09.30. - Barátok

Tegnap reggel bevásároltunk a vásárcsarnokban Lacival. Vettünk mindenféle finomat: savanyúkáposzta, kisdinnye, koviubi, minden amit hiányoltam. Aztán ma csinál Laci egy nagy adag káposztásbablevest. Tegnap délután jöttek a barátok: Ádám, Andor, Dana, Kriszti: és volt nagy sörözés, csokizabálás, ahogy az tervezve volt. Szerencsére nagyon jó hangulatban telt az este, jöttek a viccek, régiek és újak. Hiányzott már a nyuszikás/szőkenős/szóvicces/miegymásos faviccszkander, tegnap bizony előszedtük az emlékezeteinkből a vicceket. Aztán beszélgettünk sokat, egészen kifulladásig. Fájt a szívem, hogy csak ritkán lehet már így együtt a baráti társaság, és persze nagyon hiányzott Taki is a körből. Sebaj, jön az őszi szünet egy hónap múlva, és remélem sok alkalmam lesz még a barátokkal időt tölteni.
A hétvége további része: IKEA, Interspar, előtte meg sétálgatás Zuglóban, ami ebben a gyönyörű időben nagyon kellemesnek ígérkezik. ;)

09.28. - Itthon, Magyarországon

Itthon vagyok. Vártam már nagyon... Kortrijkból három vonattal jutottam el Charleroiba, onnan busszal a reptérre, aztán repülő, és Budapest. Ádám barátunk jött elém, és Lacival csak itthon találkoztam. Nagyon boldog voltam hogy itthon lehetek, és nem csak 4. emeleten, azt hiszem az egekben voltam tegnap, hogy újra itthon lehetek Lacival. Aztán ma reggel bementem a városba. Anyut látogattam, előtte nőgyógyászt ahol egy rohadt recpetírásért (ami kábé 2 perc és abban már a köszönés is benne volt) 3 órát vártam. Nem kicsit voltam ideges, mert az a néhány óra az itt töltött rövid időmből nagyon értékes. Ez van. A jól szervezett magyar egészségügy :S Majd szembesültem vele, hogy anyum nemcsak hogy nincs túl jól, inkább rosszul van. :( Nagyon aggódom miatta.
Aztán a túlzsúfolt békávé, az agresszív idős nénik a buszon, a csövik és az alkeszek... Az az igazság, hogy vagy nagyon negatív lettem ezzel kapcsolatban, vagy nagyon jó körülmények közé kerültem erasmussal. Vagy mindkettő. Hazaértem végre, és azt hiszem Magyarország legjobb helye számomra Laci mellett van. Most betermeltem már egy túróscsuszát, egy rakottkrumplit és ez bizony nagyon jót tett nekem. Holnap jönnek hozzánk a barátok. Hiányoznak nagyon. Lesz nagy sörözés és csoki, amit Belgiumból hoztam. Ma így stílusosan Magyarországon megkóstoltam a belga sört és a belga csokit is, és meg kell hogy mondjam, nem véletlenül híresek. De most nem ez a lényeg, hanem a magyar finomságok, amikre nem lesz lehetőségem Belgiumban. Most úgy érzem magam itthon, mintha egy hosszú utazásról értem volna haza, és nem mennék vissza többet. Pedig fogok, de mégis olyan érzés, hiszen hazaérkeztem. :)

09.27. - Készülődés

Hajnalban keltem, hogy bemenjek a Nemzetközi Marketingre. Ugyanis ma a belga diákokkal lett volna együtt néhány erasmusos. Gyanus volt már pár perccel óra előtt, hogy sehol egy másik külföldi diák. Amikor megérkezett a tanár és megkérdeztem hogy végülis mi a helyzet, felvilágosított hogy most valam e-business van helyette, és a következő héten lesz megtartva amire jöttem. Pfff Még jó hogy hozzánk nem jutott el az információ, mégis mindenki más tudta... Érdekes. Szerencsére Zóra megúszta a dolgot, a mázlista! Szerintem ez nála női megérzés lehetett. :) Ígyhát elmentem rögtön a suliból a GB-be még néhány doboz csokiért, nehogy kifelejtsek valakit az otthoniak közül, biztosan mindenki kíváncsi a híres belga csokira és/vagy sörre.
Most meg itt toporgok illetve néha cikk-cakkban rohangászok a szobámban, készítem a csomagomat az összes nyárias jellegű ruhámmal, és várom hogy mikor indulhatok már el. :) Azt hiszem egy hétvége alatt nem fogok tudni mindenkivel találkozni akivel szeretnék otthon, hiszen változatlanul 24 órából áll a nap, de hamarosan itt az őszi szünet is, akkor majd több időm lesz. Már most látom hogy milyen gyorsan el fog telni ez a látogatás! Szerencsére az órarendem nagyon kegyes hozzám, így lényegében nem kell hiányozzak a suliból.
Na még megyek, rohangászok néhány kört a lakásban, hátha eszembe jut mit fogok ittfelejteni. ;)

09.26. - Séta az esőben

Zórával elmentünk a városközpontba ügyeket intézni. A rendőrségre mentünk először, hogy bemutassuk a parpírt az ittartózkodásunkról. Kiderült hogy nem jó helyen járunk, nekünk a másik rendőrségre kell menni ezzel a dologgal. Viszont a nő nagyon segítőkész volt, és mikor azt mondtam neki hogy "dank u" megköszönésképpen, megveregette a vállamat és mosolygott. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire örülnek itt ha próbálkozik az ember az itteni nyelvvel. Ez azért felvidított. Átcammogtunk a zuhogó esőben a másik helyre, ahol a recepciós hölgy nem igazán tudta hová rakjon minket. Van egy sanda gyanum, hogy mi vagyunk az első erasmusos diákok, akik ezzel a legális itt-tartózkodással szórakoznak. Miután elirányítottak minket a városházára, eldöntöttem, hogy ennyi volt a "lelkesedésem" ehhez a témához. Egyébként is nyűgös vagyok az esőben, úgyhogy hazacammogtam, és elhatároztam, hogy biztosan hozok otthonról majd egy kapucnis vastagkabátot. Hát igen... Holnap otthon leszek. :) Valahogy nem is tudom elképzelni, hogy ez tényleg igaz. Pedig már a Charleroi-i utazást is megérdeklődtem. Két átszállással kell eljutni odáig. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell ennyiszer átszállni egyik várostól a másikig. Na majd ezt is megszokom az ixedik alkalommal. Most egy kicsit tartok tőle hogy valahol elvétem az átszállást, és még a repülőgépem is bukhat rajta. Na ebből a dologból szerintem az lesz, hogy extrém mód korán elindulok innen. Egyébként is be vagyok már sózva nagyon. Szívesen lennék már a Ferihegyi reptéren, ahonnan már normális távolságban vannak az emberek, akiket viszont szeretnék látni.

09.25. - Újra

Sokáig nem írtam semmit a blogba, mert nem volt netem. Ezzel nem voltam egyedül, az erasmusos diákok javarésze ugyanebben a cipőben járt. Most persze azt gondolná az ember: nincs net, szép az idő, ráadásul hétvége van, lehet menni a természetbe, városba meg mindenféle szabadtéri programra. Nos ez nálam másképp volt. Mivel nem tudtuk mikor lesz újra netünk, így a gépem közelében maradtam mindig, és bosszantottam magam a várakozással. Valószínű egyébként sem mászkáltam volna sehová, most a punnyadáson volt a sor. Megnéztem a Szex és New York maradék részeitt, rajzolgattam egy kicsit (amit már nagyon régen tettem), és egy kicsit a gondolataimra is jutott időm sajnos vagy nem sajnos. Néha ilyen is kell. Sokat aludtam, franciát hallgattam/tanultam, és gondolatban tervezgettem a mai prezentációm körvonalait. Így azt hiszem ha lett volna netem, akkor sem tudtam volna sokat regélni az életemről.
Tegnap este végre valahára visszahozták a netet, rögtön msn, gmail és persze a google képkereső funkciója. Rengeteg képet leszedtem a netről, és vagy negyedik nekifutásra alakult úgy a prezentáció, hogy érdemes volt tovább dolgozni rajta. Sok idő ment el a photoshop-os hülyeségekkel, a képméretezésekkel és az animációval. A szöveg ezután már kisebb feladat volt. Ma meg is tartottam az előadást. Nem sikerült valami jól, illetve mondhatni ez volt az életem eddigi legrosszabb prezentációja. Az animáció nem úgy jött ki, ahogy azt terveztem, így az megtorpanásomat sokan annak tudták be, hogy leblokkoltam. Pedig nem így volt, csak mérges voltam arra a nyüves programra, amelyik nem azt csinálta, amit én akartam. Na mindegy. A többiek egyébként nagyon jók prezentációban, nem is gondoltam volna hogy ennyire. Azt hiszem nálam még a nyelvi nehézségek is közrejátszottak a gyenge szereplésemben. Legközelebb jobb lesz remélem.
Most még lesz egy üzleti angolom, amihez annyi kedvem van most, mint annak az ablakosnak a hanyatteséshez. Három óra alvás után szépen nézek ki. Remélem nem fogok elaludni a suliban. :)

Nem, nem aludtam el. Szokásos pörgős óra volt ez is, de nem ám úgy ahogy azt kedves matektanárnőnktől megszokhattuk régen, ez valami más. Itt nem kalandozik el a figyelmed, ezek a tanárok egyszerűen profik szerintem. Mászkáltam a folyosókon, és be-be kukkantottam a termekbe: a legtöbb helyen megszüntették az konzervatív iskolapad elrendezést, és "kávéházjelleget" adtak a tanteremnek a csapatmunkákra. Mi is körbeültünk a mai angolon már. Nagyon hasznos ez az üzleti angol, de azt hiszem ezt már írtam ezelőtt is. Azt hittem, nagyjából jó vagyok a névelőkből, de rájöttem: van itt még számtalan újdonság, amire még a nyelvvizsga előtt sem világított rá senki. A szabályszerűségekre, a kivételekre, pontosan arra hogy ne úgy ráérzésből rakjuk vagy ne rakjuk elé azt a "the" vagy "a" névelőt. Mert hát nem mindegy. Mint ahogy az sem, hogy mikor használjuk az egyszerű és a folyamatos jelent. Most kiderült, hogy vannak helyzetek, mikor mindkettő helyes, holott ezt a nyelvtani szerkezet nem indokolná. Érdekes hogy ezt is megtudtam.
Sokszor olyan ellentettes érzéseim vannak itt kint. Szeretnék otthon lenni Lacival, és kishazámban az ismerősök között, de van itt valami varázslatos is. A különböző népek együttélése, alkalmazkodás egymáshoz, és persze ezek a fantasztikus iskolai foglalkozások. Már nem is merem az előadás szót használni. Bármikor bárki beleszólhat az órába, véleménye lehet, és ezt a tanár díjazza is. A másik szívfájdító tény: nem sokáig leszek diák. Most tegyük félre a számvitel botlásomat, de így: órarend, tanterem, osztálytársak... már azt hiszem ez az utolsó, bónusz félévem iskolapadban, méghozzá nem is akármilyen körülmények között. Tényleg nagyon szerencsésnek érzem magam.

09.20. - Raffa-Raffa

Az Intercultural Management tantárgy is belopta magát a szívembe. A tanárnő elég szigorúnak néz ki, de jó előadó, és remélhetőleg nem lesz olyan szigorú a vizsgarésznél. Az órát egy játékkal kezdtük, illetve végeredményben többnyire erről szólt az óra. A neve: Raffa-Raffa. Leírom az akutális játékszabályokat, lehet hogy túl részletesen fogom taglalni, úgyhogy inkább külön bekezdésbe írom, hogy át lehessen könnyen ugrani ;)

Tehát a Raffa-Raffa játék lényege: teljesen random mód el lett oszva az osztály (itt erasmusos és belga diákok vegyesen) két kultúrába, nevezetesen alfa- és béta kultúrába. Én a bétákhoz kerültem, és mi kimentünk a teremből a folyosóra. Ott megtudtuk, hogy üzletelni fogunk egymással, a cél a túlélés. Aki 300 eurót összegyűjt a játék végére, az megmenekül az éhenhalástól. Üzletelni kártyákkal kell: 5 színű kártya van, 5 féle álattal. Lényeg: össze kell gyűjteni a különböző állatokat azonos színben, és ez 100 eurót fog érni a beváltóhelyen, ahol újabb 5 kártyát kapunk az újabb üzleteléshez. Az üzlet egyszerű cserekereskedelem, ami kell nekem, azért olyat adok, ami neked kell. DE: tilos az érintés, tilos a mosolygás, tilos a beszéd. Összesen 5 féle hangot szabad hallatni: az állatok hangjait: birka-beee, kacsa-kvak, boci-múúú, disznó-röf, kuty-vau. Aki megszegi a szabályokat, és az ellenőrző tanár észreveszi, annak kicseréli a lapját, természetesen azt a színt, amiből a legtöbb van a kézben. Megkezdődött az üzletelés. Nagyon vicces volt, mint egy farmon kvak-bee-múú-röf-vau, de senkinek sem szabadott vigyorogni, mert hát az üzlet komoly dolog. Miután belejöttünk, jött egy látogató, mondhatni túrista vagy külföldi üzletember az Alfa kultúrából, és ő is próbált üzletelni a maga módján, figyelve hogy mi hogy teszünk. Eközben egyikünk persze átment az Afáékhoz ott üzletelni. 5 perc leteltével visszacserélődtek ezek az emberek, és lehetett tőle kérdezni a másik kultúráról. A beszámolók alapján körvonalazódott, hogy a mienkétől gyökeresen eltérő kultúráról van szó. Zajosak, tapogatják az embert, mosolyognak meg miegymás. A negyedik látogatónak én jelentkeztem, és megnéztem mi folyik odabent. Megpróbáltam üzletet kötni, de alighanem sikertelenül, nem ismertem a másik kultúra szabályait. A játék végeztével megismertük az Alfa kultúra törvényeit is, mégpedig: mindegyik kezében egy gomb volt, és az üzlet inkább egy játékhoz hasonlított. Lábdobogással jelezték hogy játszani szeretnének, és hátratették a kezüket ekkor. A másiknak ki kellett találni hogy melyik kezében nincs gomb, ezt úgy, hogy meg kellett érintenie azt a vállát. Ha háromszor kitalálta, akkor egy kártyát kapott a középen ülő emberkétől, aki a játékot figyelte.
A játék végeztével felsorolta a tanárnő kik maradtak életben. Nos, én sajnos éhenhaltam. :(

Az óra maradék részében megbeszéltük egymással a tapasztalatainkat, és a tanárnő segített a gondolatok elindításában, rákérdezett dolgokra, észrevételekre. Furcsa hogy mennyire megfogott ez a játék most. Azt hiszem azért, mert itt erasmusos diáknak lenni körülbelül annyit tesz, mint annak a bizonyos "üzletembernek", aki meglátogatta 5 percre a másik kultúrát. Aztán visszatért a sajátjához, és észreveszi a különbségeket. Persze ezt egy kis játékra levetítve nehézkes elképzelni, de azt hiszem ha hazatérek innen, észre fogom venni a saját kultúrám különbözőségét, talán jobban mint eddig, mert itt éltem egy teljesen más kultúrában, még ha nem is pár percet, de arányaiban kivetítve talán még stimmel is az idő. Egy hét múlva hazamegyek egy kicsit, és lehet hogy máris egy kicsit más lesz minden. Nem tudom még mennyiben, és azt se tudom még, hogy tényleg más lesz-e. Az biztos, hogy alig várom. Nagyon hiányoznak a szeretteim, és egy kicsit az a kényelem is hiányzik, amit az a légkör jelent, amibe beleszülettem. Itt sokminden van, ami kényelmetlen, mert nem ismerem a szabályokat. Néha feszengek a boltban, a tömegközlekedésen, az iskolában. Otthon minden olyan ismerős és megszokott. Remélem a félév végefelé ezek az érzések itt Belgiumban is megjelennek egy kicsit. Persze sohasem leszek olyan, mint aki itt született, de talán toleránsabb leszek a szabályaira.

09.19. - Belgoscopie

Nagyon foghúzva mentem ma be a reggeli előadásra, mert nem terveztem a Belgoscopie nevű tantárgyat felvenni. Azt hittem unalmas történelemóra lesz. De nem! A tanár egy eszement arc, nagyon jól beszél angolul, de azt hiszem ezt már nem is érdemes megemlítenem az eddigi tanárok ismeretében. Ismét csak a követelményekről esett szó, aztán egy kicsit belement a tantárgyba, egy kicsit mesélt Belgium történelméről, de nem ám száraz unalmas és lassú előadásmódban, hanem nagyon érdekes volt, és ez azért nagy dolog, mert nem a szívem csücske a történelem. Ezek a tanárok aztán értik a dolgukat. Elmondta a fószer, hogy egy nagyon régi középiskolában tanított egyszer, ahol egyik alkalommal rábukkant egy nagyon régi szekrényre, ahol nagyon régi könyvek voltak egymás hegyére-hátára górva, mintha csak könyvégetés előtt lettek volna. Belenézett párba, és talált egy szintén nagyon régi és feltehetően nagyon drága atlaszt. Kapva kapott az alkalman, és elcsente magának, de ki is javította az előbbi kifejezést: megmentette a könyvet. Jogos. Ugyanígy tett még néhánnyal, mint például a La Fontaine egyik nagyon régi kiadásával. Tetszett ahogy ezt a sztorit előadta. Úgyhogy az előadás közben/után eldöntöttem, biztosan be fogok járni erre a tantárgyra, még a pénteken is lesz. Lehet hogy pár témakör unalmas lesz számomra, de van egy-két dolog, ami újfent érdekel.

Délután:

Hogy mekkora marha vagyok! Sikeresen megnyitottam egy msn-en terjedő vírust. Eztán persze azt se tudtam hogy hová kapjam a fejem, hirtelen ez a sz@r mindenkinek elküldte a fájl-t aki az msn-listámban szerepel. Magyarázkodhattam. Ez volt a kisebb probléma. A nagyobb az irtás volt. Szerencsémre itt lakik velünk Marcin, a legyel srác, aki informatika szakra jár, így rendbetette a gépemet fél órán belül. Nekem meggyógyult a gépem, ő meg gazdagabb lett két puddinggal. :)

09.18. - Belpolitika

Meglepve tapasztaltam, hogy aggódnak miattunk az otthoniak. Tegnap beszéltem Nórával, és már ő is értesült róla Lyonban, hogy bajok vannak Belgiumban. Részletesebben itt: http://www.origo.hu/nagyvilag/20070917-mar-100-napja-nincs-kormany-belgiumban.html
A lényeg, hogy már nagyon kiéleződött a helyzet a vallonok és a flamandok között, és nem akarnak együttműködni sehogyse. A vallonok Franciaország felé, a flamandok Hollandia felé húzódnak inkább. Nem tudom mi lesz. Az viszont furcsa, hogy itt semmit nem vettem észre ebből. Persze nem is flamandokkal töltjük a mindennapjainkat, de amit írtam arról, hogy se sztrájk, se falfirka, az még mindig igaz. Lehet hogy ez azért van így, mert kisvárosban élünk, és Brüsszelben megéreznénk ezt a feszültséget, hiszen ott vegyesen van flamand és vallon. Nem hiszem hogy a változás hamar bekövetkezne, hiszen már régóta nyűglődnek egymással, de mégis ott van a kérdés: mi van, ha mégis? Nem tudom minket mennyire fog érinteni, illetve mennyit fogunk a későbbiekben érezni ebből, de azt hiszem ez a probléma nagyságrendekkel nagyobb, mint az a bohóckodás, ami Magyarországon van.
Azt hiszem mostantól megint több időt fogok szánni az internetes hírportálok olvasására, mert az utóbbi időkben lemaradtam pár újdonságról.

A suliban:

Ma délután igazán belecsaptunk a lecsóba, kezdődött a dolog azzal, hogy átbeszéltük ki milyen tantárgyat fog felvenni a félévre. Kreditszámolgatás, a követelmények összehasonlítása, meg miegymás. Aztán elkezdődött az Entrepreneurial Skills, Larissa Deblauwe-val, aki valami őrületes nőszemély. Első ránézésre egy nagyon jólöltözött, finom modorú negyvenes nő, aki nagyon jóltartja magát. Az előadás kezdetén a bemutatkozás után mondta hogy kérdezzünk nyugodtan róla, és ő válaszolni fog. Síri csend. Nos, akkor senki sem kíváncsi rám? Ekkor egy szlovák gyerek megkérdezte, mit csinált tegnap. Furcsa kérdés, de a válasz még furcsább volt. "Reggel felébredtem, szexeltem a barátommal, reggeliztem, elutaztam egy tárgyalásra..." Persze mondhatom hogy a megfelelő résznél mindenkiből kitört a röhögés. Aztán még kérdés? Csak nehogy megkérdezzétek hányszor szexeltem! :) Na ez a nő tényleg kész! Egyébként mint tanár nagyon korrektnek tűnik, nekünk tárgyalástechnikát, prezentációt meg ehhez hasonlókat fog tanítani. Egyébként meg angol tanár is az iskolában, ez meg is hallatszik a beszédén. Kivétel nélkül mindent lehet érteni, pedig viszonylag gyorsan beszél. Jó hangulatban telt az óra, remélem ez hasonló lesz a későbbiekben is.
A következő a Business English volt. Itt a tanárról már első ránézésre is látszott, hogy üzletember. A beszédén, az öltözködésén, a túlzott testbeszédén. Egyébként jófej. Itt sokadjára is kiderült, hogy olyan mint előadás, nem sűrűn létezik ezen a főiskolán. Muszály beszélni, interaktívak az órák, a tanár állandóan pörög, és az óra menetét a diákokhoz alakítja. Ha valaki megpróbál háttérben maradni, tuti hogy a következő kérdés őt fogja célozni. Viszont nem baj ha hibázik az ember, maximum jobb lesz a hangulat a csoportban. :) Nagyon hasznos volt ez az angol, mert a helyes nyelvtani formulák helyett inkább arról esett szó, hogy mi az ami az adott szituációban jobban használható a másiknál. Elsősorban a formális és az informális beszédformákat hasonlítottuk össze, ez az óra is nagyon jó hangulatban telt. Rájöttem hogy a passzív angol nyelvtudásom nem is olyan rossz, ezzel szemben az aktív még mindig siralmas. Pláne ezen az órán, ahol nem lehet kézzel-lábbal elmutogatni hogy mi is az a szó, ami épp nem jut az eszembe.
Végeredményben nagyon eseménydús volt ez a délután, és azt hiszem szórakoztatóak leszenek az órák is, amiken bent kell ülni. Egy kicsit félek még a nyelvi kurzusoktól, lehet hogy túlvállaltam magam, majd meglátjuk. Holnap flamand nyelvi szintfelmérőre megyek, aztán ki tudja mi lesz a sorsa ennek a nyelvnek az életemben.

09.17. - Netbank, Francia, Fűtés

Miután egy órája próbálom elutalni a sulinak a szálláspénzt a netbankon keresztül, most egy kicsit pihizek és megiszom végre a kávémat. :S Történt ugyanis, hogy a devizaátutalásban nagynehezen bepötyögtem az átutalási adatokat, amiket innen-onnan meg kellett találni, ahonnan természetesen nem működött a ctrl+c, ctrl+v billentyűparancs. Így maradt a pötyögés. Az ellenőrzések után rányomtam hogy rendben, ekkor egy üres képernyő jelent meg a szöveggel: 10 percig nem használta a Netbankot, így biztonsági okokból a rendszer kiléptette. Fuck! Na jó, lépjünk be újra. Ekkor hiába vártam az újabb biztonsági intézkedést, az sms-kódot, csak negyed óra múlva küldték. Mostmár sejthető hogy mi volt a kedves rendszer reakcója: ugyanaz mint az előbb, hiszen eltelt az a nyüves 10 perc. Kisvártatva kaptam hirtelen 5 sms-t különböző kódokkal, úgyhogy szuper! Igazság szerint egyik se érvényes, úgyhogy most megkíséreltem az ismételt belépést, és most várok... Lassan a kávém is elfogy, én meg kezemet-lábamat töröm, hogy közel 300 eurótól szabaduljak meg. Könnyű az élet az elektronikus bürökráciában! :S
... Végülis, kisvártatva és még néhány sms után sikerült elküldenem a pénzt. Mostmár csak az a kérdés, megkapják-e? :)

Délután a városházán egy kis előadás volt mindenféle nagyfejessel, elhangzottak a szokásos "üdvözlünk titeket, ... érezzétek jól magatokat... ésatöbbi", egy magyar prezentációt is láthattunk sok vicces képpel, egy kis tánci-tánci, aztán jött a lényeg: az állófogadás. Fehér száraz bort szolgáltak fel, csapolt sört és az asztalokon sajt és szalámi volt felkockázva. Mivel mindez ingyen volt is szinte korlátlanul, kihasználtam hogy végre jó bort ihatok Belgiumban. És mivel olyan sűrűn újratöltögette a felszolgáló hölgy a poharamat, így elfogyott 3 pohárral. Tehát jó hangulatban mentem a francia órára. Ott egy nagyon tündéri tanárnő fogadott, ugyan flamandul mondott instrukciókat, de csak néha-néha szólalt meg flamandul. Egyébként a többiek felnőttképzésen résztvevő belgák, javarészük bizony jobban tud beszélni franciául, mint kezdő. Én is hasznát vettem az otthon tanultaknak, mert anélkül bizony egy kukkot sem értettem volna. Szerencsénkre volt egy nő, aki 23 éve él itt, egyébként győri. Úgyhogy sokat segített nekünk, tolmácsolt egy-két nehezebb szót, és szünetben meghívott mindket egy kólára is. Mellesleg itt a suli egyik aulaféle részében szokták a szünetet tölteni az itt tanulók, és büfé is van ám, egy pultos itatja a népet mindenféle jóval. Komolyan nem gondoltam volna, hogy a nyelvórák szüneteiben csak úgy elsörözgetnek a belgák. Pedig ez így van. :) Mókás. Sajnos még mindig nem sörözöm, bár kezdem bánni. ;)
Aztán hazaérve, átfázva, elázva az fogadott, hogy VAN FŰTÉS! Eleinte bosszankodtam egy kicsit, mert csak a közös helyiségeké volt meleg, a szobákban lévő fűtőtestek hidegek maradtak. Aztán nemrég ezek is elkezdtek működni, úgyhogy most nagy az öömébodottá! :D

A Stadhuis-ban:

Francia:

09.16. - Oostende

Délelőtt indultunk Oostende-be autóval. Miki vezetett, jött Ádám és a két új magyar lány: Eszter és Gabi. Amikor odaértünk sok-sok utcán végig kellett autókázni, hogy találjunk egy parkolóhelyet. Furcsán parkolnak ezek a belgák, minek következtében sokszor egy pofátlan autós parkol két parkolóhelyre. Ez van. A tengert meglátva teljesen oda voltam, meg vissza. Utoljára 2000-ben láttam az Északi-tengert Svédországban. Szerencsére meggyógyultam már nagyjából, úgyhogy éreztem a tenger illatát, belegázoltam a homokba, hallgattam a sirályokat, és képtelen voltam abbahogyni a kagylószedést és a fényképkattingatást. Nagyon szeles a tenger, és gyönyörű kék az ég a változatos felhőkkel a szélnek köszönhetően. Persze ez azt is jelentette, hogy a napos és a borús idő percenként váltakozott, így valamikor pulcsiban, kabátban mászkáltam, valamikor meg pólós idő lett volna. Akármilyen hideg volt a tenger, muszály volt megáztatni a lábamat benne. Ennek az lett a vége, hogy szinte az egész nadrágom vizes lett, majd homokos. A szél szerencsére segített a száradásban, és végül nem is lett olyan vészes. A parton összefutottunk a másik csapattal Gáborral, Ágival és a csehekkel, litvánokkal, lengyelekkel meg ki tudja ki volt még ott. Szóval megállapítottuk hogy kicsi a világ, és egy darabig együtt járkáltunk a parton. Majdnem elcsábultam egy 5 eurós cipő láttán, de végül mégsem szórtam a pénzt. Bár mondhatni hogy még magyar árnak is olcsó lett volna. Sebaj. Már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy miután megkerestük a kikötőt, és elbambultunk a hajókon, azután bevetettük magunkat a sétálóutca forgatagába, és kaját kerestünk. Találtunk is kisvártatva a szendvicsbárt, ezután már könnyebben tudtunk másra is figyelni. Például hogy milyen furcsa emberek vannak ott: rengeteg jómódú idős pár, pici szőke gyerekek rohangálnak a szülők körül, és még náluk is sokkal kisebb, inkább macskához hasonlító kutyusokat sétáltat boldog-boldogtalan. A kutyák számához képest viszont elenyésző kutyagumi volt a földön, nos ez nem semmi. Végeredményben megállapíthattuk, hogy aki nem sétáltat pici kutyát, nincs nyári ruhában és/vagy fürdőruhában, az biztosan túrista és mégbiztosabb hogy melegebb helyről jött. Vicces volt ez az ellentmondás a parton, mikor vastag pulcsiban és polárkabátban is vacogtam a szélben, ezek az őrültek pedig kifeküdtek a partra napozni-vagymi, rosszabb esetben mártóztak a tengerben meg szörföztek. A gyerekek meg négykerekű biciklifélével szlalomoztak az embertömegben.

A parton egyébként sorra találtunk szebbnél szebb éttermeket is, valahogy már az étteremben ülökről is látszott, hogy ez nem a mi pénztárcánknak van kitalálva. Ha másnem, a gyönyörű teríték, a hatalmas poharak, vagy a minden asztalon elhelyezett műalkotás (lámpa/szobor/üvegdísz/stb) rávilágított hogy mi ide nem fogunk beülni. Egyszer megnéztük az áraikat is. Az egyik egytálétel 50 euró volt. Ekkor beigazolódott a gyanunk. :S Mindenesetre nagyon mutatós volt mindegyik, és furcsa mód többnyire tele volt vendégekkel.
Furcsa belga város ez a Oostende. Az eddig látott belga városokhoz nem igazán hasonlít. Kevés a cikk-cakkos tetejű ház, mitöbb inkább csak modern épületek vannak a városban. Az egyik épület például már-már felhőkarcoló méretű volt. A hatalmas ablakok persze itt is megvoltak, és a legfurcsább az, mikor egy halom ilyen irodaház jellegű lakóház között elbújik egy olyan 2-3 lépés széles házikó, ami cikk-cakkos tetejével a régi stílust képviseli mutatóban.
A nagyváros jelleget az is mutatta, mennyi volt itt a kínai étterem, nem beszélve a török vagy a görög konyhákról. Megjegyzem, egyiket se itt akartuk kipróbálni. Annak is megvan a saját helye ;)
Sokat gyalogoltunk, sok szép utcát láttunk, és azt hiszem kifogtuk azt a napot, mikor az emberek ellepik szó szerint a várost. Vasárnapot. Itt érdekes módon a boltok nyitva voltak még délután is, ebből is látszik, hogy Kortrijk inkább kisváros kategóriába tartozik.
Megnéztük a parkot is, ahol a virágból kirakott óra és dátum mindig az akutális időt mutatta, körben kis patak csörgedezett, egy kis tó mellett pedig számtalan madár fért meg nem túl békésen egy helyen. Sirályok tömege (nagyon kövérek ezek a madarak megjegyzem), hattyúk, kacsák és galambok. Sokszor volt kisebb nézeteltérésük mikor ott voltunk, de úgy látszik a fényképezést kimondottan szeretik, egyik másik mintha csak miattunk pózolt volna a kamerának.
Végül kissé fáradtan visszamentünk az járgányhoz, és irány "haza". Az még mindig furcsa érzés, hogy olyan helyre megyek haza, ahol még mindig túristának érzem magam, és nem olyan hely fogad mint a jó öreg Budapest.
Most kicsit küzdök a fejfájással, valószínüleg kaptam egy kisebb napszúrást, az arcomat rendesen lepirította a nap. Ezt se gondoltam eddig. Lehet hogy hasznát vettem volna egy kis naptejnek? Na sebaj, holnap már jobb lesz. Hamarosan megyek is a tollasbálba, mert holnap lesz az első napja a félévnek, és az első franciaóra.

