A 2007-2008-as őszi félévre ERASMUS ösztöndíjat nyertem Belgiumba, Kortrijkba. A város nem is kicsi, nem is nagy: pont jó. A 't Hoge 41.-ben lakom évfolyamtársnőmmel Zórával, és egy lengyel párral Marcinnal és Monicával. Ebben a blogban a mindennapjaimról, gondolataimról és érzéseimről olvashatsz. Fényképekkel is megpróbálom majd bemutatni a jelenlegi környezetemet, barátaimat, így ha majd hazamegyek és megkérdezi valaki hogy milyen volt a félévem, ne merüljön fel a probléma: Hol is kezdjem...?

szerda, október 17, 2007

10.16. - Pont jókor

Szerencsére nem írtam bejegyzést néhány napja. Valószínű meggondolatlanul írtam volna mindenféle rosszat azokról a dolgokról, amikkel torkig vagyok. Persze ezek ettől még nem szűnnek meg, de most azért tudok jókat is írni. Tehát a hétfői napot alaposan átugorva rögtön a keddet mesélem. Hajnalok-hajnalán megírtuk Zórával az oktatástechnológia zh-t mert ugye nekünk ilyet is kell... Azért nem volt olyan borzalmas, utána egy egész délelőttöt tölthettem kedvenc tanárnőm előadásán az Entrepreneuriual Skills-en. Komolyan mondom, ez a nő profi. Egy pillanatra sem hagyja elkalandozni a figyelmet, valami furcsa belső késztetést éreztem hogy figyeljek az előadására, amibe persze belevonta a hallgatóságot is. Nem hiába témaköre többek között a prezentációkészség. Egyébként meg néha magam is belepirulok a humorába, és ez nagy szó nálam. A többiek is csak áradoznak erről a tanárról. Szóval hiába keltem fél6-kor, kellemes volt a délelőtt. Volt egy feladat, amivel gyakorolhattuk az előadásmód érzelmi töltetét. A csoport két részre lett osztva, a csoporton belül párban kellett dolgozni. Az egyik felének egy esti mese monológot kellett írni, a másiknak egy időjárásjelentést. Utána minden pár kapott kis cetlit, amin egy bizonyos érzelem volt olvasható. Volt aki unottan, volt aki álmodozón, szerelmesen adta elő a saját kis időjárásjelentését. Nekünk a haragos jutott, és persze nekem kellett előadnom. Vicces volt, díjazták hogy néha rácsaptam az asztalra és a végén kellemes napot kívánva az asztalra hajítottam a szövegemet. Én azt díjaztam volna, ha nem nekem kellett volna kiálljak a közönség elé, de azért mókás volt.
Az óra után gyárlátogatásra mentünk Roeselare-ba, ez olyan szabadon választható program volt, amire hetekkel ezelőtt lehetett feliratkozni. Egy nagy szerkesztőségbe mentünk, amihez egy mégnagyobb nyomda tartozott. Mivel sok-sok munkaórát eltöltöttem már ugyanilyen helyen évekkel ezelőtt a Révai nyomdában, így azt hiszem nem kell új tapasztalatokról írjak. Ugyanazok a gépek, munkások, zaj, még a nyomda szaga is ugyanaz volt, minő meglepő. A gyár körbemászkálása után leültünk a vállalat cseppet sem szegényes étkezdéjében, és ott sörrel és narancslével kínáltak minket. Gondoltam egy nagyot, és bepróbáltam a sört. Igaz hogy nagyon utálom, viszont ha már Belgiumban vagyok, csak kipróbálom a nagyon speciálisnak titulált sört. Az is volt. Aki a sört szereti igazán, annak nem is ízlett, én viszont csuklás nélkül megittam mindet. Valami barna sör volt egyébként, kimondottan kellemes ízzel.
Ezután visszavittek minket a sulihoz, és kezdődött a 3 órás üzleti angol. Itt már keztem érezni, hogy ez a nap igen hosszúra sikerült, és kicsit zombi módjára próbáltam túlélni és elsunyulni ezt a foglalkozást.
Hazamentem, és átugrottam a szomszéd házba egy fél üveg bikavérrel és egy vermuttal. Ott viszont a szlovákok már nagyban palacsintapartiztak, és persze nem is voltak már szomjasak, a konyha viszont tömve volt. Felkaptam hát Gabit és Ádámot, és átjöttünk a mi konyhánkba elfogyasztani a finomságokat. A dologból az lett, hogy rendesen belefeledkeztünk a beszélgetésbe, és megvitattuk az élet nagy dolgait. Mindez hajnalig tarott. Egykor leléptek a szomszéd magarok, Zórával még háromig szövegeltünk. Ma reggel persze a lengyel srác kérdezte hogy milyen volt a buli, nem minden ok nélkül. Sajnos a konyha pont a hálószobájuk mellett van. :( Na azért remélem nem lesz ebből nagy harag, néha ilyen is kell...

Enterpreneurial skills:

A gyár és a söröm:

Italozás:




... És a végére egy kis érdekesség. Az oldalon forog egy táncos, és azt kell megállapítani, óra járásával megegyező, vagy ellenkező irányban forog-e:
http://www.news.com.au/dailytelegraph/story/0,22049,22535838-5012895,00.html

A dolog azért is érdekes, mert hirtelen felindulásból elhoztam Monica-t a tűzhely mellől hogy nézze meg, és ő mást látott mint én ugyanabban a pillanatban. Aztán hívtuk Marcint is, azt hiszem hamarosan Zóra is megfertőződik ezzel. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy emberek tömegei ragadnak oda a képernyőre meredve, és bámulják ezt a forgó csajszit. (A fiúk azt hiszem méginkább) :D
Egyébként meg hiába hoax-nak titulált honlap volt ez, attól még valami miatt működik. Nekem csak óra járásával megegyező irányba forgott, a többieknek nem, illetve Monica párszor látta megfordulni a forgási irányt. Kíváncsi vagyok, kinek merre forog, írjatok. :D

Nincsenek megjegyzések: