10.06. - Namur

Péntek este megkérdezték a lengyel lakótársaim, hogy mit csinálok szombaton. Mivel azt mondtam hogy semmi érdemlegeset, elhívtak magukkal Namurba másnapra, hogy lássuk végre a wallon oldalt is. Hajnalban indultunk, egy kicsit nyúzottan és ásítozva. Rögtön talátunk egy piacot, ahol megtaláltam a már jól bevált olcsó kozmetikumos standot, ahol általában (és most is) arabok az eladók. Rögtön sikerült egy 2,50 eurós szempillaspirált 2-re lealkudnom, ami azért nem kis dolog, bár csak az arányait tekintve. Hiába, látszott szerintem hogy nem odavalósi vagyok, nem hiszem hogy egy belga lányzó ilyet műveljen. :) Aztán bóklásztunk még a városban, kábé minden harmadik utcában találtunk egy katólikus templomot, ahová persze azonnal betért a négy lengyel barátom. Az elsőbe még én is benéztem, de hogy őszinte legyek, nekem mindegyik ugyanolyan, így a többi alkalommal kintmaradtam nézelődni, fényképzeni. Szerintem így mindenki jól érezte magát. Aztán elcikkcakkoztunk a Citadellához, ami egy dombon volt, mellette Sambre és a Meuse folyó. Nekem néha budapesti hangulatom volt, mikor felmásztunk a dombtetőre. Biztosan sértő lenne itt ez a kifejezés, mert bizony ez idestova az egyik legmagasabb pontja Belgiumnak ahol jártam eddig. Viszont nagyon szép volt a kilátás. Egyik oldalán az óváros látszott, a másikon a modernebb, zöldebb. Sokat fényképeztem, és furcsa módon a lengyelek valahogy másképpen szeretnek fényképezni: egymást, illetve magukat lefényképeztetni. Így számtalanszor álltunk csoportképet, mondhatnám, akárhányszor feljebbértünk egy kis alkalmasabb helyen, azonnal elhangzott a mondat: "Come on, don't be shy!" Ez a mondat végül a nap szlogenje lett. Ekkor ugyanis kezdetben ugrottunk egy közös képhez, aztán már mindenhez elhangzott a varázsmondat, azt hiszem ez betudható a fáradtságunknak is. Találtunk a környéken egy gyönyörű kastélyt, ahol éppen egy esküvő "lagzi"-része zajlott, bár ezt azt hiszem csak a poharakból láthattuk. Se zene, se tánc, csak unalmas beszélgetés, és ácsorgás. Szóval ilyen egy belga puccos lagzi? Pedig első ránézésre hogy megirígyeltem a helyszínt. Így viszont biztosan fene unalmas lehetett. Persze az is lehet, hogy ez csak gazdagéknál van így. Aztán lebattyongtunk a "hegyről", és célbavettük a hazautat.
Összességében a város nagyon tetszett. Délelőtt a piac miatt voltak sokat az utcákon, délután meg csak úgy a sétálgatás miatt. Értem a sok alatt: nagyon sok! Egy-két utcát lezártak az autósok elől, és sétálóutcát csináltak belőle. Az emberek itt mások voltak. Kevésbé fakók, egy kicsit vidámabbak, talán még őszintébbek is. A házak javarésze lestrapáltnak és öregebbnek látszott az ittenieknél, és nem is egy csövit láttam az utcán. Pedig ez a város közel akkora mint Kortrijk, talán csak egy kicsitkét nagyobb. Most azt hiszem szembesülhettem vele így is, hogy mennyire különbözik a két országrész. Bevallom: nekem ez mint túristának, jobban tetszett, mint ahol most élek. Élni viszont nem vitás hogy itt az igazi, ha már Belgiumról van szó. Hazafelé menet kellemesen elökörködtem a lengyelekkel, mondhatni mi voltunk a legjókedvűbb, leghangosabb társaság a vonaton. Volt hogy a mellettünk ülő belga srác nem nagyon tudta megállni nevetés nélkül, amit hallott tőlünk. :) Na mindenesetre nagyon mókás utunk volt, és jó volt egész nap angolul csacsogni. Azt hiszem egy kicsit még jobban megismerhettem a lengyel diáktársaimat, és remélem a jövőben is lesz még ilyen kiruccanás.