Ma reggel (inkább délelőtt) gyönyörű, napos időre ébredtem. Nem azt mondom hogy nem tudtam volna aludni, 3-kor ért véget a napom tegnap (vagy ma), csakhát megszólalt a szokásos fúrógép. :S
Itt az ideje, hogy felkerekedjek, elbicajozzak egy szép kis helyre, ott lerakva a bringát egy kiadósat sétáljak, és gyönyörködjek a környezetben. Csináltam reggelit, megittam egy nagy adag kávét, és olvasgattam a neten csak úgy ébredezés képpen. Már csak egy hajszál választott el az indulástól, mikoris kinéztem az ablakon, és sehol sincs napocska. Hiába, sehogyse megy, hogy átszokjak erre az időjárásra. Még mindig a fejemben van, ha tiszta napos idő van reggel, akkor bizony egésznapos kinti programokat lehet szervezni. Itt nem így van. Viszont esélyes, hogy várok még fél órát, talán még annyit se, és kisüt a nap.
Frucsa mód úgy érzem, illene tanuljak a flamand tesztre, mert hát bizony nemcsak hogy le vagyok maradva belőle, hanem még el se kezdtem. Nagyon a németre emlékeztet a nyelv, és bizony azt nem szívlelem. Nem is meséltem az utolsó flamand órát. Hogy témánál legyünk, az időjárás volt a terítéken. Miért használnak ezek a belgák egy csomó szót a hóra, ha egyszer nem is esik náluk? Bár mutatott a tanárnő egy riportfilmet, mikor esett a hó, a város megbénult, a gyerekek meg örültek maguknak, mert lehetett hóembert építeni, meg ilyenek. Ez utóbbi egy kicsit ledöbbentett a hírértéke miatt. Csak arra gondoltam: nézzétek, itt van ez a kiskölök, alig 5 éves, és milyen jól beszél flamandul, mit nekem kínlódás. Na jó, azért ne felejtsük hogy az anyanyelve. :) És ekkor volt egy másik riport közvetlen a belgák után, mutatták (gondolom kontrasztnak) Oroszországot, hogy ott mennyire hideg van, és "bezzeg náluk még a fűtés is befagy" riportot közvetítettek. Amint megszólaltak oroszul, az orosz csajszi felsikított, és ujjongani kezdett. Aranyos volt, bár alapjában nem túl barátságos a lányzó, de ez annyira meghatott. Mindenki másnak talán a flamand felirat érthetőbb volt, a lánynak viszont ott szólt az anyanyelvén a riport. Látnotok kellett volna. Azt hiszem, én is hasonlóképp viselkedtem volna, ha Magyarországot mutatták volna. Valahogy itt más megvilágításba kerül a szülőföldünk. Kicsit büszkék vagyunk rá, kicsit próbáljuk reklámozni mindenkinek, és örülünk, ha hallunk róla, vagy már annak is, ha egy terméken magyar felirat is van. Érdekes ez. Hiányzik a hó. Tudom hogy esett odahaza, és olyankor szeretem Budapestet. Valahogy tisztábbnak tűnik a sok fehértől, eltűnnek szemetek a hó alatt, és olyankor öröm a körúton végigsétálni, feltéve ha jól fel van öltözve az ember. Itt meg még mindig 10 fok van. Végülis ennek is megvan az előnye: lehet menni kerékpározni anélkül, hogy lefagyna valamelyik végtagom.
Még mindig semmi változás a napot illetően, de majd mindjárt lesz! :) Még egy kávé, és megyek.
Finoman szólva is gusztustalan idő volt. Borús, szeles meg egy kissé hűvös is. De azért jólesett ez a kis kiruccanás, felpezsdít ha egy kicsit kimozdulok. Már megint megtörtént ami már számtalanszor: megállítottak, hogy megkérdezzék hol van ez-és-ez az utca. Persze megpróbáltam segíteni szegény nőnek, de mivel Kortrijk keleti határánál voltunk, nagyon elenyésző esély volt rá, hogy pont a Doorniksestenweeg-et, a t'Hoge-t vagy éppen a Steenbakker-t keresné. Ugyanis ezeken az utcaneveken kívül kapásból nem sokkal többet tudnák előhozni a memóriámból. Na mindegy, végülis mókás hogy nem üvölt rólam hogy "túrista" vagyok. A kerekezés közben meg egy kissé elámúltam, mikor egy fiatal srác szembe jött velem kerékpárral, és össze-vissza egy melegítő volt rajta. Elgondolkoztam aztán hirtelen azon, hogy hány pulóvert aggattam magamra a kis kiruccanásomra. 3+egy póló, na meg a vastag kabát. Sebaj, visszafelé az emelkedő után már nem fáztam. Csak úgy mellesleg említem meg, hogy nemcsak én voltam olyan agyalágyult, akinek pont ebben a ramaty időben volt kedve kerekezni. Ez azért megnyugtat. :)
Itt az ideje, hogy felkerekedjek, elbicajozzak egy szép kis helyre, ott lerakva a bringát egy kiadósat sétáljak, és gyönyörködjek a környezetben. Csináltam reggelit, megittam egy nagy adag kávét, és olvasgattam a neten csak úgy ébredezés képpen. Már csak egy hajszál választott el az indulástól, mikoris kinéztem az ablakon, és sehol sincs napocska. Hiába, sehogyse megy, hogy átszokjak erre az időjárásra. Még mindig a fejemben van, ha tiszta napos idő van reggel, akkor bizony egésznapos kinti programokat lehet szervezni. Itt nem így van. Viszont esélyes, hogy várok még fél órát, talán még annyit se, és kisüt a nap.
Frucsa mód úgy érzem, illene tanuljak a flamand tesztre, mert hát bizony nemcsak hogy le vagyok maradva belőle, hanem még el se kezdtem. Nagyon a németre emlékeztet a nyelv, és bizony azt nem szívlelem. Nem is meséltem az utolsó flamand órát. Hogy témánál legyünk, az időjárás volt a terítéken. Miért használnak ezek a belgák egy csomó szót a hóra, ha egyszer nem is esik náluk? Bár mutatott a tanárnő egy riportfilmet, mikor esett a hó, a város megbénult, a gyerekek meg örültek maguknak, mert lehetett hóembert építeni, meg ilyenek. Ez utóbbi egy kicsit ledöbbentett a hírértéke miatt. Csak arra gondoltam: nézzétek, itt van ez a kiskölök, alig 5 éves, és milyen jól beszél flamandul, mit nekem kínlódás. Na jó, azért ne felejtsük hogy az anyanyelve. :) És ekkor volt egy másik riport közvetlen a belgák után, mutatták (gondolom kontrasztnak) Oroszországot, hogy ott mennyire hideg van, és "bezzeg náluk még a fűtés is befagy" riportot közvetítettek. Amint megszólaltak oroszul, az orosz csajszi felsikított, és ujjongani kezdett. Aranyos volt, bár alapjában nem túl barátságos a lányzó, de ez annyira meghatott. Mindenki másnak talán a flamand felirat érthetőbb volt, a lánynak viszont ott szólt az anyanyelvén a riport. Látnotok kellett volna. Azt hiszem, én is hasonlóképp viselkedtem volna, ha Magyarországot mutatták volna. Valahogy itt más megvilágításba kerül a szülőföldünk. Kicsit büszkék vagyunk rá, kicsit próbáljuk reklámozni mindenkinek, és örülünk, ha hallunk róla, vagy már annak is, ha egy terméken magyar felirat is van. Érdekes ez. Hiányzik a hó. Tudom hogy esett odahaza, és olyankor szeretem Budapestet. Valahogy tisztábbnak tűnik a sok fehértől, eltűnnek szemetek a hó alatt, és olyankor öröm a körúton végigsétálni, feltéve ha jól fel van öltözve az ember. Itt meg még mindig 10 fok van. Végülis ennek is megvan az előnye: lehet menni kerékpározni anélkül, hogy lefagyna valamelyik végtagom.
Még mindig semmi változás a napot illetően, de majd mindjárt lesz! :) Még egy kávé, és megyek.
Finoman szólva is gusztustalan idő volt. Borús, szeles meg egy kissé hűvös is. De azért jólesett ez a kis kiruccanás, felpezsdít ha egy kicsit kimozdulok. Már megint megtörtént ami már számtalanszor: megállítottak, hogy megkérdezzék hol van ez-és-ez az utca. Persze megpróbáltam segíteni szegény nőnek, de mivel Kortrijk keleti határánál voltunk, nagyon elenyésző esély volt rá, hogy pont a Doorniksestenweeg-et, a t'Hoge-t vagy éppen a Steenbakker-t keresné. Ugyanis ezeken az utcaneveken kívül kapásból nem sokkal többet tudnák előhozni a memóriámból. Na mindegy, végülis mókás hogy nem üvölt rólam hogy "túrista" vagyok. A kerekezés közben meg egy kissé elámúltam, mikor egy fiatal srác szembe jött velem kerékpárral, és össze-vissza egy melegítő volt rajta. Elgondolkoztam aztán hirtelen azon, hogy hány pulóvert aggattam magamra a kis kiruccanásomra. 3+egy póló, na meg a vastag kabát. Sebaj, visszafelé az emelkedő után már nem fáztam. Csak úgy mellesleg említem meg, hogy nemcsak én voltam olyan agyalágyult, akinek pont ebben a ramaty időben volt kedve kerekezni. Ez azért megnyugtat. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése