10.13. - Bulik és a többi

Tegnap előtt lelátogattunk a Chipsbe, előtte dumaparti a szobámban. Nos, a zene nem volt valami egetrengető, a tömegben meg látványosan csak az Erasmusos diákok ropták úgy igazán, amikor egy lány igazán belelendült a táncba, a belga csajok és pasik csak lesték mint egy marslakót, hiszen ők csak jobbra-balra lépkednek jobbára, és ezt a totymorgást táncnak nevezik. Na majd mi megmutatjuk nekik. ;) Aztán hamar haza is léptem. Másnap szülinapvolt az ordenáré utcai bb házban, mi már csak így hívjuk a kimondhatatlan utca miatt. Ehhez hasonlít a legjobban a neve. Na szóval megérkeztem Gabival és Eszterrel a házba, beinvitált Ági a szobájába amíg a többiek meg nem érkeznek. Szauna fogadott. Komolyan olyan meleg volt, hogy a sok réteg pulcsit elkeztem irdatlan tempóban lehámozni magamról. A kis radiátoron még hőfokszabályzó is volt, amit akármikor akármeddig használhattak. A szoba is tüneményes volt, és megjegyzem mégegyszer: meleg! Na szóval irígykedtem ezerrel, hiába van látványosan felújított szállásunk, ha egyszer mindenen spórol a drága tulaj. De sebaj, meglátjuk mennyit engednek fűteni majd egy hónap múlva.
Elkezdődött a buli, csináltam egy rahedli képet, összeismerkedtem még több lengyellel akik már nem jöttek zavarba a csipá vagy a cicuski hallatán, sőt még azt is megtanították nekem, hogy kell lengyelül mondani hogy "kib'szott jó". Tegnap este még emlékeztem rá, ma már nem. Aztán litván lánnyal is csevegtem az élet dolgairól, meg a finn srácokkal a változatosság kedvéért. Úgy tűnik akármekkora a társaság, valahogy mindig ugyanazokkal akadok össze egy kis eszmecserére. Összességében kellemes kis buli volt, 11-kor szokás szerinte elhagytuk a házat a szomszédok miatt. Eddig azt hiszem még visszafogtuk magunkat, de mostmár nem. Mióta a zsernyákok kijöttek a szorgalmas szomszéd hívására, azóta 11-ig brutális hangerővel vagyunk, és nem is kevesen, aztán persze eltűnünk amikor arra a csendrendelet "utasít" minket. Szerintem ezek a "szorgalmas" emberek 11 előtt már ott toporognak a telefonjuknál, hogy mozgósíthassák az illetékeseket. Ez van. Legközelebb majd megtanulnak kopogni az ajtón a zsernyákok hívása előtt. :S
A többiek elmentek a Mono nevű helyre, jókat hallottam róla, de az ilyen helyek nem az én világom. Úgyhogy Lukas, Eszter, Gabi és én hazakolbászoltunk egy óra alatt.

Néhány borzalmas álom után kivakartam magam az ágyból, mondván hogy ennél már ébren lenni is jobb, így elkezdtem az eseménydús szombatomat. Reggel Zórával mosást intéztünk, aztán kiteregettem, kitakarítottam a lakást, és főztem. A napom fénypontja a lecsó volt, amit abból az egyszem magyar paprikából csináltam, amit még otthonról hoztam, és hozzácsaptam egy fél parit, egy kis hagymát és fokhagymát. A gyulai kolbászt nem mertem belepazarolni, úgyhogy azt mellé kockáztam, és rizzsel együtt betermeltem ezt a gasztronómiai csodát. Itt valahogy átértékelődnek az embernek az ízek is. Ha magyarföldön nőtt fel az ember, akkor egyszer csak elvonási tünetei lesznek az ízek hiányától. Most egy kicsit ez feldobta a kedvemet. Most fogom magam, elmegyek egy kicsit sétálni, hiszen ezek a belgák már megint megrendelték a hétvégére a jó időt. Nem tudom hogy csinálják, hiszen egész héten köd van, eső és hideg, aztán a szombattal jön a napsütés, és abba se hagyja többnyire vasárnap délutánig. Ki érti ezt? Na de nem akarom ám elkiabálni, nehogy abbamaradjon!