Úgy gondoltam, nagyon keveset láttam még a városból, így felkerekedtem sétálni egyet. A városközpontban összefutottam Zórával, aki éppen a bankkártyáját intézte. Megittunk egy kávét és összeismerkedtünk egy tündéri kutyával. Elkísértem Zórát a bankba, kiderült, hogy minimális utánajárással és papírmunkával lehet itt bankszámlát nyitni, egy olyan vontjegyhez viszont, amelyik két adott város közötti 10 útra jó, mindenféle iratot kellett bemutatnia. Ki érti ezt? Bürokrácia tehát itt is van, még ha nem is ölt olyan méreteket, mint Magyarországon, és sokszor nem is logikus illetve nem áll arányban az ügyintézés súlyával.
A sétámat egyedül folytattam tovább, csak úgy céltalanul cikk-cakkoztam a városban. Tetszett, hogy csak úgy nézek ki a fejemből, és a véletlenre bízom, merre tovább. Végülis busz mindenhol van, ha netán eltévednék (ez meglepő lenne ebben a hatalmas városban) a legtöbb buszjárat a vonatállomásig megy. Tehát mászkáltam mindenfelé, ahol már jártam, ahol még nem, fényképeztem sokat, néztem az épületeket, a boltokat, az embereket, és olyan boldog voltam hogy megtehetem mindezt. Íme néhány kép, ahol jártam:
A sétámat egyedül folytattam tovább, csak úgy céltalanul cikk-cakkoztam a városban. Tetszett, hogy csak úgy nézek ki a fejemből, és a véletlenre bízom, merre tovább. Végülis busz mindenhol van, ha netán eltévednék (ez meglepő lenne ebben a hatalmas városban) a legtöbb buszjárat a vonatállomásig megy. Tehát mászkáltam mindenfelé, ahol már jártam, ahol még nem, fényképeztem sokat, néztem az épületeket, a boltokat, az embereket, és olyan boldog voltam hogy megtehetem mindezt. Íme néhány kép, ahol jártam:
Zóra és a kis blöki :D
Íme egy kuka egy aranyos macival,
láttam már süniset is (valami hasonlót el lehetne követni a magyar kukákkal is)
Csak hogy lássátok milyen híres Buda:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése