A 2007-2008-as őszi félévre ERASMUS ösztöndíjat nyertem Belgiumba, Kortrijkba. A város nem is kicsi, nem is nagy: pont jó. A 't Hoge 41.-ben lakom évfolyamtársnőmmel Zórával, és egy lengyel párral Marcinnal és Monicával. Ebben a blogban a mindennapjaimról, gondolataimról és érzéseimről olvashatsz. Fényképekkel is megpróbálom majd bemutatni a jelenlegi környezetemet, barátaimat, így ha majd hazamegyek és megkérdezi valaki hogy milyen volt a félévem, ne merüljön fel a probléma: Hol is kezdjem...?

csütörtök, október 18, 2007

10.17. - Gent

Mivel lehetőségünk nyílt ingyen Gent-be utazni a filmfesztiválra Katho-s busszal, így a legtöbb erasmusos diák ki is használta ezt az alkalmat. Én is kíváncsi voltam arra a városra, de azért filmet is szerettem volna látni. Ott kiderült, hogy ezzel csak én vagyok így plusz néhány ember, aki többség dönt alapon lemondott a fesztiválról. Inkább városban járkálás este, és utána valami buli. Találtunk egy teret, ahol többszáz négyzetméternyi twister-szőnyeget fektettek le, és 8 óra tájékán rengeteg ember elkezdett játszani. Valami rekordkísérlet volt ez a dolog. Mi is beálltunk néhányan a mókába, de feladtuk hamarosan, hiszen a színek megértésével és az instrukciókkal néha bajunk volt dutch-ul. Aztán négyen magyarok úgy döntöttünk mégis, hogy meg kéne nézni ezt a filmfesztivált, úgyhogy elbóklásztunk a moziig, és közben a várost is megnézhettük. A moziban megnéztük a film kínálatot, és javarészük dutch-ul volt. Úgy döntöttünk, ezen a dolgon még gondolkoznunk kell valami kaja mellett. Úgyhogy irány valami olcsóbb kajálda. Kiszúrtunk egy arab helyet, épp a sorban álltunk mikor hozzánkcsapódott egy nagyobb csapat az erasmusos bandából. Leültünk enni, dumálni aztán az ismerősök csak szállingóztak be hozzánk folyamatosan. Mikor elindultunk, a többiekhez csapódva bementünk találomra az egyik kocsmába a sokból. Értem ezalatt, hogy általában az épületek aljában music pub van, elvétve néhány éjjel-nappalival is kajáldával megfűszerezve. Igazi bulizós hely volt ez, és még így szerda este is érezni lehetett a levegőben ezt az érzést. Találkoztunk gólyákkal (leendő egyetemistákkal mielőtt valaki madárgyűlésre gondolna) akik brutális szószokkal leöntött ruhában, bepelenkázva járta az utcákat, tölünk pl pénzt kértek, azt mondták ezt a feladatot kapták a rókáktól. Azt hittem Magyarországon azért csúnyán szivatják az elsősöket ilyenkor, de ezt a megállapítást egy kicsit átértékeltem itt.
Na szóval beültünk az Eclips bárba, ami úgy fél10 tájékán még üres volt. Nekem ez a dolog tetszett, mindenki le tudott ülni, beszélgethettünk, a csapos azonnal adta az italomat, és még a táncra is volt helyünk. Volt is egy kis táncolás és sörözés (!), ez utóbbi az ízlésem ismeretében nagy szó. Megkósoltam ezt a Kriek Max nevű csodát, igazából nagyon ízletes márka meggyre emlékeztető szénsavas alkoholos valami, ami talán csak nyomokban látott sört. Ezt a brutális 3,2%-os alkoholtartalma is igazolja, és az is, hogy a 3. pohár után még mindig színjózan voltam. Nem is baj. Élveztem az estét, örültem hogy itt vannak a többiek, mert az este folyamán Zórán kívül azt hiszem mindenki idetévedt/talált. Ahogy gyűltek az emberek a pubban, úgy hagytam abba a táncolást, és inkább bambultam kifelé a fejemből, meg beszélgettem. Egyszer csak úgy éjfél után kicsivel felcsendült a Happy Birthday valakinek aki szintúgy ma született. Viszont úgy éreztem nekem is szól a nóta, még ha véletlenül is. Jól esett. Ott ültem a bárban az asztalnál, és azt kívántam, bárcsak itt lennének akik fontosak nekem, plusz elsősorban Laci. Aztán meg az a borzalmas gondolat cikázott az agyamon olykor-olykor, hogy egy fontos ember az életemben már soha nem fog felköszönteni szülinapomkor: apa. A gondolatot próbáltam minnél messzebb lökdösni a tudatomban, de befészkelte magát, és rányomta a bélyeget az estém hátralévő részére.
Egykor megindult a "kis" csapat a busz felé, és már robogtunk is "haza" Kortrijkba.


Nincsenek megjegyzések: