Ma délelőtt megnéztem ezt a Lakótársat keresünk című filmet, és bizony sokban egyezik a történet az enyémmel. Na jó, inkább nem, mint de, hiszen nem egy lepukkant szobában lakom, nem kell megosztanom a szobámat egy leszbi lánnyal, és persze a kavarás dolgok is hála égnek kimaradtak ebből az Erasmus-félévből. De annyira érdekes volt szembesülni azokkal a gondolatokkal, érzésekkel, amiket én is megéltem. Amikor megérkeztem ide Kortrijkba, éreztem hogy otthonosan fogok mozogni itt, az épületekhez, utcákhoz emlékek fognak kötődni, és szép lassan az otthonommá válik ez a város. Ahogy néztem ezt a filmet, egyszeriben tudatosult bennem, mennyire mázlista vagyok, hogy itt lehetek, és megtapasztalhatom, milyen az: erasmusos diáknak lenni. Eddig is éreztem ezt, de most hogy láttam filmen, egy kicsit még érdekesebb hogy mennyire egybevág a jelenlegi életemmel. Szerencsére a párkapcsolat része nem zűrös, mint ahogy azt a filmben mutatták. A film után gondoltam: nem kéne itthon kuksolnom, pláne hogy el kéne vigyem a bicajt a kölcsönzőbe, hogy megnézzék. Sajnos ott kellett hagyjam, majd este megyek vissza érte. Rossz így bicikli nélkük közlekedni.
Voltam a GB-ben visszafelé jövet, és az egyik sorban ahogy mászkáltam, magyar nyelvet hallottam. Hegyeztem a fülem, nem voltam benne biztos, de nagyon ismerősen csengett. Ekkor megláttam egy kissrácot, aki éppen az anyjának válaszolt vissza magyarul. Erős "akcentussal". Roma kisgyerek volt, és amolyan á-s beszéde volt. Egy olyan gondolatmenetet indított el bennem ez a szituáció, amit most bajosan tudnék szavakba foglalni. Ellentmondásos, és még én sem tudom hová tenni. Csak furcsa volt, hogy először a magyar nyelvet ismertem fel, utána a származást, és az a furcsa gondolat, ami először megfogant a fejemben: itt ő is magyar. Hát otthon nem? Érdekes probléma. Pont ezért nem is tudok most ebbe komolyabban belemenni. Mindenesetre kedvelem ezeket a szituációkat, amik tanulságossá teszik az itteni életemet. Átgondolom most ezt is egy kicsit jobban.
este:
Megint összegyűlt a szokásos banda ma estére: Gabi, Ádám, Zóra és én. Megcsináltuk egy kicsit a hangulatot, és miután elfogyott a jófajta muskotály, elkezdtünk zsíroskenyeret eszegetni vöröshagymával és pirospaprikával. Nagyon egészséges teljes kiőrlésű szeletelt kenyérre tettük a feltétet, úgyhogy a fogyókúrának is áldoztunk egy keveset ;) (ez elsősorban engem érint az itteni bandából) Aztán előkerült a töpörtyű, meg ha már minden jó megvolt, jön a szokásos, elnyűhetetlen, megunhatatlan és tuskógazdi áron kapható Sangria. Bátran jelenthetem: ez utóbbi volt a legrosszabb az este folyamán. :P Megismertettem a szomszédokat a Happy Tree Friends nagysikerű és bájos sorozatával. Hogy lehet az, hogy vannak még olyanok, akik internetet használva nem bukkantak még rá erre a csodára. Na szóval volt nagy buli ma este, remélem holnap este folyt.köv. :D
Voltam a GB-ben visszafelé jövet, és az egyik sorban ahogy mászkáltam, magyar nyelvet hallottam. Hegyeztem a fülem, nem voltam benne biztos, de nagyon ismerősen csengett. Ekkor megláttam egy kissrácot, aki éppen az anyjának válaszolt vissza magyarul. Erős "akcentussal". Roma kisgyerek volt, és amolyan á-s beszéde volt. Egy olyan gondolatmenetet indított el bennem ez a szituáció, amit most bajosan tudnék szavakba foglalni. Ellentmondásos, és még én sem tudom hová tenni. Csak furcsa volt, hogy először a magyar nyelvet ismertem fel, utána a származást, és az a furcsa gondolat, ami először megfogant a fejemben: itt ő is magyar. Hát otthon nem? Érdekes probléma. Pont ezért nem is tudok most ebbe komolyabban belemenni. Mindenesetre kedvelem ezeket a szituációkat, amik tanulságossá teszik az itteni életemet. Átgondolom most ezt is egy kicsit jobban.
este:
Megint összegyűlt a szokásos banda ma estére: Gabi, Ádám, Zóra és én. Megcsináltuk egy kicsit a hangulatot, és miután elfogyott a jófajta muskotály, elkezdtünk zsíroskenyeret eszegetni vöröshagymával és pirospaprikával. Nagyon egészséges teljes kiőrlésű szeletelt kenyérre tettük a feltétet, úgyhogy a fogyókúrának is áldoztunk egy keveset ;) (ez elsősorban engem érint az itteni bandából) Aztán előkerült a töpörtyű, meg ha már minden jó megvolt, jön a szokásos, elnyűhetetlen, megunhatatlan és tuskógazdi áron kapható Sangria. Bátran jelenthetem: ez utóbbi volt a legrosszabb az este folyamán. :P Megismertettem a szomszédokat a Happy Tree Friends nagysikerű és bájos sorozatával. Hogy lehet az, hogy vannak még olyanok, akik internetet használva nem bukkantak még rá erre a csodára. Na szóval volt nagy buli ma este, remélem holnap este folyt.köv. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése