Délelőtt indultunk Oostende-be autóval. Miki vezetett, jött Ádám és a két új magyar lány: Eszter és Gabi. Amikor odaértünk sok-sok utcán végig kellett autókázni, hogy találjunk egy parkolóhelyet. Furcsán parkolnak ezek a belgák, minek következtében sokszor egy pofátlan autós parkol két parkolóhelyre. Ez van. A tengert meglátva teljesen oda voltam, meg vissza. Utoljára 2000-ben láttam az Északi-tengert Svédországban. Szerencsére meggyógyultam már nagyjából, úgyhogy éreztem a tenger illatát, belegázoltam a homokba, hallgattam a sirályokat, és képtelen voltam abbahogyni a kagylószedést és a fényképkattingatást. Nagyon szeles a tenger, és gyönyörű kék az ég a változatos felhőkkel a szélnek köszönhetően. Persze ez azt is jelentette, hogy a napos és a borús idő percenként váltakozott, így valamikor pulcsiban, kabátban mászkáltam, valamikor meg pólós idő lett volna. Akármilyen hideg volt a tenger, muszály volt megáztatni a lábamat benne. Ennek az lett a vége, hogy szinte az egész nadrágom vizes lett, majd homokos. A szél szerencsére segített a száradásban, és végül nem is lett olyan vészes. A parton összefutottunk a másik csapattal Gáborral, Ágival és a csehekkel, litvánokkal, lengyelekkel meg ki tudja ki volt még ott. Szóval megállapítottuk hogy kicsi a világ, és egy darabig együtt járkáltunk a parton. Majdnem elcsábultam egy 5 eurós cipő láttán, de végül mégsem szórtam a pénzt. Bár mondhatni hogy még magyar árnak is olcsó lett volna. Sebaj. Már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy miután megkerestük a kikötőt, és elbambultunk a hajókon, azután bevetettük magunkat a sétálóutca forgatagába, és kaját kerestünk. Találtunk is kisvártatva a szendvicsbárt, ezután már könnyebben tudtunk másra is figyelni. Például hogy milyen furcsa emberek vannak ott: rengeteg jómódú idős pár, pici szőke gyerekek rohangálnak a szülők körül, és még náluk is sokkal kisebb, inkább macskához hasonlító kutyusokat sétáltat boldog-boldogtalan. A kutyák számához képest viszont elenyésző kutyagumi volt a földön, nos ez nem semmi. Végeredményben megállapíthattuk, hogy aki nem sétáltat pici kutyát, nincs nyári ruhában és/vagy fürdőruhában, az biztosan túrista és mégbiztosabb hogy melegebb helyről jött. Vicces volt ez az ellentmondás a parton, mikor vastag pulcsiban és polárkabátban is vacogtam a szélben, ezek az őrültek pedig kifeküdtek a partra napozni-vagymi, rosszabb esetben mártóztak a tengerben meg szörföztek. A gyerekek meg négykerekű biciklifélével szlalomoztak az embertömegben.
A parton egyébként sorra találtunk szebbnél szebb éttermeket is, valahogy már az étteremben ülökről is látszott, hogy ez nem a mi pénztárcánknak van kitalálva. Ha másnem, a gyönyörű teríték, a hatalmas poharak, vagy a minden asztalon elhelyezett műalkotás (lámpa/szobor/üvegdísz/stb) rávilágított hogy mi ide nem fogunk beülni. Egyszer megnéztük az áraikat is. Az egyik egytálétel 50 euró volt. Ekkor beigazolódott a gyanunk. :S Mindenesetre nagyon mutatós volt mindegyik, és furcsa mód többnyire tele volt vendégekkel.
Furcsa belga város ez a Oostende. Az eddig látott belga városokhoz nem igazán hasonlít. Kevés a cikk-cakkos tetejű ház, mitöbb inkább csak modern épületek vannak a városban. Az egyik épület például már-már felhőkarcoló méretű volt. A hatalmas ablakok persze itt is megvoltak, és a legfurcsább az, mikor egy halom ilyen irodaház jellegű lakóház között elbújik egy olyan 2-3 lépés széles házikó, ami cikk-cakkos tetejével a régi stílust képviseli mutatóban.
A nagyváros jelleget az is mutatta, mennyi volt itt a kínai étterem, nem beszélve a török vagy a görög konyhákról. Megjegyzem, egyiket se itt akartuk kipróbálni. Annak is megvan a saját helye ;)
Sokat gyalogoltunk, sok szép utcát láttunk, és azt hiszem kifogtuk azt a napot, mikor az emberek ellepik szó szerint a várost. Vasárnapot. Itt érdekes módon a boltok nyitva voltak még délután is, ebből is látszik, hogy Kortrijk inkább kisváros kategóriába tartozik.
Megnéztük a parkot is, ahol a virágból kirakott óra és dátum mindig az akutális időt mutatta, körben kis patak csörgedezett, egy kis tó mellett pedig számtalan madár fért meg nem túl békésen egy helyen. Sirályok tömege (nagyon kövérek ezek a madarak megjegyzem), hattyúk, kacsák és galambok. Sokszor volt kisebb nézeteltérésük mikor ott voltunk, de úgy látszik a fényképezést kimondottan szeretik, egyik másik mintha csak miattunk pózolt volna a kamerának.
Végül kissé fáradtan visszamentünk az járgányhoz, és irány "haza". Az még mindig furcsa érzés, hogy olyan helyre megyek haza, ahol még mindig túristának érzem magam, és nem olyan hely fogad mint a jó öreg Budapest.
Most kicsit küzdök a fejfájással, valószínüleg kaptam egy kisebb napszúrást, az arcomat rendesen lepirította a nap. Ezt se gondoltam eddig. Lehet hogy hasznát vettem volna egy kis naptejnek? Na sebaj, holnap már jobb lesz. Hamarosan megyek is a tollasbálba, mert holnap lesz az első napja a félévnek, és az első franciaóra.
Furcsa belga város ez a Oostende. Az eddig látott belga városokhoz nem igazán hasonlít. Kevés a cikk-cakkos tetejű ház, mitöbb inkább csak modern épületek vannak a városban. Az egyik épület például már-már felhőkarcoló méretű volt. A hatalmas ablakok persze itt is megvoltak, és a legfurcsább az, mikor egy halom ilyen irodaház jellegű lakóház között elbújik egy olyan 2-3 lépés széles házikó, ami cikk-cakkos tetejével a régi stílust képviseli mutatóban.
A nagyváros jelleget az is mutatta, mennyi volt itt a kínai étterem, nem beszélve a török vagy a görög konyhákról. Megjegyzem, egyiket se itt akartuk kipróbálni. Annak is megvan a saját helye ;)
Sokat gyalogoltunk, sok szép utcát láttunk, és azt hiszem kifogtuk azt a napot, mikor az emberek ellepik szó szerint a várost. Vasárnapot. Itt érdekes módon a boltok nyitva voltak még délután is, ebből is látszik, hogy Kortrijk inkább kisváros kategóriába tartozik.
Megnéztük a parkot is, ahol a virágból kirakott óra és dátum mindig az akutális időt mutatta, körben kis patak csörgedezett, egy kis tó mellett pedig számtalan madár fért meg nem túl békésen egy helyen. Sirályok tömege (nagyon kövérek ezek a madarak megjegyzem), hattyúk, kacsák és galambok. Sokszor volt kisebb nézeteltérésük mikor ott voltunk, de úgy látszik a fényképezést kimondottan szeretik, egyik másik mintha csak miattunk pózolt volna a kamerának.
Végül kissé fáradtan visszamentünk az járgányhoz, és irány "haza". Az még mindig furcsa érzés, hogy olyan helyre megyek haza, ahol még mindig túristának érzem magam, és nem olyan hely fogad mint a jó öreg Budapest.
Most kicsit küzdök a fejfájással, valószínüleg kaptam egy kisebb napszúrást, az arcomat rendesen lepirította a nap. Ezt se gondoltam eddig. Lehet hogy hasznát vettem volna egy kis naptejnek? Na sebaj, holnap már jobb lesz. Hamarosan megyek is a tollasbálba, mert holnap lesz az első napja a félévnek, és az első franciaóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése