A hétvégém nagyon szép volt otthon, azt hiszem éppen beleszoktam a hazai környezetbe és hangulatba, mire vissza kellett térjek. Nagyon fájt a szívem Laci miatt, hogy megint hetek telnek majd el nélküle, illetve hogy csak 2D-ben láthatom majd őt. Több minden is hiányzoni fog Magyarországról: a barátok, a csodaszép időjárás, az ennivalók, az árak, Zugló... és még sorolhatnám a nem rövid listát. Tegnap még egy utolsó bevásárlást ejtettünk meg, aztán séta a környékünkön, ami ilyenkor ősszel nem elhanyagolhatóan gyönyörű, még egy nagy tányér káposztás-bableves, és irány a reptér. Azt mondta mindenki, hogy ez a búcsúzás most könnyebb lesz mint az előző, de sajnos nem volt az. Hiába tudtam hogy kábé 3 hét múlva viszontlátom Lacit, akkor is borzalmas volt a búcsúzás és nem csak nekem.
A repülő később indult és persze ezáltal később is érkezett, ami a maradék reményemet is eltűntette, hogy az utolsó vonatot elérem a Charleroi-i pályaudvarról. Sebaj, úgyis azt terveztem, hogy éjjel már nem trükközök az átszállásokkal, mert ha egyszer is elrontok valamit, akkor a kevésbé meleg és biztonságos pályaudvaron fogom tölteni az éjszakát, feltéve ha be nem zárják.
Nemcsak én gubbasztottam ott a reptéren, sokat mások is "megágyaztak" maguknak táskából, kabátból, meg ami akadt. A fémszékek nagyon hidegek voltak, így ez megnehezítette az alvást. Úgy gondoltam (naivan persze), hogy ha a pályaudvarról már 4 után indulnak vonatok, akkor biztosan a reptérről is lesznek buszok a pályaudvar felé. Tévedtem. 6-kor indult az első busz, és ezzel éppenhogy elcsíptem a 6.22-es vonatot. Az út felénél rendesen tömve volt a vonat diákokkal, úgyhogy egy jajszavam se lehet a MÁV zsúfoltságára, maximum az összes többi körülményére ;) Egyébként egészen idáig hiányoltam Belgiumból a tejfölt. Most nemcsak hogy hoztam magammal egy nagyobb kiszerelés 20%-osat, de még a levegőben is az "úszott" egész reggel. A sűrű fehér köd szinte mindent eltakart, elsősorban az állomásneveket, ami nagyon bosszantott. Így legtöbbször nem tudtam hol járok pontosan. Végül egy átszállással elértem Kortrijkot, és miután feltettem a rögtönzött függönyömet az ablakra és beszéltem Zórával, belezuhantam az ágyba, és sikerült egy keveset aludjak.
Tejfölidő Kortrijkban:
Az új függönyöm :)
Megleptem magam ezután egy igazi magyar túróscsuszával, még sültszalonna és szalonnazsír is volt a tetején, hagymát csak azért nem ettem hozzá, mert gondolnom kell az esti flamandórai társaim éppségére. :D Azért így is nagyon jól esett.
Tehát most itt vagyok újra. Emlékszem mennyire negatív volt Budapesttel az első napos élményem, mégis visszavágyok most. Na de sebaj, itt van egy üveg Egri Bikavér, egy csomó túró és tejföl, egy kis gyulai kolbász és két nagyobb darab kisdinnye, csak hogy ne legyek az első pár nap olyan szomorú. És persze a netes csevegés csodái, ami egy kicsit közelebbhozza a szeretteimet.
A repülő később indult és persze ezáltal később is érkezett, ami a maradék reményemet is eltűntette, hogy az utolsó vonatot elérem a Charleroi-i pályaudvarról. Sebaj, úgyis azt terveztem, hogy éjjel már nem trükközök az átszállásokkal, mert ha egyszer is elrontok valamit, akkor a kevésbé meleg és biztonságos pályaudvaron fogom tölteni az éjszakát, feltéve ha be nem zárják.
Nemcsak én gubbasztottam ott a reptéren, sokat mások is "megágyaztak" maguknak táskából, kabátból, meg ami akadt. A fémszékek nagyon hidegek voltak, így ez megnehezítette az alvást. Úgy gondoltam (naivan persze), hogy ha a pályaudvarról már 4 után indulnak vonatok, akkor biztosan a reptérről is lesznek buszok a pályaudvar felé. Tévedtem. 6-kor indult az első busz, és ezzel éppenhogy elcsíptem a 6.22-es vonatot. Az út felénél rendesen tömve volt a vonat diákokkal, úgyhogy egy jajszavam se lehet a MÁV zsúfoltságára, maximum az összes többi körülményére ;) Egyébként egészen idáig hiányoltam Belgiumból a tejfölt. Most nemcsak hogy hoztam magammal egy nagyobb kiszerelés 20%-osat, de még a levegőben is az "úszott" egész reggel. A sűrű fehér köd szinte mindent eltakart, elsősorban az állomásneveket, ami nagyon bosszantott. Így legtöbbször nem tudtam hol járok pontosan. Végül egy átszállással elértem Kortrijkot, és miután feltettem a rögtönzött függönyömet az ablakra és beszéltem Zórával, belezuhantam az ágyba, és sikerült egy keveset aludjak.
Tejfölidő Kortrijkban:
Az új függönyöm :)
Megleptem magam ezután egy igazi magyar túróscsuszával, még sültszalonna és szalonnazsír is volt a tetején, hagymát csak azért nem ettem hozzá, mert gondolnom kell az esti flamandórai társaim éppségére. :D Azért így is nagyon jól esett.
Tehát most itt vagyok újra. Emlékszem mennyire negatív volt Budapesttel az első napos élményem, mégis visszavágyok most. Na de sebaj, itt van egy üveg Egri Bikavér, egy csomó túró és tejföl, egy kis gyulai kolbász és két nagyobb darab kisdinnye, csak hogy ne legyek az első pár nap olyan szomorú. És persze a netes csevegés csodái, ami egy kicsit közelebbhozza a szeretteimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése