Hol is kezdjem... Talán azzal, hogy otthagytam a szürke ködös Brüsszelt, a repülő megmutatta a Napot nekem, aztán megérkeztem a szürke Budapestre. Amit a repülőn láttam, az egyszerűen csodálatos volt. A Nap éppen lemenőben volt, és persze nem azon az oldalon ültem, ahol láthattam volna. Viszont a látvány az én oldalamon is csoda volt: felhőtenger alul, amit igazából egy felvert tejszínhabhoz tudnám hasonlítani azokkal a jellegzetes mintákkal, amiket a habverő hagy az utolsó mozdulataival a tejszín felszínén. A horizont meg átváltozott egy összefüggő szivárvánnyá. A földön valahogy nem így fest az ég naplementekor. Ott fent a színek is intenzívebbek, és jobban elkülönülnek egymástól. A hatást csak fokozta a világító hold. Gyönyörű volt a látvány, bár ha egy képeslapon látná bárki, azonnal rávágná hogy giccs. Néha ilyen is kell.
Aztán hazamentünk, hála Ádámnak jó gyorsan, mert kocsival hozott minket. :) Millió puszi neki ezért. A nap maradék része hasonlatos volt a felhők fölötti szépséghez. :)
Ma Anyát látogattam, és ismét rádöbbentem, hogy világosban Budapest Kortrijk után nagyon döbbenetes. :S Kezdődött a dolog azzal, hogy rengeteg prostit láttam tegnap az utcákon. A fiúk felvilágosítottak, hogy kevesebb rendőr, több prosti. Így megy ez... Csodálatos! :S Aztán a koszos város, és az emberek... A 9-es busz megállójában volt szerencsém hallani a félig üvöltő vécésnénik párbeszédét, öten voltak, az egyik nagyban ecsetelte, hogy a kolleganője hagyta a vécére rászáradni a... na azt hiszem nem is kell folytatnom. Jó kis beszédtéma mindezt perceken keresztül taglalni. A tudatlanság áldásos ahogy az a Mátrixban elhangzott. Mennyivel könnyebb külföldön a tömegközlekedés ezen része, mikor mindenki valami olyan nyelven karattyol, amit nem értessz. Legalábbis engem megnyugtat. Ha nem akarom megérteni, egyszerűen ki tudom zárni a fejemből, és már csak kósza zajforrás marad. Persze ez a strucc-politika sem működik egy életen át, de azért hiányzik. Na jó, azt hiszem a 9-es busz nem volt a legjobb választásom, hogy bármiféle összegzést megfogalmazzak. Voltam ma könyvtárban is Anyával, ott azért jól éreztem magam. De legjobb otthon Lacinál. Örülök hogy mellette lehetek, azt hiszem egy kicsit felértékelődött a vele eltöltött idő, és értékesebb így visszatekintve a múlt is, mikor nem kellett lessem a naptárat, mikor indul a gépem vissza Belgiumba. Pont erről a kettősségről írtam, mikor a kicsit ott is vagyok, kicsit itt is vagyok témát fejtegettem. Nem várom a félév végét, talán nem lesz több lehetőségem igazán diáknak lenni. De dolgok amik itthon maradtak, hiányoznak az ottani életemből. Na jó, nem feszegetem többet ezt a témát most.
Megyek, elteszem magam holnapra, hátha egy kicsit naposabban látom majd a várost. Végülis holnap lesz a vásárlónap, ami mindig jól szokott sikerülni. :P
Aztán hazamentünk, hála Ádámnak jó gyorsan, mert kocsival hozott minket. :) Millió puszi neki ezért. A nap maradék része hasonlatos volt a felhők fölötti szépséghez. :)
Ma Anyát látogattam, és ismét rádöbbentem, hogy világosban Budapest Kortrijk után nagyon döbbenetes. :S Kezdődött a dolog azzal, hogy rengeteg prostit láttam tegnap az utcákon. A fiúk felvilágosítottak, hogy kevesebb rendőr, több prosti. Így megy ez... Csodálatos! :S Aztán a koszos város, és az emberek... A 9-es busz megállójában volt szerencsém hallani a félig üvöltő vécésnénik párbeszédét, öten voltak, az egyik nagyban ecsetelte, hogy a kolleganője hagyta a vécére rászáradni a... na azt hiszem nem is kell folytatnom. Jó kis beszédtéma mindezt perceken keresztül taglalni. A tudatlanság áldásos ahogy az a Mátrixban elhangzott. Mennyivel könnyebb külföldön a tömegközlekedés ezen része, mikor mindenki valami olyan nyelven karattyol, amit nem értessz. Legalábbis engem megnyugtat. Ha nem akarom megérteni, egyszerűen ki tudom zárni a fejemből, és már csak kósza zajforrás marad. Persze ez a strucc-politika sem működik egy életen át, de azért hiányzik. Na jó, azt hiszem a 9-es busz nem volt a legjobb választásom, hogy bármiféle összegzést megfogalmazzak. Voltam ma könyvtárban is Anyával, ott azért jól éreztem magam. De legjobb otthon Lacinál. Örülök hogy mellette lehetek, azt hiszem egy kicsit felértékelődött a vele eltöltött idő, és értékesebb így visszatekintve a múlt is, mikor nem kellett lessem a naptárat, mikor indul a gépem vissza Belgiumba. Pont erről a kettősségről írtam, mikor a kicsit ott is vagyok, kicsit itt is vagyok témát fejtegettem. Nem várom a félév végét, talán nem lesz több lehetőségem igazán diáknak lenni. De dolgok amik itthon maradtak, hiányoznak az ottani életemből. Na jó, nem feszegetem többet ezt a témát most.
Megyek, elteszem magam holnapra, hátha egy kicsit naposabban látom majd a várost. Végülis holnap lesz a vásárlónap, ami mindig jól szokott sikerülni. :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése