Reggel a suliba vitt az utam a diákmatricát megérdeklődni, összefutni néhány ismerőssel és egy kicsit szokni az itteni hangulatot. Nem mondhatnám hogy a legmegfelelőbb napot válaszottam erre a mókára és a városban való cikk-cakkozásra, mert kedves kis szülővárosom néhány unatkozó díszpolgára úgy gondolta: itt az idő hősködni, fogócskázni a zsernyákokkal vagy mittudomén. A rádiót hallgatva sorra tudtam meg merre nem szabad menjek a városban, mert tüntető "barátaink" itt-ott bénították a város forgalmát. Ki tudja mit akartak, talán még ők sem. Elfoglalni az Erzsébet hidat? Bekerülni a tévébe? Vagy egyszerűen csak bosszantani a város normálisabb egyedeit? Szerény véleményem szerint valami komoly probléma van itt az emberek fejében, illetve szűkítem a kört ezekre a gyermeteglelkű észlényekre. Amikor egy Combino-t feltartóztattak a Blaha kellős közepén, aztán megrongáltak egy 78-as buszt, akkor már a legcifrább magyar káromkodások idéződtek fel bennem. Idejöttem egy nappal a nemzeti ünnepünk után, és azt hittem hogy lemaradok a zendülésekről. Dehogy. Annyira szerettem volna örülni egy kicsit hogy itt vagyok a városban ami végülis az én otthonom, a helyem a világban. Naiv elképzelés ez. Szerencsére összefutottam Ádámmal, és elvonta kissé a figyelmemet erről az értelmetlen zűrzavarról. Aztán útbaejtettem a kedvenc turimat, ahol kedvemre vásárolhattam. Na persze anyagi korlátai voltak a dolognak, de az boldoggá tett, hogy minimális pénzből megvettem álmaim kabátját, és néhány pulcsit sállal. Aztán Laci elé mentem a munkahelyéhez, ahogy a régi szép időkben, és már nem frusztrálnak annyira a hülye emberek. Remélem hogy rendbejönnek itt a dolgok.
Nem én fényképeztem (még jó):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése