdezett dolgokra, észrevételekre. Furcsa hogy mennyire megfogott ez a játék most. Azt hiszem azért, mert itt erasmusos diáknak lenni körülbelül annyit tesz, mint annak a bizonyos "üzletembernek", aki meglátogatta 5 percre a másik kultúrát. Aztán visszatért a sajátjához, és észreveszi a különbségeket. Persze ezt egy kis játékra levetítve nehézkes elképzelni, de azt hiszem ha hazatérek innen, észre fogom venni a saját kultúrám különbözőségét, talán jobban mint eddig, mert itt éltem egy teljesen más kultúrában, még ha nem is pár percet, de arányaiban kivetítve talán még stimmel is az idő. Egy hét múlva hazamegyek egy kicsit, és lehet hogy máris egy kicsit más lesz minden. Nem tudom még mennyiben, és azt se tudom még, hogy tényleg más lesz-e. Az biztos, hogy alig várom. Nagyon hiányoznak a szeretteim, és egy kicsit az a kényelem is hiányzik, amit az a légkör jelent, amibe beleszülettem. Itt sokminden van, ami kényelmetlen, mert nem ismerem a szabályokat. Néha feszengek a boltban, a tömegközlekedésen, az iskolában. Otthon minden olyan ismerős és megszokott. Remélem a félév végefelé ezek az érzések itt Belgiumban is megjelennek egy kicsit. Persze sohasem leszek olyan, mint aki itt született, de talán toleránsabb leszek a szabályaira.
Tehát a Raffa-Raffa játék lényege: teljesen random mód el lett oszva az osztály (itt erasmusos és belga diákok vegyesen) két kultúrába, nevezetesen alfa- és béta kultúrába. Én a bétákhoz kerültem, és mi kimentünk a teremből a folyosóra. Ott megtudtuk, hogy üzletelni fogunk egymással, a cél a túlélés. Aki 300 eurót összegyűjt a játék végére, az megmenekül az éhenhalástól. Üzletelni kártyákkal kell: 5 színű kártya van, 5 féle álattal. Lényeg: össze kell gyűjteni a különböző állatokat azonos színben, és ez 100 eurót fog érni a beváltóhelyen, ahol újabb 5 kártyát kapunk az újabb üzleteléshez. Az üzlet egyszerű cserekereskedelem, ami kell nekem, azért olyat adok, ami neked kell. DE: tilos az érintés, tilos a mosolygás, tilos a beszéd. Összesen 5 féle hangot szabad hallatni: az állatok hangjait: birka-beee, kacsa-kvak, boci-múúú, disznó-röf, kuty-vau. Aki megszegi a szabályokat, és az ellenőrző tanár észreveszi, annak kicseréli a lapját, természetesen azt a színt, amiből a legtöbb van a kézben. Megkezdődött az üzletelés. Nagyon vicces volt, mint egy farmon kvak-bee-múú-röf-vau, de senkinek sem szabadott vigyorogni, mert hát az üzlet komoly dolog. Miután belejöttünk, jött egy látogató, mondhatni túrista vagy külföldi üzletember az Alfa kultúrából, és ő is próbált üzletelni a maga módján, figyelve hogy mi hogy teszünk. Eközben egyikünk persze átment az Afáékhoz ott üzletelni. 5 perc leteltével visszacserélődtek ezek az emberek, és lehetett tőle kérdezni a másik kultúráról. A beszámolók alapján körvonalazódott, hogy a mienkétől gyökeresen eltérő kultúráról van szó. Zajosak, tapogatják az embert, mosolyognak meg miegymás. A negyedik látogatónak én jelentkeztem, és megnéztem mi folyik odabent. Megpróbáltam üzletet kötni, de alighanem sikertelenül, nem ismertem a másik kultúra szabályait. A játék végeztével megismertük az Alfa kultúra törvényeit is, mégpedig: mindegyik kezében egy gomb volt, és az üzlet inkább egy játékhoz hasonlított. Lábdobogással jelezték hogy játszani szeretnének, és hátratették a kezüket ekkor. A másiknak ki kellett találni hogy melyik kezében nincs gomb, ezt úgy, hogy meg kellett érintenie azt a vállát. Ha háromszor kitalálta, akkor egy kártyát kapott a középen ülő emberkétől, aki a játékot figyelte.
A játék végeztével felsorolta a tanárnő kik maradtak életben. Nos, én sajnos éhenhaltam. :(
Az óra maradék részében megbeszéltük egymással a tapasztalatainkat, és a tanárnő segített a gondolatok elindításában, rákérdezett dolgokra, észrevételekre. Furcsa hogy mennyire megfogott ez a játék most. Azt hiszem azért, mert itt erasmusos diáknak lenni körülbelül annyit tesz, mint annak a bizonyos "üzletembernek", aki meglátogatta 5 percre a másik kultúrát. Aztán visszatért a sajátjához, és észreveszi a különbségeket. Persze ezt egy kis játékra levetítve nehézkes elképzelni, de azt hiszem ha hazatérek innen, észre fogom venni a saját kultúrám különbözőségét, talán jobban mint eddig, mert itt éltem egy teljesen más kultúrában, még ha nem is pár percet, de arányaiban kivetítve talán még stimmel is az idő. Egy hét múlva hazamegyek egy kicsit, és lehet hogy máris egy kicsit más lesz minden. Nem tudom még mennyiben, és azt se tudom még, hogy tényleg más lesz-e. Az biztos, hogy alig várom. Nagyon hiányoznak a szeretteim, és egy kicsit az a kényelem is hiányzik, amit az a légkör jelent, amibe beleszülettem. Itt sokminden van, ami kényelmetlen, mert nem ismerem a szabályokat. Néha feszengek a boltban, a tömegközlekedésen, az iskolában. Otthon minden olyan ismerős és megszokott. Remélem a félév végefelé ezek az érzések itt Belgiumban is megjelennek egy kicsit. Persze sohasem leszek olyan, mint aki itt született, de talán toleránsabb leszek a szabályaira.
2 megjegyzés:
És amikor hazamész Magyarországra, más szemmel nézed a dolgokat. Más lesz fontos, mint előtte.
Remélem ez pozitív változás lesz. :)
Megjegyzés küldése