Este megnéztem Gabival és Zórával a Mona Lisa mosolyát és már éppen elkészítettem a csomagomat holnapra az amszterdami kirándulásra, mikor bejött az életünkbe: a Macska. Épp a konyhából jövet ijedtem halálra ettől az ártatlan cicától, hiszen világítottak a szemei, és különben is, hogy kerül egy macska a lakásba. A sikításomra Zóra is kijött a szobából, és ő is sikoltva visszaugrott a szobájába. Pedig aranyos kis cicó volt, csakhát marhára megijedtünk. Mellesleg imádom ezeket a haszonleső kis jószágokat, ezt gondolom észre is vette rajtam és elkezdett hozzám dörgölőzni meg dorombolni ezerrel. Másrészről valószínűleg kaját kunyerált. Hamarosan kapott is egy kicsi hamit, amit azonnal eltüntetett. Aztán tejecske és még több hami, és aztán még több hami, mert bizony nagyon éhesnek tűnt. Olyannyira, hogy elfogyasztotta a kistálca bacon-omat és Mónika háromnegyed adag vagdalthúsát és egy kis kolbásszal is megpróbálkozott amit Zóra hozott. A nagy zabálás közepette eszembe jutott, hogy szegény Laci már vár a hívásomra, én meg csak nem megyek. Úgyhogy rohantam be a szobámba, Zóra és Moncia sorsára bízva a cicát. Miközben Lacival beszélgettem, beküldték ezt a tüneményes állatot hozzám a lányok, aztán azon filóztak, mi legyen a sorsa, mert ki az utcára nem rakhatjuk. (Bár szerény véleményem szerint simán hazatalál, ez a cica abban a kertben szokott heverészni, amire az ablakom néz.) Mindenesetre berakták a csajok a fürdőszobába a kajával együtt, hiszen valószínű hogy onnan jött be a nyitott ablakon. (Ezt még nem fejtettük meg hogy hogyan)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése