Nem tudom, hányan vagytok ezzel a problémával: mikor az idő kifolyik a kezeid közül. Akinek egy kicsit ismerős a kérdés, annak nem kell taglaljam. Aki meg ismer engem, annak meg annál kevésbé. Nos, azért elmondom, csak úgy okulásból, hátha nem estek ebbe a csapdába.
Itt állok millió beadandó elkészítése közben (megj.: már folyamatban vannak), és persze ébredés után mi jut eszembe rögtön: a kaja. Ki a konyhába, megfőzni a kalóriadús tejszínes gombamártást (vagyis a szokásosat), aztán le a gép elé, és reggelizni. Utána persze kávé, mert valaminek azért az agyat is fel kell pörgetnie, főleg kaja után.
Szokásommá vált, hogy megnyitom az összes erasmus-os blogot, és elolvasom, mi történik kedves évfolyamtársaimmal Európa különböző részein. Ha ezzel megvagyok, jönnek azok a blogok, amiket ismerőseim írtak. Igen ám, de most olvasva a hozzászólásokat egy két bejegyzésükhöz, találtam néhány igen frappánsat. Gondoltam megnéztem már, ők mit írnak a blogjukba. Meg persze azt is, hogy az ismerőseim milyen blogokat ajánlanak. Ezután persze sejthető, hogy néhány óra csak úgy csettintésre elmúlik az életemből anélkül, hogy a flamandot kinyitottam volna. Érdekes elolvasni más, számomra ismeretlen emberek írásait, véleményeit, hagyni hogy közelebb kerüljön az író az olvasóhoz a szavakon keresztül. Ez nem afféle szépirodalom, vagy tudományos cikk amitől az ember gazdagabb lesz, de úgy gondolom mégis gazdagabb lesz valamivel. Na nem idővel. :S Most, hogy a bejegyzésemet írom, azon gondolkozom, vajon grafomán vagyok-e? Meglehet. Az meg, hogy mennyire izolálódik az ember egy ilyen tevékenység közben, már nem is részletezném.
Na szóval itt abba is hagynám ennek a témakörnek a taglalását, hiszen ketyeg az óra, és bizony vannak teendőim a tanulás terén, különben megint koffeinmérgezés-közeli állapotban fogom tengetni a vizsgaidőszak napjait. Ezt pedig nem szeretném.
Itt állok millió beadandó elkészítése közben (megj.: már folyamatban vannak), és persze ébredés után mi jut eszembe rögtön: a kaja. Ki a konyhába, megfőzni a kalóriadús tejszínes gombamártást (vagyis a szokásosat), aztán le a gép elé, és reggelizni. Utána persze kávé, mert valaminek azért az agyat is fel kell pörgetnie, főleg kaja után.
Szokásommá vált, hogy megnyitom az összes erasmus-os blogot, és elolvasom, mi történik kedves évfolyamtársaimmal Európa különböző részein. Ha ezzel megvagyok, jönnek azok a blogok, amiket ismerőseim írtak. Igen ám, de most olvasva a hozzászólásokat egy két bejegyzésükhöz, találtam néhány igen frappánsat. Gondoltam megnéztem már, ők mit írnak a blogjukba. Meg persze azt is, hogy az ismerőseim milyen blogokat ajánlanak. Ezután persze sejthető, hogy néhány óra csak úgy csettintésre elmúlik az életemből anélkül, hogy a flamandot kinyitottam volna. Érdekes elolvasni más, számomra ismeretlen emberek írásait, véleményeit, hagyni hogy közelebb kerüljön az író az olvasóhoz a szavakon keresztül. Ez nem afféle szépirodalom, vagy tudományos cikk amitől az ember gazdagabb lesz, de úgy gondolom mégis gazdagabb lesz valamivel. Na nem idővel. :S Most, hogy a bejegyzésemet írom, azon gondolkozom, vajon grafomán vagyok-e? Meglehet. Az meg, hogy mennyire izolálódik az ember egy ilyen tevékenység közben, már nem is részletezném.
Na szóval itt abba is hagynám ennek a témakörnek a taglalását, hiszen ketyeg az óra, és bizony vannak teendőim a tanulás terén, különben megint koffeinmérgezés-közeli állapotban fogom tengetni a vizsgaidőszak napjait. Ezt pedig nem szeretném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése