Néhány órával ezelőtt volt az a bizonyos fülhúzogatós nap, ami mindenkinek olyan mámorosan telik. Nos, nekem magányosan és szomorúan indult. Nem is fejtem ki most hogy is érteztem magam a nap javarészében, valami "mosott..."-hoz tudnám hasonlítani. Beszéltem Lacival, szegénynek alaposan ki is borultam, de mint mindig, most is megvígasztalt. Nagyon hiányzik nekem...
Este átugrottam Zórához a szomszéd szobába, ott volt már Gabi is, jól elcsevegtünk, és egy kicsit elvonták a figyelmemet a problémáimról. Aztán kopogtatás, és a lengyelek: Monica, Marcin és Kaska, csapatostul bejöttek a szobába. Előkerült egy ajándékcsomag, és ölelkezés puszilkodás. Nagyon meghatódtam. Kaptam egy csomag tésztát, de nem ám akármilyet, a férfiak legféltettebb testrészét ábrázolja mindegyik tésztadarab. Kaptam egy szívószálat is, aminek ugyanolyan formája van, mint az előbbinek. Nem is tudom mit gondolnak rólam, szegény szemérmes félénk lányzóról. Na jó, csak viccelek, találó az ajándék. ;) Meg kaptam még egy kitűzőt "I'm 24" felirattal. Iszogattunk és örültünk egymásnak, aztán kitaláltuk, hogy mostmár ideje lenne elindulni a Chips-be. Készülődés közben vettem észre, hogy e-malit kaptam, méghozzá az általános iskolai magyar tanárnőmtől, Zsóka Nénitől. Egy nagyon szép levelet kaptam tőle szülinapi üdvözéssel, és az az igazság, hogy szörnyen elérzékenyültem, pityeregtem meg minden, a többieknek meg magyaráztam hogy mi is történt, azt hitték, baj van.
Ígyhát végül ezek a dolgok fordították át ennek a napnak a magányát egy olyan érzéssé, ami végülis arról szól, hogy nem vagyok egyedül a világban akármerre is járok, csak egy kicsit ki kéne nyissam a szemem.
Végülis elmentem a Chips-be a lányokkal mert időközben a cseh Pavla is csatlakozott. Sajnos a buliban mint mindig sokan voltak, és nem volt jó a zene számomra. Egyszer viszont alig akartam hinni a fülemnek: az System of a Down Aerials című szám kezdett szólni a sok tuc-tuc zene után. Gyorsan berohantam a tánctérre, buliztam egy nagyot erre a számra, aztán úgy gondotam, ez volt a bulim fénypontja, szóval ezután: jóéccakát!
Most itt vagyok, és pötyögök egy kicsit a blogomba, aztán irány az ágy. :)
Este átugrottam Zórához a szomszéd szobába, ott volt már Gabi is, jól elcsevegtünk, és egy kicsit elvonták a figyelmemet a problémáimról. Aztán kopogtatás, és a lengyelek: Monica, Marcin és Kaska, csapatostul bejöttek a szobába. Előkerült egy ajándékcsomag, és ölelkezés puszilkodás. Nagyon meghatódtam. Kaptam egy csomag tésztát, de nem ám akármilyet, a férfiak legféltettebb testrészét ábrázolja mindegyik tésztadarab. Kaptam egy szívószálat is, aminek ugyanolyan formája van, mint az előbbinek. Nem is tudom mit gondolnak rólam, szegény szemérmes félénk lányzóról. Na jó, csak viccelek, találó az ajándék. ;) Meg kaptam még egy kitűzőt "I'm 24" felirattal. Iszogattunk és örültünk egymásnak, aztán kitaláltuk, hogy mostmár ideje lenne elindulni a Chips-be. Készülődés közben vettem észre, hogy e-malit kaptam, méghozzá az általános iskolai magyar tanárnőmtől, Zsóka Nénitől. Egy nagyon szép levelet kaptam tőle szülinapi üdvözéssel, és az az igazság, hogy szörnyen elérzékenyültem, pityeregtem meg minden, a többieknek meg magyaráztam hogy mi is történt, azt hitték, baj van.
Ígyhát végül ezek a dolgok fordították át ennek a napnak a magányát egy olyan érzéssé, ami végülis arról szól, hogy nem vagyok egyedül a világban akármerre is járok, csak egy kicsit ki kéne nyissam a szemem.
Végülis elmentem a Chips-be a lányokkal mert időközben a cseh Pavla is csatlakozott. Sajnos a buliban mint mindig sokan voltak, és nem volt jó a zene számomra. Egyszer viszont alig akartam hinni a fülemnek: az System of a Down Aerials című szám kezdett szólni a sok tuc-tuc zene után. Gyorsan berohantam a tánctérre, buliztam egy nagyot erre a számra, aztán úgy gondotam, ez volt a bulim fénypontja, szóval ezután: jóéccakát!
Most itt vagyok, és pötyögök egy kicsit a blogomba, aztán irány az ágy. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése