Egy hete vagyok itthon, Magyarországon. Nagyon gyorsan eltelt ez az idő, és most kezdem igazán úgy érezni, hogy már ismét helybéli vagyok. Kezdek hozzászokni azokhoz a rossz dolgokhoz, amikkel nehezen barátkoztam meg még néhány napja. Ma már csak legyintettem, mikor a Telepes utcán át akartam kelni, bevártam egy autót, és láttam hogy a másik épp annyira van messze, hogy átmehessek: erre kedves magyar honfitársam jól beletaposott a gázba, és anyázott hogy előtte mentem át. Az elmúlt hetem többek között azzal telt, hogy ezeket az incidenseket túléljem, megtanuljam kezelni ismét. Már nem csak a lakásban érzem magam igazán otthon. Voltam ma Lacival a Bosnyák téri csarnokban, vettünk mindenféle finomságokat, és tetszett hogy mindenhol magyarul beszélnek, és az árlistán is értem mi van. Már nem akarok reflexből dank u-vel megköszönni valamit, és talán-talán a bkv-s problémák sem tűnnek olyan világvégének, mint eddig. Tehát itthon vagyok. Megint van egy olyan furcsa érzésem, hazaérkeztem egy hosszú útról. A gondolataimban, jövőképemben viszont ott lappang a tény: jövőhét elején visszautazok Kortrijkba. Most viszont ez a gondolat már nem kavar fel annyira mint eddig, hiszen egy hazalátogatáson már túl vagyok, ez a második, és tudom hogy a harmadik búcsút is túlélem kissé vérző szívvel. Egy kicsit kezdek attól félni, eljön az a hazalátogatás, amikor már nem lesz repjegyem vissza Brüsszelbe. Hamar eltelik ez a félév, már most is úgy érzem. Sokminden fog hiányozni onnan, már most is hiányzik egy s más, csak ne kéne ehhez itthagynom Lacit. Na ez a probléma már nem egyszer felvetődött bennem. Jó lenne ha látná, milyen az ideiglenes életem Kortrijkban. Hála házinéninek, ennek megszervezése a szállásnál komoly problémákba ütközne. Pedig milyen mókás lett volna együtt felszállni a gépre.
Most viszont még mindig itthon vagyok, és nem unatkozom. Sajnos keddig már csak úgy fogynak a napok, és mennyi programot szerveztünk, ami talán az idő rövidsége miatt nem jön össze. Mára kirándulni mentem volna Lacival, egy kis nátha miatt ez eltolódott, talán holnap megyünk. :)
Még valami, így a mai nap végére:
A kedves Norvégiában éldegélő erasmusos évfolyamtársaimnak (Gengének és Fruzsinak) kéne egy kis segítség marketingkutatásból. Van egy kérdőív amit ha kitöltessz és elküldessz nekik, örülni fognak a fent említett barátaim. :) A link: http://www.tar.hu/ferraj/mc.doc
Ezekre az e-mail címekre lehet küldni a kitöltött kérdőívet:
fruzsiszabo[at]gmail.com
gabor.gengeliczki[at]gmail.com
Most viszont még mindig itthon vagyok, és nem unatkozom. Sajnos keddig már csak úgy fogynak a napok, és mennyi programot szerveztünk, ami talán az idő rövidsége miatt nem jön össze. Mára kirándulni mentem volna Lacival, egy kis nátha miatt ez eltolódott, talán holnap megyünk. :)
Még valami, így a mai nap végére:
A kedves Norvégiában éldegélő erasmusos évfolyamtársaimnak (Gengének és Fruzsinak) kéne egy kis segítség marketingkutatásból. Van egy kérdőív amit ha kitöltessz és elküldessz nekik, örülni fognak a fent említett barátaim. :) A link: http://www.tar.hu/ferraj/mc.doc
Ezekre az e-mail címekre lehet küldni a kitöltött kérdőívet:
fruzsiszabo[at]gmail.com
gabor.gengeliczki[at]gmail.com
1 megjegyzés:
Ez kedves tőled! :D. gyanútlanul olvasom a blogot és magamra találok a sorok között :). Köszi a segítséget!! Remélem jól telnek napjaid otthon, és jó utat az újraérkezéshez ;)
Megjegyzés küldése