ERASMUS

Na kezdem ott hogy alaposan megbetegedtem a hét végefelé, kábé péntekre. Aztán szombaton próbáltam gyógyulgatni inkább kisebb sikerrel, délután meg Ypres-be mentünk, az angol tanárunk Luc szervezett oda egy kirándulást, annak, akit érdekelt. Érdekelt. Bár lázas voltam és tiszta takony, de azért még nagyon érdekelt. Luc és a felesége voltak az idegenvezetőink, és 3 autónyi erasmusos diákot vezettek körbe a városkában. Nagyon szép kis hely ez az Ypres. Először egy első világháborús temetőt és múzeumot néztünk meg. Nem az a tipikus múzeum volt, amit mellesleg ki nem állhatok, hanem az a megrázó hely, ami igazán hat az ember érzelmeire. Már a múzeum közelében lehetett hallani a hangosbemondóból az elesett katonák neveit és életkorukat. Most tegyük egy pillanatra félre mennyire értelemetlen dolognak tartom a háborúzást, de még így is rendesen megrázott a dolog. Eztán ellátogattunk a belvárosba, néhány nevezetes épületet megnézni, tempomokat kívülről-belülről, mindenhol volt a tanárunknak valami története, és nagyon érdekesen mesélte el. Felkészült nyomatott képekkel is, és tényleg nagyon kellemes napot csinált nekünk. Este beültünk egy helyi kocsma-étterem-vagyhogyismondjam helyre, én akkor már csak alkoholmenteset voltam képes lenyelni a torokfájásom miatt. Aztán ellátogattunk arra a helyre, ami leginkább diadalívre emlékeztet, és ahol minden este (!) 8-kor leállítják a forgalmat, és a harcban elesett katonák emlékére játszanak trombitán és dudán. Megható, hogy ezt ezek az emberek teljesen ingyen csinálják évtizedek óta. Csak a második világháborúban szünetelt ez a megemlékezés egy időre. Az emberek összegyülnek, méghozzá nem is kevesen, addig a bizonyos időpontig beszélgetnek, ezáltal a nagy íves építmény alatt visszhangzik minden, és pontban 8-kor néma csend következik be, felcsendül a hangszer, és néhány szó a katonákért. Az építményen belül egyébként sok-sok ezer név sorakozik egymás mellett kőbe vésve. Ezzel véget ért az ypres-i kirándulásunk, és hazamentünk.

Másnap sem éreztem magam sokkal egészségesebbnek, de nincs megállás, hiszen a szomszéd magyar barátaimmal Brüsszelt terveztük úticélul. 11-kor el is indultunk Miki kocsijával. Begyalolgoltuk Brüsszel belvárosát nagyjából, láttunk sok nevezetességet, többek közt a Grote Markt-ot, a pisilő kisfiút, és sokkal távolabb tőle a lány változatát, ami persze guggol. :D Láttuk a központi könyvtárat és nem utolsó sorban az Atomiumot. Ami nekem igazán nagyszerű volt, hogy csak úgy mászkáltunk Brüsszel utcáin, részemről céltalanul, Gabi és Eszter részéről volt sok túristakönyv böngészés menet közben. Én meg csak kattintgattam a fényképezőgépemet, mindent lefényképeztem, ami megfogott, ami tetszett és amire emlékezni szeretnék majd nagyon sokára is. Tetszett a város. Kissé eklektikus, de nekem pont ezt szerettem benne. A mondern üvegépület előtt egy csinos régies stílusú ház, mellette egy romos, bontásra ítélt épület, vagy egy szocreál robosztus rettenet. Valamiért mindig is vonzott ez a sok szélsőség egy helyen. Imádtam azokat a kis, nagy, közepes szobrokat, amik ellepték a várost: a parkokban, az utca közepén, az épületen és mindenhol. Angyalka, állatka, híresség és kevésbé. Ezek a gyönyörű arcú szobrok lenéztek ránk az ablakok mellől, és szívfájdítóan tökéletesek voltak.
Negatívum a kevés parkolóhely, és az a rengeteg macsakakő, amit már néhány héttel ezelőtt emlegettem. Sok-sok cipősarok ragaszkodik hozzájuk, láttunk párat. :) Még jó, hogy mindenki sportcipőben jött. (A fiúkon vicces lett volna a tűsarkú :D )
Sajnos ez a néhány óra nem volt elég arra, hogy igazán bebarangoljuk a várost. Az Atomiumhoz már sötétedéskor érkeztünk, és ugyan így is gyönyörű volt, hiszen ki volt világítva, de már nem mentünk fel rá. Talán máskor, legközelebb.
Estére kicsit megint lestrapálódtam, nem beszélve a ma reggelről, mikor rá kellett vegyem magam, hogy Global Issues-ra bemenjek. Most ismét gyógyulgatok, mert holnap megint Brüsszel, de most csak én megyek. Sarah Bettens-t fogom hallani élőben!!! Remélem nem ragadok ott éjszakára, de bízom benne, hogy ezt a kockázatot is megéri hogy elmenjek erre a koncertre, pláne hogy itt a jegy már egy ideje a polcomon.
Ja, és azt még elfelejtettem írni hogy megyek Barcelonába!!! December 4-7-ig, legalábbis a jegy már le van foglalva, most úgy tűnik, négyen megyünk magyarok, sehogyse tudtuk összeszervezni a különböző tantárgyakat a többiekkel tizensokan, hogy mikor-ki ér rá. Jajj de nagyon kíváncsi vagyok Spanyolországra! Hétvégén Luxemburgba megyünk, utána Angliába, és utána meg Spanyolország. De szép lenne az élet, ha minden ilyen egyszerű és megoldható lenne. Kár, hogy ez a jó, csak egy fél évet adatik meg, de még ez is egy csoda. :) Tudom hogy nem a legjobban állnak a dolgaim otthon, millió dolog miatt aggódok, de emellett fantasztikusan hálás vagyok, hogy minden rossz ellenére itt lehetek még, illetve egyáltalán. Sok-sok tanárom tanácsolta, hogy szívjak magamba minden újdonságot és hasznos dolgot ebben a félévben. Úgy érzem itt a lehetőség megvan, és megpróbálom minnél inkább kihasználni.

Itt vannak a fényképek, legszívesebben mindet feltettem volna, amit csináltam, de még így is van elég látnivaló. Sokak csak úgy, sokak pedig kommenttel. A túrista-látványosságokat ritkábban fényképezem, de azért próbáltam szemezgetni belőlük is jócskán.

Az eredeti, a másolat, meg én az eredeti mellett kócosan vigyorogva. Bizony itt a szeles Belgiumban ez megszokott. :D