09.15. - Nagymosás

Délelőtt Zórával elmentem a mosodába. Furcsa volt az utcán flangálni két nagy szatyor szennyessel, de majd megszokom később. Egy kissé sokalltam a 3 eurót kiadni egy 6 kg-s mosásért, de akkor tényleg elborult az agyam, amikor a pénz bedobása után se működött. Újabb adag pénzt kért. Na azt már nem! Vártam marha sokat, mire kijött az idős néni, akivel megértettem, hogy nem jól van ez így. Szerencsére nem ment rá több pénz, és tiszták is lettek a cuccok. Furcsa hangulata van egy ilyen helynek. Talán mert még nem jártam sohasem mosodában, nekem eddig mindig olyan egyszerű volt otthon berakni egy mosást. Semmi érmedobálgatás, semmi nyilvánosság. Azon filóztam a várakozás közben, hogy aki itt mosodában mossa a ruháit, vajon hány mosás árából jönne ki egy vadi új mosógép. Valószínű csak azzal van a gond, hogy máshol éltem eddig.

09.14. - Új

Gondoltam ma egy kicsit tovább alszom, de felkeltett a napsütés. Nem mintha erre a tényre most panaszkodnék, mert szeretem a fényt a szobámban. Mókásan van ez a dolog itt megoldva, bár azt hiszem nem teljesen direkt sikerült így: a szobám északi fekvésű (és így persze a leghidegebb), de az ablak melletti tükör pont az ágyamra irányítja a felkelő nap fényeit szinte egész reggel. Ez persze egy kicsit nehezíti a hétvégi sokáig szundítást, de nem is bánom. Ha minden kötél szakad, ott a redőny.
Úgyhogy kütyültem egy kicsit a bloggal. Már tegnap elkezdtem a nem kis változtatást. Az az igazság, hogy marhára untam már, hogy a szövegemet egy keskeny kis hasábba rendezi az előző, úgy nézett ki, mint egy pár túl hosszúra sikeredett verssor. Meg aztán egy kicsit személyesbb fejlécet is összeraktam. Nos nem tudom mennyire nyeri el a tetszéseteket.
Azt hiszem még lustálkodok egy kicsit, megiszok egy kávét, és hallgatom ennek a kismadárnak a gyönyörű énekét, aki épp nemrég kezdett el dalolni itt a hátsó kertben. Imádom! Remélem ezt a jó szokását megtartja még sokáig nekem. :)

Délután egy gyors biciklis bevásárlás után kisvártatva elvitte Zórát a magyar szomszéd srác ismét a GB-be, így másodjára is elmentem oda, de csak elkísérni Zórát. De! Elcsábultam az első túrón amit megláttam, aztán megtaláltam a tejfölhöz hasonlító fromage-t, ami szerintem állagra hasonlít csak a tejfölhöz. A túró még állagra sem. :S Érdekesen lesz itt túróscsuszám, de mit is képzelek? Hiszen távol vagyok kishazámtól, és ez az állapot legközelebb csak 2 hét múlva fog megszűnni ideiglenesen. Akkor ugyanis reszkess Magyarország, mert jövök!
A másik elcsábulásom a boltban egy száraz fehér Bordeax-i volt, a össze-vissza 2,5 euró volt. Na ezt majd félreteszem későbbre :P
A vásárlás után elmentem a Ádámékkal bicajozni egyet, kerestünk egy bizonyos tavat, ami állítólag a város szélén van, és még fürdenek benne a belgák manapság is. Hm... Na persze nem találtuk meg, viszont láttuk egy kevés ideig Zwevegem-et is.

Íme a kocka-fa, amiről régebben írtam:

09.13. - Vizsga és a többi

Reggel a szóbeli vizsga úgy-ahogy sikerült. Szép gesztus volt a tanároktól, hogy mindenkit megleptek egy kis ajándékkal. Én is kaptam egy kis zenei CD-t (gyanítom flamand nyelvű zenékkel ;)) Egy kis képeslapot, ami személyre szóló levelet tartalmazott angolul, sok szerencsét kívánt Nele benne, örült hogy taníthatott a kurzus során, boldog időket kívánt az itt tartózkodásomra, megmiegymás. Mellette volt a névjegye az elérhetőségeivel. És emellé még kaptam egy aranyos Csőrikés kulcstartót. Komolyan meghatott ez a dolog. Ezeken a tanárszakos hallgatókon tényleg látszik hogy mennire motiváltak még a tanításban, mennyire lelkesek és szeretik a diákjaikat. Így egy kicsit vidámabban vártam az írásbeli részét a vizsgának, ami délután következett.

Az írásbeli vizsga után egy kissé besokalltam. Az utóbbi napjaim nem teltek valami fényesen, a szipogás, kuc-kuc és a fázás közepette még az a borzalmas érzésem is ott volt, hogy marhára elhanyagolom a tanlást. És tényleg. Amint megláttam a nagyon-sok-oldalas-tesztlapot, azt hittem, a falnak megyek. Persze tudni kellett volna a szavakat, illetve érteni kellett volna egyáltalán a feladatot is. Nem tudom mit várjak az eredményektől. Az azért sokat elárult a vizsga nehézségéről, hogy mekkora szemekkel pislogtunk egymásra közben. Szerencsére Nele csak mutatóban volt szigorú, azért hang nélkül néha-néha hátra illetve előrekukkanthattunk. Ez persze mit sem ért, hiszen hiányos tudással rendelkezett sokmindenki.

Délután még egy kis egyeztetés volt nyelvi intézetben, a tanárnőnél felvettem végül mind a három kurzust. Hazaérve beszélgettem egy kicsit Lacival, aztán az egész háznép hátruccant a szomszéd házba, onnan Kaskát is vittük magunkal a Big Brother házba egy kis lazulásra.

09.12. - Dátha

Mérges vagyok. Pedig úgy gondoltam a tegnapi nap: estig biztosan lesz fűtés. Rosszul gondoltam. Ma kellett volna bemenjek Deleu-hoz a szállást intéző tanárhoz, hogy intézkedjen már a házinéninél ezzel kapcsolatban, mert bizony mi komolytalannak bizonyultunk náluk. :S

Nem tudtam bemenni a suliba, igazából az ágyból is alig tudtam kiszállni. Marad a két lábos forralt víz gőzölgése fűtés gyanánt. Rövid távon istenien működik. Aztán ha egy kicsit összekapom magam: bevonulok a konyhába, ott könnyebb meleget varázsolni. ;)
Egyébként csináltam magamnak egy kis reggelit-ebédet. Hozzávalók híjján marad a tejszínes gombamártás jó fokhagymásan. Biztosan finom volt, én csak azt érztem: meleg és sós. Utána csodák-csodájára kidugult az orrom egy pár másodpercre, így megéreztem hogy milyen finom illatot hagyott maga után a konyhában. Kár hogy az ízéről lemaradtam az előbb. :S
Ma nyűglödés lesz a program. Tanulnom kéne a holnapi szóbeli és írásbeli flamand vizsgára. Már az is mutatja az elhatározottságomat, hogy most is épp blogot írok a szorgalmas magolás helyett.
Na tényleg kezdek valamit ezzel a nappal, mert így para lesz a holnapi vizsga...

... Lassan véget ér ez a nap is, átnéztem a flamandot, így legalább tudom mekkora az a tananyagmennyiség, amiről halvány lila gőzöm sincs. Úgyhogy most próbálok még a fejembetuszkolni valami lebutított törzsanyagot, hátha ér valamit holnapra. Aztán holnap este meg buli, akárhogy is sikerül a vizsga, hiszen hétfőig lényegében nincs már dolgunk. :D

09.11. - Origo

Ma reggel szokásos mód az origo-t olvasva éppen a fősztorin akadtam fenn. A magyar politikáról esett benne szó, és hát gondoltam csak elolvasom mi folyik már megint kishazánkban. Szerencsére ismerőseim eddig megkímélnek a részletektől, talán mert némelyiküknek ugyancsak tele van a búrája vele, mint nekem volt. Nagyon nem hiányzik a magyar politika, mitöbb úgy összességében a politika. Viszont meglepve tapasztalom, mennyiszer hangzanak el a magyaroktól még itt is a jól berögzült szófordulatok, nevek, indulatok. Pedig már azt hittem, lesz egy félév, ami egy kis szünetet ad nekem ebből a témából. Lényegében azért ez így is van.
Csak megláttam a fényképet a félig üres parlamenti ülésteremről, és sajnos bennem is indulatok születtek.
Az egyik legmeghatározóbb érzésem az: mennyire teszik majd tönkre az őszi szünetemet az október végi "ünnepléssel". Önző dolog, de emlékezve a tavalyi parádéra, nem szeretném viszontlátni újra. Szomorú vagyok ezektől a dolgoktól, és féltem az otthoniakat ettől. Elsősorban Anyumat féltem, mert már nincs mellette Apa aki megvédje ha baj van.
Itt nem hallottam arról, hogy az embereket túlságosan lefoglalná a politika. Oké, végülis más nyelvet beszélnek, így nem is hallhattam volna. Nem láttam falfirkákat, nem láttam nagygyűléseket, tüntetéseket meg ehhez hasonlókat. Úgy tűnik, itt az emberek élik az életüket, többnyire elégedetten. Persze az életszínvonal is más mint otthon. Talán ezért van ez a különbség.
Nincsenek hiú reményeim azzal kapcsolatban, hogy fél év alatt a flamand nyelvtudásom majd elegendő lesz egy helyi lap olvasásához, de talán lesz olyan belga ismerettségem a suliban, akivel akár még erről is fogok tudni beszélgetni.

Délután volt egy kisebb vetélkedő a csoportok között, vicces volt nagyon.
Aztán megírtam a francia szintfelmérőt. A teljesítményem szerintem egyenlő a nullával, és azt hiszem pontosan annyira tudok most franciául, hogy ez bosszantson. Szegény Bányai tanárnő nem lenne most büszke rám egy év nyelvtanulás után. Az a baj, hogy értettem a mondatokat a tesztben, értettem a szövegértést is nagyjából, de a lehetséges válaszok olyan egyformák voltak. Nagyon könnyen el lehet rontani, vagy rá lehet hibázni. Összesen tehát 10 tesztkérdés és 5 szövegértési feladatból fog kiderülni, hogy a francia 1-be, vagy a francia 2-be kerülök. Az biztos, hogy egy különös dolog lesz ezt a nyelvet angolul tanulni, de muszály ezt is megtapasztalni. :)

Fűtés még nincs, dátha az van, és jajj de nagyon mérges leszek én holnapra ha ez így marad...

09.10. - :(

Rosszul ébredtem, nagyon megfáztam. Azért elkerekeztem az állomásra reggel, ott lett volna egy játék a piacon, de valahogy nem voltam valami aktív. Nos, ez a dolog kimerült abban, hogy kisvártatva leléptünk onnan Zórával. Én hazafelé útbaejtettem a GB-t, vettem teát meg parandicsomlevesnek valót, aztán hazaérve beszéltem a házinéni fejével, hogy már én is megfáztam, Mónika most lábalt ki belőle, és hogy mennyire örülnénk ha lenne végre fűtés. Persze mindezt mosolyogva, rekedt hangon, teljesen naiv ábrázattal, ahogy azt kell. A rekedt hangot nem kellett megjátszanom :S

Tudom-tudom, egy kicsit érdekes hogy már szeptember elején fűtést intézem, de azért az se mellékes hogy mennyire hideg tud lenni a lakás. Na jó, egy belga bennszülött lehet hogy bírja, mi nem. Kedves-mosolygós kérésemre persze a házinéni is kedvesen-mosolygósan megígérte hogy holnaptól lesz fűtés. Mondott valami mondvacsinált indokot hogy miért nem ma, de láttam rajta, hogy nagyon húzzák a fogát hogy be kell fűteniük ilyenkor. Már alig várom a baráti 20 fok közeli hőmérsékletet a szobámban! :)
Délután már be se mentem az órára, egyébként is javarészt ismétlés volt és prezentációk, úgyhogy nem maradtam le túl sok újdonságról.

09.09. - Nyugat-Kortrijk

Délután felpattantam a kerékpárra, és egy rövidebb felfedezőútra indultam a város nyugati felébe, mert arra még nem voltam soha. Ott is hasolnló szépségeket találtam, mint itt: külvárosi házak, pici parkok pici tavakkal, kis erdők kis dombokon, meg találtam egy régi szélmalmot, aminek az alját étteremnek alakították ki. Ez utóbbit már nem volt lehetőségem lefényképezni, mert az elemeim bemonták az unalmast.
Észrevettem miért van olyan különös de egyben jó érzésem mikor ezek között a kis házak között barangolok. Először is: nem is olyan kicsik ezek a házak, viszonylag nagy az alapterületük, de hirtelen ránézésre az aránytalanul nagy ablakok miatt tűnhet kisebbnek a ház. Másodszor pedig a 80%-uk régies formájú, téglaborítású, és romantikus kis kert veszi körül, amitől az embernek olyan időtlen érzete van. Viszont ha jobban megnézzük a nyílászárók újak, a redőnyök, hófehér sötétítők mintha csak most kerültek volna ki a boltokból, nem beszélve a riasztókról, és a ház körüli világítás megoldásáról. Ez az ellentmondás olyan finom egyensúlyban van, hogy egyáltalán nem zavarja az összképet. Persze vannak modernebb házak, amik inkább ablakból, mint falból állnak. Szerintem lenyűgözőek ezek is.
Egy kissé szlalomozni kellett ma az emberek között, mert épp zajlik az EXPO itt nem messze.

09.08. - Hazai ízek

Ma délután csináltam egy kis csirkepaprikást, hiszen már nagyon régóta megkívántam. Sajnos a paprikából nagyon sokat kellett beletegyek hogy legyen színe, és az íze se olyan mint otthon, de azért nagyon jól esett végre egy kis ismerős íz. Mióta itt vagyok, tejföl után kutatok, vagy valami olyan tejterméket keresek, ami legalább megközelítőleg hasonlít hozzá. Sikertelenül. Sebaj. Nem panaszkodok, mert vettem egy olyan márványsajtot is, ami tényleg nagyon finom, pedig olcsó volt. Azt hiszem Magyarországon ennyiért csak valami borzalmat kapnék. Akárhogy is nézem: hiányzik a magyar konyha, és amit itt megpróbálok összehozni, az csak utánzata az otthoninak.
Úgy látszik a szombatok ilyen otthonülősen fognak telni. Kell egy nap, mikor kipihenem magam. És nem mellesleg nagyon jól érzem magam ebben a szobában, már egész jól belaktam. Ez a tény egy kicsit tompítja az érzést, mennyire hiányzik az igazi otthonom. Maga a város nem kezdett még hiányozni, igazából néha még mindig úgy érzem magam, mint egy túrista.

Most nagyon boldog vagyok, mert megjött az angol teszt eredménye, amit a héten írtunk. Ez alapján sorolják be az embereket az Üzleti Angol tantárgyon belül a közép, középhaladó és a haladó szintre. Úgy tűnik bejutottam a középhaladóba, ami lehet hogy külső szemmel nem tűnik nagy számnak, de úgy éreztem, többet felejtettem angolból ennél. Ez a kurzus remélem feljavítja az íráskészségemet, és talán csiszol valamelyest a szóbeli nyelvtanomon is. Ezenkívül szeretném felvenni a francia kezdőt, ezt már azt hiszem eldöntöttem, a flamandot még nem, de nagyon esélyes az is. :)

Este beszélgettem skype-on az otthoni barátaimmal. Ott volt Lacinál Kriszti, Dana és Andor. Nagyon jól esett látni őket, és hülyéskedni velük. Ennek örömére felbontottam egy olasz rozé gyöngyözőbort. (ami persze szemérmetlenül drága volt: 1,55 euró :)) Éjszaka megnéztem a teljes Abigél-t DVD-n. Jó volt egy kis magyar hangulat ezen a szombaton.

09.07. - Buli

Nemrég jöttem meg a GB-ből, ahol azért érdemes vásárolni, mert lehet kártyával fizetni. A kápé felvétel külföldön drága mulatság. :S Legalábbis mert nincs olyan bank itt, ahol számlám lenne. Ez van. Viszont a GB-ben múltkor nem fogadták el a MasterCard-omat, így ma automatikusan az ősrégi Visa Electront használtam fizetéshez. Ezzel nem is lett volna baj, de az aláírásom csodák-csodájára nem egyezett a kártyán lévővel. Ez van. A kártya 5 éves, én ugyanennyit öregedtem mióta először aláírtam volna, és a kézírásom más lett. Kezd kellemetlen lenni, hogy akárhányszor a GB-ben járok, mindig történik valami gikszer...

este:

Nagy buli volt a másik nagy Erasmus-házban. Kaskával indultam itthonról, eredetileg úgy volt hogy biciklivel megyek a két magyar sráccal, de akkor Kaska egyedül nem ment volna el odáig. Hosszú volt a gyalogút, mire odaértünk már mondhatni tömve volt a terasz. Iszogattunk, beszélgettünk, aztán 11-kor lépünk onnan, félve hogy előbb ideér a rendőrség a kedves szomszédok buzgósága miatt. :S Megnéztünk egy pub-ot, én csak benéztem, és már jöttem is el onnan. Tömve volt a hely, mindenki állt és beszélgetett, közben ment a tuc-tuc zene, szóval nem az én stílusom. A két lengyel Kaskával úgy döntöttünk elindulunk haza. Örülök neki hogy meglátogattam ezt a bulit, mert sok emberrel most beszélgettem először, és remélem hamarosan megismerhetek mindenkit.

09.06. - Brugge

belga csokik, no comment:



"Kis" csapatunk oldalról

cikcakkos tetejű házak :)

Dali kicsit másképp:

spanyol-magyar sörözés:

képeslap-feeling:


Megfordult a világ:

Az idétlen vigyorverseny győztese:

Emeletes busszal mentünk Brugge-be, az idő finoman szólva szürke volt (a többi jelzőt mindenki fantáziájára bízom). Szép kis város egyébként, ici-pici házakkal, hatalmas templomokkal (amik szerintem többnyire egyformák belül, kívül sincs túl sok különbség). Egy jópár kicsi patak vagy folyóféle kacskaringózott a városban, középkori hangulat, rengeteg lovaskocsival, kerékpárossal, meg autóval. Szóval néha teljes volt a káosz az ember időérzetét és környezetét illetően. A csokiboltoknál csorgathattuk a nyálunkat a kirakatban (Gábornak hála meg is kóstoltam egy csokit :P), a kocsmák-kávézók-éttermek meg horribilis árakon működtek. Sokat gyalogoltunk, nézelődtünk. Egy kicsit hiányoltam a biciklit, gyorsabban körül tudtam volna nézni, és több mindent látni, de a rengeteg ember, kicsi utcák és viszonylag nagy forgalom miatt lehet hogy nem is lett volna nagy élmény. Amúgy igazi túristának éreztem magam. Az egyik tanár vezetett körbe minket, akinek ez a szülővárosa. Nos nem hallottam belőle túl sokat :) inkább nézelődtem érdekes fényképeznivalók után. Több mint 200 képet kattintottam el, mintha csak japán túrista lennék. Nem mentem végig a túristaútvonalon a többiekkel (nem hoznak tűzbe a flamand nyelvű múzeumok, vagy az x-edik templom). Ehelyett beültem Zórával, Évával és a spanyolokkal sörözni. Ittam egy rozét, és bővítettem a spanyol szókincsemet is. Például: tudom milyen jelzővel illessem az időjárást: mierda.
Estefelé visszamentünk a buszhoz, és irány Kortrijk. Kicsi sűrű volt a nap, de érdemes volt megnézni ezt a kisvárost.