Hajnalban indultunk a suli elől emeletesbusszal. Sajnos nem voltunk elég gyorsak az első négy üléshez, a két litván lány beelőzött. Mivel három helyet foglalt a lány, a negyediket én támadtam be, így Zóra, Gabi és én is tudtunk a szép kilátásban gyönyörködni odafelé. Volt is miben, már Kortrijk határa után gyönyörű látvány tárult elém: éppen a Nap első sugarai, amikor még nem jött a horizont fölé, olyan vörösen világították meg a repülőgép-csíkokat az égen, mintha egy gyerek összefirkálta volna vörös csíkokkal az eget. Csodaszép volt. Az idő múlásával ezek a csíkok fényesebbé és narancssárgává váltak, mígnem felkelt a Nap.
A belga-holland "határon" úgy mentünk át, hogy észre se vettem hogy volt-e egyáltalán akár mutatóban is határ. Lehet hogy elbóbiskoltam? Nem tudom. Először Delft városát látogattuk meg a délelőtt folyamán. Kaptunk egy aranyos és nagyon vicces idegenvezetőt, jót szórakoztam rajta. Pöttöm kis nő volt a negyvenes éveiben, ikea-táska a vállán, és egy narancssárga ernyő a kezében, ahogy az az idegenvezetőknél lenni szokott. Volt hogy előhúzott abból a nagy táskájából egy kis gitárt, és dalolni kezdett, és volt hogy egy doboz cukorkával lepett meg minket. Eleinte figyeltem a történeteire, izgalmasak is voltak, de ahogy bementünk a kisváros központja felé, úgy kalandozott a figyelmem másfelé, hiszen annyi szépség volt, amit muszály volt lefényképezni. Sárguló fák a patakparton, ahol egy tucat kerékpár parkol, előttük tipikus piciny holland házikók, és azok a kislámpák a házakon egyszerűen elragadóak voltak. Ebben a kisvárosban valahogy mintha megállt volna az idő múlása, tekintve a házakat és az utcákat, ahol betont például sehol se látni, mindenhol apróka macskakövek. Nem is tudom, hogy bírják a biciklivel ott az emberek.
Miután körbejártuk a látnivalókat, busszal irány Amszterdam. Már a városba érve egészen más hangulat fogadott minket: zsúfolt utcák, kikötők tele hatalmas hajókkal, üvegirodaházak elvétve itt-ott, több ezer kerékpár várakozik a gazdájára a parkolóban, és még sorolhatnám. Itt már több volt a szimpla lakóház (persze a stílusában megmutatkozik hogy északi). A szombat miatt emberekkel telt meg az utca, mintha csak valami fesztivál lett volna éppen. A biciklisták biztosan nehezen boldogultak a haladással, ha egyikük közeledett, azt lehetett már messziről hallani a folyamatos csilingelés miatt. Egyébként úgy láttam, hozzá vannak a helybéliek szokva ehhez. Amikor a belvárosban barangoltunk, nekem azonnal Pest hangulatát keltette a negyed. Sokféle ember, mindenhol nyüzsgés, boltok, csak a kocsmák helyet coffeeshop-ok voltak túlnyomó részt. Minden 10. lépésben egy ilyen színes-füstös hely mellett haladt el az ember, az ajtaik nyílásakor pedig meg-meg csapta az ember orrát a fűszag. Viszont kultúráltan volt ez a dolog intézve. Másik pozitívum: az emberek nem bántanak senkit. Hogy őszinte legyek, az zavart volna, ha a coffeeshop-ok helyett kocsmák lettek volna és a sok részeg ember ellepte volna az utcákat. Egy széles vigyortól nem félek, egy agresszív embertől viszont igen.
Azt vettem észre ebben a városban, hogy sokmindenre toleránsak az emberek. Nem tiltakoznak a könnyűdrog, a homoszexualitás, a turizmus vagy mittudomén mi ellen. Ha angolul szólalok meg egy boltban, visszmosolyognak, és angolul válaszolnak. Imádtam hogy néhány utcánként belebotlunk egy patakba, ami a várost keresztül-kasul szeli, és ettől olyan romantikus hangulata van. Ha valaki látott már amszterdami képeslapot, az nem fog meglepődni ha ott jár. Pedig azt hittem hogy csak a giccses beállítások miatt és a maradék történelmi épület miatt olyan szép. De nem. Tényleg ott vannak azok a keskeny, olykor furcsa szögben álló házak, az a sok-sok kerékpár, és az az édeskés báj. Komolyan elvarázsolt a város. Nem az a fajta vagyok, aki múzeumok és templomok után kajtat, nehogy valami nagy látványosságról lemaradjon, ha ilyen lennék, hatalmasat csalódtam volna Amszterdamban. Sokan valószínű ezt várták.
Voltunk egy bolhapiacon is, aminek az árukészlete a bahia boltokéval keveredett. Ha több pénzem lett volna, biztosan mind otthagyom, annyi mindent vettem volna. Estefelé még mindig nyitva voltak az éjjelnappalik, a bazárok és a kajáldák. A mindenféle színben pompázó, kecsegtető goffrit aranyáron adták, így ki is hagytam az életemből, viszont állítólag isteni.
A legnyüzsgőbb városrészre még jellemző volt az is, hogy egy-egy coffeeshop között biztosan akadt egy szolidabb vagy agresszívabb szexshop. Az emberek nem botránkoztak meg a kirakatban díszelgő játékszerek látványán, sőt a meleg jelképként ismert szívárványszín zászló látvány se hozott senkit zavarba, pedig sok helyen lengedezett a városban. Az meg, hogy a nyilvános vécé hogy lett megoldva, ledöbbentett. Miért is nincs ilyen Budapesten? Aztán rájöttem hogy miért... Lényeg: egy nagy műanyag kúpféle van elrejtve egy-egy sikátorban, ebbe az emberméretű műanyag rettenetbe négy állóhely lett kialakítva, egy-egy bemélyedéssel. Ide beállnak a férfiak anélkül hogy bárki beármit is látna a kevésbé publikus részükből, és elvégzik a dolgukat. Ami meghökkentően vicces volt, hogy amikor ezt láttuk, épp 4 férfi végezte a dolgát egy időben, ebből kettő közben telefonált mobilon, és eközben minden probléma nélkül elment mellettük egy fiatal nő. Hogy miért is nem lehetne Pesten ezt megjátszani? Lehet hogy a magammal hozott előítéleteim beszélnek most, de valahogy elképzeltem hány mutogatós pasas használná ki ezt a lehetőséget. Mindenesetre itt Amszterdamban ez bevállt, nincs több pisiszag, mindenki boldog, a turistáknak meg újabb látványosságuk akadt. :D
Késő este bevetettük magunkat a piroslámpás negyedbe. Hirtelen, mint mindenkit, engem is sokkolt a látvány: szinte meztelen lányok a kirakatban. Aztán valahogy elmúlt a kezdeti sokk, és tetszett a hangulata. Az utcákon gazdag helybéli férfiak vagy turisták nyüzsögtek, és mivel mindenki megbámulta a lányokat a kirakatban, ha odanéztem, már nem is tűnt szégyellnivalónak. Egyébként többségében szép lányok voltak ott, nem olyan kiélt nők, amilyen Pesten egy átlag prosti. Egyik-másik olyan értelmesen nézett ki, hogy meg voltam győződve róla, hogy az egyetemi tanulmányaihoz gyűjt. Persze voltak tinédzsernek látszó lányzók is, bár lehet hogy tényleg csak épphogy súrolták a 18-at. Vagy még azt sem... :S Ki tudja, mindenesetre ezek a lányok tényleg megdöbbentők voltak. Maga a rendszer ki volt alakítva okosan. A férfi ha kinézett magának a kirakatból egy nőt, bekopogott hozzá, az abbahagyta a táncot vagy a szép pózban való ácsorgást, és beengedte a pasit, elhúzta a függönyt, és "had szóljon". Azért is mondom hogy jól ki van ez találva, mert ugye a prostitució körül lett határolva, akinek nem tetszik, elkerüli a negyedet, a kereslet viszont megkapja amit akar, méghozzá kultúrált és higiénikus körülmények köztött. A lányok biztonságban vannak, és talán még a tarifák is magasabbak ebben a negyedben. Na jó, nem is állhat kirakat mögé akárki szerintem. Nem láttam igazán csúnya vagy elhanyagolt nőt. Ha lettek volna férfiak is a kirakat mögött, akkor most a látványról is tudnék áradozni, de így felejtős... Úgy látszik a gazdag és szórakozni vágyó nők máshol keresik a férfitársaságot. :)
Lassan visszafelé vettük az utunkat, egyébként valahogy úgy jött ki, hogy magyarokkal mászkáltam egész nap a városban, ott volt Zóra, Gabi, Eszter, Miki, Ádám, Erika és Reni. Így az angol csacsogás a mai napból kimaradt egy kicsit, de nagyon jó társaságban voltam. A busz felé még magunkba szívtuk az éjszakai Amszterdam hangulatát: a kivilágított épületek látványát, a csillogó-villogó vagy éppen fényárban úszó kirakatokat, és a fesztiválhangulatot. Nem tudom hogy egy életet leélni itt mennyire kellemes, de egy erasmusos félév biztosan nyüzsgő és színes lenne itt is, mint ahogy Gentben is. Na jó, én sem panaszkodhatok a kis Kortrijk békés városával. Valószínű egy nyüzsgő diáknegyedben a békés kis zugot keresném folyamatosan. Úgyhogy így lehetőségünk adódott a békés madárcsicsergős Kortrijkból egy kicsit a zajba és gyors, városi forgatagba kerülni. Nagy élmény volt ez számomra. A buszon már szinte azonnal elnyomott az álom, sok volt az újdonság aznapra. Mire ébredeztem, már Kortrijkban is voltunk.
A belga-holland "határon" úgy mentünk át, hogy észre se vettem hogy volt-e egyáltalán akár mutatóban is határ. Lehet hogy elbóbiskoltam? Nem tudom. Először Delft városát látogattuk meg a délelőtt folyamán. Kaptunk egy aranyos és nagyon vicces idegenvezetőt, jót szórakoztam rajta. Pöttöm kis nő volt a negyvenes éveiben, ikea-táska a vállán, és egy narancssárga ernyő a kezében, ahogy az az idegenvezetőknél lenni szokott. Volt hogy előhúzott abból a nagy táskájából egy kis gitárt, és dalolni kezdett, és volt hogy egy doboz cukorkával lepett meg minket. Eleinte figyeltem a történeteire, izgalmasak is voltak, de ahogy bementünk a kisváros központja felé, úgy kalandozott a figyelmem másfelé, hiszen annyi szépség volt, amit muszály volt lefényképezni. Sárguló fák a patakparton, ahol egy tucat kerékpár parkol, előttük tipikus piciny holland házikók, és azok a kislámpák a házakon egyszerűen elragadóak voltak. Ebben a kisvárosban valahogy mintha megállt volna az idő múlása, tekintve a házakat és az utcákat, ahol betont például sehol se látni, mindenhol apróka macskakövek. Nem is tudom, hogy bírják a biciklivel ott az emberek.
Miután körbejártuk a látnivalókat, busszal irány Amszterdam. Már a városba érve egészen más hangulat fogadott minket: zsúfolt utcák, kikötők tele hatalmas hajókkal, üvegirodaházak elvétve itt-ott, több ezer kerékpár várakozik a gazdájára a parkolóban, és még sorolhatnám. Itt már több volt a szimpla lakóház (persze a stílusában megmutatkozik hogy északi). A szombat miatt emberekkel telt meg az utca, mintha csak valami fesztivál lett volna éppen. A biciklisták biztosan nehezen boldogultak a haladással, ha egyikük közeledett, azt lehetett már messziről hallani a folyamatos csilingelés miatt. Egyébként úgy láttam, hozzá vannak a helybéliek szokva ehhez. Amikor a belvárosban barangoltunk, nekem azonnal Pest hangulatát keltette a negyed. Sokféle ember, mindenhol nyüzsgés, boltok, csak a kocsmák helyet coffeeshop-ok voltak túlnyomó részt. Minden 10. lépésben egy ilyen színes-füstös hely mellett haladt el az ember, az ajtaik nyílásakor pedig meg-meg csapta az ember orrát a fűszag. Viszont kultúráltan volt ez a dolog intézve. Másik pozitívum: az emberek nem bántanak senkit. Hogy őszinte legyek, az zavart volna, ha a coffeeshop-ok helyett kocsmák lettek volna és a sok részeg ember ellepte volna az utcákat. Egy széles vigyortól nem félek, egy agresszív embertől viszont igen.
Azt vettem észre ebben a városban, hogy sokmindenre toleránsak az emberek. Nem tiltakoznak a könnyűdrog, a homoszexualitás, a turizmus vagy mittudomén mi ellen. Ha angolul szólalok meg egy boltban, visszmosolyognak, és angolul válaszolnak. Imádtam hogy néhány utcánként belebotlunk egy patakba, ami a várost keresztül-kasul szeli, és ettől olyan romantikus hangulata van. Ha valaki látott már amszterdami képeslapot, az nem fog meglepődni ha ott jár. Pedig azt hittem hogy csak a giccses beállítások miatt és a maradék történelmi épület miatt olyan szép. De nem. Tényleg ott vannak azok a keskeny, olykor furcsa szögben álló házak, az a sok-sok kerékpár, és az az édeskés báj. Komolyan elvarázsolt a város. Nem az a fajta vagyok, aki múzeumok és templomok után kajtat, nehogy valami nagy látványosságról lemaradjon, ha ilyen lennék, hatalmasat csalódtam volna Amszterdamban. Sokan valószínű ezt várták.
Voltunk egy bolhapiacon is, aminek az árukészlete a bahia boltokéval keveredett. Ha több pénzem lett volna, biztosan mind otthagyom, annyi mindent vettem volna. Estefelé még mindig nyitva voltak az éjjelnappalik, a bazárok és a kajáldák. A mindenféle színben pompázó, kecsegtető goffrit aranyáron adták, így ki is hagytam az életemből, viszont állítólag isteni.
A legnyüzsgőbb városrészre még jellemző volt az is, hogy egy-egy coffeeshop között biztosan akadt egy szolidabb vagy agresszívabb szexshop. Az emberek nem botránkoztak meg a kirakatban díszelgő játékszerek látványán, sőt a meleg jelképként ismert szívárványszín zászló látvány se hozott senkit zavarba, pedig sok helyen lengedezett a városban. Az meg, hogy a nyilvános vécé hogy lett megoldva, ledöbbentett. Miért is nincs ilyen Budapesten? Aztán rájöttem hogy miért... Lényeg: egy nagy műanyag kúpféle van elrejtve egy-egy sikátorban, ebbe az emberméretű műanyag rettenetbe négy állóhely lett kialakítva, egy-egy bemélyedéssel. Ide beállnak a férfiak anélkül hogy bárki beármit is látna a kevésbé publikus részükből, és elvégzik a dolgukat. Ami meghökkentően vicces volt, hogy amikor ezt láttuk, épp 4 férfi végezte a dolgát egy időben, ebből kettő közben telefonált mobilon, és eközben minden probléma nélkül elment mellettük egy fiatal nő. Hogy miért is nem lehetne Pesten ezt megjátszani? Lehet hogy a magammal hozott előítéleteim beszélnek most, de valahogy elképzeltem hány mutogatós pasas használná ki ezt a lehetőséget. Mindenesetre itt Amszterdamban ez bevállt, nincs több pisiszag, mindenki boldog, a turistáknak meg újabb látványosságuk akadt. :D
Késő este bevetettük magunkat a piroslámpás negyedbe. Hirtelen, mint mindenkit, engem is sokkolt a látvány: szinte meztelen lányok a kirakatban. Aztán valahogy elmúlt a kezdeti sokk, és tetszett a hangulata. Az utcákon gazdag helybéli férfiak vagy turisták nyüzsögtek, és mivel mindenki megbámulta a lányokat a kirakatban, ha odanéztem, már nem is tűnt szégyellnivalónak. Egyébként többségében szép lányok voltak ott, nem olyan kiélt nők, amilyen Pesten egy átlag prosti. Egyik-másik olyan értelmesen nézett ki, hogy meg voltam győződve róla, hogy az egyetemi tanulmányaihoz gyűjt. Persze voltak tinédzsernek látszó lányzók is, bár lehet hogy tényleg csak épphogy súrolták a 18-at. Vagy még azt sem... :S Ki tudja, mindenesetre ezek a lányok tényleg megdöbbentők voltak. Maga a rendszer ki volt alakítva okosan. A férfi ha kinézett magának a kirakatból egy nőt, bekopogott hozzá, az abbahagyta a táncot vagy a szép pózban való ácsorgást, és beengedte a pasit, elhúzta a függönyt, és "had szóljon". Azért is mondom hogy jól ki van ez találva, mert ugye a prostitució körül lett határolva, akinek nem tetszik, elkerüli a negyedet, a kereslet viszont megkapja amit akar, méghozzá kultúrált és higiénikus körülmények köztött. A lányok biztonságban vannak, és talán még a tarifák is magasabbak ebben a negyedben. Na jó, nem is állhat kirakat mögé akárki szerintem. Nem láttam igazán csúnya vagy elhanyagolt nőt. Ha lettek volna férfiak is a kirakat mögött, akkor most a látványról is tudnék áradozni, de így felejtős... Úgy látszik a gazdag és szórakozni vágyó nők máshol keresik a férfitársaságot. :)
Lassan visszafelé vettük az utunkat, egyébként valahogy úgy jött ki, hogy magyarokkal mászkáltam egész nap a városban, ott volt Zóra, Gabi, Eszter, Miki, Ádám, Erika és Reni. Így az angol csacsogás a mai napból kimaradt egy kicsit, de nagyon jó társaságban voltam. A busz felé még magunkba szívtuk az éjszakai Amszterdam hangulatát: a kivilágított épületek látványát, a csillogó-villogó vagy éppen fényárban úszó kirakatokat, és a fesztiválhangulatot. Nem tudom hogy egy életet leélni itt mennyire kellemes, de egy erasmusos félév biztosan nyüzsgő és színes lenne itt is, mint ahogy Gentben is. Na jó, én sem panaszkodhatok a kis Kortrijk békés városával. Valószínű egy nyüzsgő diáknegyedben a békés kis zugot keresném folyamatosan. Úgyhogy így lehetőségünk adódott a békés madárcsicsergős Kortrijkból egy kicsit a zajba és gyors, városi forgatagba kerülni. Nagy élmény volt ez számomra. A buszon már szinte azonnal elnyomott az álom, sok volt az újdonság aznapra. Mire ébredeztem, már Kortrijkban is voltunk.
Ébredezik a Nap:
A delfti képek:
Az amszterdami képek:
A belváros:
Romantikus kis helyek:
Amszterdam éjszaka: piroslámpás negyed és a nyüzsgő belváros
Még egy csipetnyi romantika:
Az elengedhetetlen fapapucsok és a pihenő kerékpárok:
A halálos kaja (nem próbáltam ki, tehát még élek), és az üvegműves bolt (élesebb szeműeknek kicsit több is ennél;))
A városi forgatag és a zöld táblák:
1 megjegyzés:
Kedves Stimcsi!
A 100% HALAL FOOD az iszlám előíráinak megfelelő és megfelelően elkészített étel.
Üdv, Jázmin
Megjegyzés küldése