Reggel volt egy nagyon könnyen követhető Environment órám, ahol a tanár meglehetősen lassan beszél, amolyan szórakozott professzorféleség. Azt hiszem a csütörtök éjszakák után ez ideálisabb lesz mint egy pörgős, aktív óra. Aztán jött a Belgoscopie. Az unalmasabb adatrészek után előkerült a bizonyos wallon-flamand kérdés, ami miatt értelmét látom hogy bejárjak. Szóval felrajzolt a tanár a táblára egy nagy pénzesbödönt, és egyik oldalra Walloniát, másik oldalra Flandriát írta. Itt ki és be nyilak ábrázolták a pénz áramlását. Tehát mindegyik oldalnak megvolt az input és az output része. Nos egyértelműen az input a munka meg hasonlók, az output pl.: a szociális ellátás. Aztán körbejárta a tanár a két országrész munkához és élethez való hozzáállását. A wallonok délen élvezik az életet, nem járatják sokat az eszüket a jövőn, sok a munkanélküli. A flamandok itt északon meg állandóan a munkára gondolnak, nem győznek jobbnál jobb autót venni, nehogy a szomszéd felülmúlja őket (ezt az utóbbi témát már tegnap is érintettem). Szóval a nyilak alakulása értelemszerűen aránytalan lesz. Amíg tehát a flamandok a pénzt keresik, addig a wallonok inkább költik. Nos ezt számadatokkal is alátámasztotta a tanár, bár mindenki tudja mennyire kell komolyan venni egyes statisztikai kimutatásokat, de azért még így is megdöbbentő a helyzet. Az viszont nem volt vitakérdés, hogy az élet walloniában sokkal boldogabb és gondtalanabb, bármennyire is a jólét itt található nagyobb arányban. Érdekes volt viszont az a felvetés, mi lenne, ha ez az un. "pénzesbödön" kettévállna, és már nem lenne annyira kiegyenlítődve a folyamat. Talán csökkenne a munkanélküliség délen? Na ezeket a gondolatokat azért még félreteszem a későbbi hónapokra is, ki tudja mennyiben fog módosulni. Lehet hogy túlságosan flamand oldalról lett ez a probléma megközelítve. És ugyebár azt sem szabad nagyon elfelejteni, hogy délen liberális politikát folytatnak, ami nekem nagyon szimpatikus. Na jó, mostmár tényleg abbahagyom ezt az eszmefuttatást. :)
Délután a jó időre tekintettel felkaptam a mosnivalót a biciklire, eltekertem a mosodáig, ott ráhagytam a gépre a munka izmosabb részét, én meg ellátogattam mosoda melletti parkba sétálni, fényképezni. Találtam egy kisebb és egy kicsit nagyobb tavat. Az utóbbi tele volt kacsákkal. Azokkal, akik ki szoktak ülni a park füvére a nap első napsugaraiban sütkérezni reggel. Rájöttem arra is, hogy ezzel a kis digitális Olympus géppel csodákat is lehet művelni, ha nagyon akar valaki. Értem ezalatt a zoomolást és a vízfelszín illetve a mozgás megörökítését. Sajnos a kacsák javarészt csak akkor produkálták magukat nekem, mikor a gép várakozó üzemmódban volt, mert az elem már nagyon gyenge volt benne. Azért sikerült néhány madárkát fotózzak. Nagyon békés volt ott, pedig közel van a városközponthoz, így nagyon hamar eltelt az az 50 perc, ami alatt a mosás lejárt. Fájt egy kicsit a szívem, hogy ebben a gyönyörű időben miért is nincs itt velem Laci, hogy körbe tudjuk járni ezt a kis parkot, leülni egy kicsit kacsákat bámulni, és megvitatni az élet dolgait. Azt hiszem ez a gondolat volt a legfájdalmasabb a délután alatt. Nagyon bosszant ez a dolog a szállással is, hogy nem lehet egy-két éjszakára vendéget fogadni. Olyan jó lenne, ha látná Laci hogy hol élek. Biztosan ő is beleszeretne ebbe a környezetbe. Azt hiszem itt élni tényleg fantasztikus dolog, és nagyon szerencsés vagyok, hogy fél évre én is megtapasztalhatom ezt. :)
Délután a jó időre tekintettel felkaptam a mosnivalót a biciklire, eltekertem a mosodáig, ott ráhagytam a gépre a munka izmosabb részét, én meg ellátogattam mosoda melletti parkba sétálni, fényképezni. Találtam egy kisebb és egy kicsit nagyobb tavat. Az utóbbi tele volt kacsákkal. Azokkal, akik ki szoktak ülni a park füvére a nap első napsugaraiban sütkérezni reggel. Rájöttem arra is, hogy ezzel a kis digitális Olympus géppel csodákat is lehet művelni, ha nagyon akar valaki. Értem ezalatt a zoomolást és a vízfelszín illetve a mozgás megörökítését. Sajnos a kacsák javarészt csak akkor produkálták magukat nekem, mikor a gép várakozó üzemmódban volt, mert az elem már nagyon gyenge volt benne. Azért sikerült néhány madárkát fotózzak. Nagyon békés volt ott, pedig közel van a városközponthoz, így nagyon hamar eltelt az az 50 perc, ami alatt a mosás lejárt. Fájt egy kicsit a szívem, hogy ebben a gyönyörű időben miért is nincs itt velem Laci, hogy körbe tudjuk járni ezt a kis parkot, leülni egy kicsit kacsákat bámulni, és megvitatni az élet dolgait. Azt hiszem ez a gondolat volt a legfájdalmasabb a délután alatt. Nagyon bosszant ez a dolog a szállással is, hogy nem lehet egy-két éjszakára vendéget fogadni. Olyan jó lenne, ha látná Laci hogy hol élek. Biztosan ő is beleszeretne ebbe a környezetbe. Azt hiszem itt élni tényleg fantasztikus dolog, és nagyon szerencsés vagyok, hogy fél évre én is megtapasztalhatom ezt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése