A dolog ott kezdődött, hogy tegnap reggel megtudtam: nem lesz két fillér a repjegy haza a karácsonyi szünetre. Már az Eurolines-t is néztem, ahol találtam buszjegyeket a repjegy árának feléért. Már el is határoztam hogy 18 órát fogok zötykölődni hazáig, és inkább sok-sok vadidegennel töltöm az északámat egy buszban, mint Lacival otthon a pihe-puha ágyban. Este viszont talált Laci korábbi repjegyet olcsóbban, kábé annyiért mint busszal. Ehhez mindössze csak át kell szervezzek egy vizsgaidőpontot. Az viszont megnyugtat, hogy nem csak én járok ebben a cipőben, Eszter a szomszéd lány is, és egy szlovák lány is. Tehát ezt a részét valahogy megszervezzük. Már Zóra el is kezdte a jegyfoglalást (tök jó hogy segít nekem, ő már csinált ilyet jó sokat), a "foglalás és fizetés" gomb megnyomása után kiírt egy hibaüzenetet, amit ugyan megértettünk hogy mit jelent, de fogalmunk sem volt róla, miért is írja ezt ki. Szóval azon vaciláltam, csináljuk-e újra a foglalást, és kockáztassak-e marha sok pénzt, hogy duplán vegyem meg véletlenül a jegyet. Laci is tanácstalan volt, mert még nem kaptam e-mailben visszajelzést. Na jó, várjunk reggelig, addig biztosan küldenek, ha megtörtént a foglalás. Egy ici-picit kikészültem idegileg, szerencsére átjött Zóra és Ádám, és megnéztük az Ace Ventura 2-t.
Ma reggel mivel az e-mailnek nyoma sem volt, így újra megcsináltam a foglalást. Ugyanazzal az eredménnyel. :S Felhívtam hát 9kor a magyar Brussels Airlines irodát, és érdeklődtem a foglalásról, ami úgy tűnik tényleg nem történt meg, egyszer sem. Már éppen lefoglaltam volna az utsó helyet az odafelé gépen, mikor is kiderült, hogy ma be kéne menni a Váci utcai irodába kifizetni a jegyet. Nos, mivel én Belgiumban vagyok, Laci meg Angliában, Anya meg otthon éppenhogy kevéske pénzével, így hosszas huzavona után telefonon diktáltam be a kártyaszámot. Biztonságos útja ez egy fizetésnek, ez köztudott. :S De mit lehet tenni. Szegény nőnek a callcenterben biztosan tele volt a hócipője velem. Hiába próbáltam minnél összeszedettebb lenni, minnél értelmesebben és barátságosabban beszélni, tudtam hogy a reggele első és legbajosabb ügyfele vagyok. Szarul éreztem magam emiatt. Na de sebaj, én is csináltam már ezt a munkát mint ő, túl fogja élni. Végül megtörtént a foglalás, és a sok kuszaságban már csak remélem, hogy az adott időpontban az adott áron, nem drágábban és nem máskor. Most várom az e-mailt, és megpróbálok minnél kevésbé idegbeteg lenni emiatt. Nehezen megy.
Lehet hogy egy kissé vontatottra és/vagy kuszára sikerült ez a bejegyzés, de odase neki, ez is én vagyok, és ezek a kusza dolgok mind-mind velem történnek. Milyen unalmas és gyötrelmes lenne az élet, ha minden menne gördülékenyen... Vagy nem? :S
Délután eszembe jutott, mégis hogy fogják elküldeni a foglalási kódot, ha csak egy nevet és kártyaszámot kértek? Sajnos nekem is csak most lett ez világos, fel is hívtam őket bátran, megint az a nő vette fel, akivel reggel beszéltem. :S Elmondtam neki a problémámat, kérdezte a járatot. Mondtam neki hogy Brüsszel-Budapest. Miután a járat idejére is rákérdezett, felvilágosítt hogy nincs is ilyen járat, csak egy órával korábbi. Gondoltam, biztosan én néztem félre. Kérdezte, hogy akkor most Budapestről megyek? Nem, Brüsszelből. "Na mert ezt nem mondtam!" Anyád - gondoltam magamban, de inkább udvariasan elnézést kértem tőle a "félreértésért", csak hogy az ügyemet is intézzük már végre. Végül volt oly kedves, és felírta az e-mail címemet, de előtte jól hallhatóan elsóhajtotta magának hogy "ez nem igaz...".
Nos, furcsa dolog, hogy egy telefonos operátor ezt meg meri tenni. Nem rögzítik ezeket a hívásokat? Mégiscsak a Brussels Airlines magyarországi kirendeltsége. Csak arra gondolok, hogy hány problémás hívásom volt, sokan tahómód beszéltek hozzám, de egy rossz szavam sem lehetett, mert azonnal a főnöknél találtam volna magam, onnan meg szevasz. Vajon mi lett volna, ha én is afféle bunkó ügyfél lettem volna? Na mindegy, lehet hogy jobban megérte volna a belga számot hívni. Mindenesetre megvan a foglalási kód.
Miután elromlott a kedvem, elmentem bicajozni egyet abba az irányba, amerre még nem jártam. Kelet felé. Sajnos a fényképezőgépemben már gyengélkedtek az elemek, így nem sikerült igazán képeket csináljak, de még biztosan visszamegyek oda. Csodaszép környék. Nem olyan puccos, mint amilyen mögöttünk van közvetlen, nem is lepukkant, inkább bájos. Szolid sorházak vagy kis kertesházak, mindegyik tégla, vakolat nélkül, amilyen itt lenni szokott. Elképesztő, hogy legyen akármekkora a ház alapterülete, szinte biztos hogy átlátszó, értem ezalatt, hogy két szemközti oldalán ablakokkal. Ma a naplemente még erős fényében mindegyik olyan gyönyörű volt, mintha csak erős melegfényű lámpát gyújtottak volna bent. Függönyök mintha nem is lennének, csak úgy mutatóban egy kis fehér valami, virágminták és színek nélkül, és ezek a kis függönyök is az ablakok szélében lógtak. Ez az egyszerűség és tisztaság lenyűgöz. Mint ahogy az is, hogy itt az utcáknak mennyire más hangulatuk van, mint otthon. Itt a legkisebb utcában sincs bezártságérzete az embernek, hiszen a járda mellett nincsenek kerítések, csak a ház előtti kis gyeprész, amiről már meséltem. Volt, hogy olyan érzés kerített hatalmába, mintha egy szépen megépített, régimódi, hatalmas babaházgyűjtemény között kerékpároznék. Ezek a szépségek visszahozták a jókedvemet.
Most viszont megyek, mert tervbe van véve egy esti uszodalátogatás pancsolással egybekötve. :)
Ma reggel mivel az e-mailnek nyoma sem volt, így újra megcsináltam a foglalást. Ugyanazzal az eredménnyel. :S Felhívtam hát 9kor a magyar Brussels Airlines irodát, és érdeklődtem a foglalásról, ami úgy tűnik tényleg nem történt meg, egyszer sem. Már éppen lefoglaltam volna az utsó helyet az odafelé gépen, mikor is kiderült, hogy ma be kéne menni a Váci utcai irodába kifizetni a jegyet. Nos, mivel én Belgiumban vagyok, Laci meg Angliában, Anya meg otthon éppenhogy kevéske pénzével, így hosszas huzavona után telefonon diktáltam be a kártyaszámot. Biztonságos útja ez egy fizetésnek, ez köztudott. :S De mit lehet tenni. Szegény nőnek a callcenterben biztosan tele volt a hócipője velem. Hiába próbáltam minnél összeszedettebb lenni, minnél értelmesebben és barátságosabban beszélni, tudtam hogy a reggele első és legbajosabb ügyfele vagyok. Szarul éreztem magam emiatt. Na de sebaj, én is csináltam már ezt a munkát mint ő, túl fogja élni. Végül megtörtént a foglalás, és a sok kuszaságban már csak remélem, hogy az adott időpontban az adott áron, nem drágábban és nem máskor. Most várom az e-mailt, és megpróbálok minnél kevésbé idegbeteg lenni emiatt. Nehezen megy.
Lehet hogy egy kissé vontatottra és/vagy kuszára sikerült ez a bejegyzés, de odase neki, ez is én vagyok, és ezek a kusza dolgok mind-mind velem történnek. Milyen unalmas és gyötrelmes lenne az élet, ha minden menne gördülékenyen... Vagy nem? :S
Délután eszembe jutott, mégis hogy fogják elküldeni a foglalási kódot, ha csak egy nevet és kártyaszámot kértek? Sajnos nekem is csak most lett ez világos, fel is hívtam őket bátran, megint az a nő vette fel, akivel reggel beszéltem. :S Elmondtam neki a problémámat, kérdezte a járatot. Mondtam neki hogy Brüsszel-Budapest. Miután a járat idejére is rákérdezett, felvilágosítt hogy nincs is ilyen járat, csak egy órával korábbi. Gondoltam, biztosan én néztem félre. Kérdezte, hogy akkor most Budapestről megyek? Nem, Brüsszelből. "Na mert ezt nem mondtam!" Anyád - gondoltam magamban, de inkább udvariasan elnézést kértem tőle a "félreértésért", csak hogy az ügyemet is intézzük már végre. Végül volt oly kedves, és felírta az e-mail címemet, de előtte jól hallhatóan elsóhajtotta magának hogy "ez nem igaz...".
Nos, furcsa dolog, hogy egy telefonos operátor ezt meg meri tenni. Nem rögzítik ezeket a hívásokat? Mégiscsak a Brussels Airlines magyarországi kirendeltsége. Csak arra gondolok, hogy hány problémás hívásom volt, sokan tahómód beszéltek hozzám, de egy rossz szavam sem lehetett, mert azonnal a főnöknél találtam volna magam, onnan meg szevasz. Vajon mi lett volna, ha én is afféle bunkó ügyfél lettem volna? Na mindegy, lehet hogy jobban megérte volna a belga számot hívni. Mindenesetre megvan a foglalási kód.
Miután elromlott a kedvem, elmentem bicajozni egyet abba az irányba, amerre még nem jártam. Kelet felé. Sajnos a fényképezőgépemben már gyengélkedtek az elemek, így nem sikerült igazán képeket csináljak, de még biztosan visszamegyek oda. Csodaszép környék. Nem olyan puccos, mint amilyen mögöttünk van közvetlen, nem is lepukkant, inkább bájos. Szolid sorházak vagy kis kertesházak, mindegyik tégla, vakolat nélkül, amilyen itt lenni szokott. Elképesztő, hogy legyen akármekkora a ház alapterülete, szinte biztos hogy átlátszó, értem ezalatt, hogy két szemközti oldalán ablakokkal. Ma a naplemente még erős fényében mindegyik olyan gyönyörű volt, mintha csak erős melegfényű lámpát gyújtottak volna bent. Függönyök mintha nem is lennének, csak úgy mutatóban egy kis fehér valami, virágminták és színek nélkül, és ezek a kis függönyök is az ablakok szélében lógtak. Ez az egyszerűség és tisztaság lenyűgöz. Mint ahogy az is, hogy itt az utcáknak mennyire más hangulatuk van, mint otthon. Itt a legkisebb utcában sincs bezártságérzete az embernek, hiszen a járda mellett nincsenek kerítések, csak a ház előtti kis gyeprész, amiről már meséltem. Volt, hogy olyan érzés kerített hatalmába, mintha egy szépen megépített, régimódi, hatalmas babaházgyűjtemény között kerékpároznék. Ezek a szépségek visszahozták a jókedvemet.
Most viszont megyek, mert tervbe van véve egy esti uszodalátogatás pancsolással egybekötve. :)
1 megjegyzés:
Call Centeri tapasztalatokban, te is otthon vagy :P Tudod mennyit anyáztunk mi is a TKC be meg máshol is :) De én is szívesen kitekertem volna a nyakát az ziher...
Megjegyzés küldése