Kissé lestrapált az elmúlt időszak, így most bezsibbadtan bambulok a gépemre, és próbálok magamhoz térni. Fejben már milliószor elpakoltam, kiszűrtem a "nehéz" elemeket, és egyre csak azokon az apróságokon töröm a fejem, miket vihetnék ki, amik az otthonomra és a szeretteimre emlékeztetnek majd. Fényképek, kabalák, ékszerek, tehát minden olyan, ami praktikusság szempontjából teljesen szükségtelen. Van már egy egész lista a fejemben ezekről. Legszívesebben bepakolnám a bőröndömbe Lacit és a barátainkat, csak azt hiszem nehézkesen férnének bele a 30 kilós súlyhatárba. Ez így tehát lehet hogy felejtős... Most megyünk Metróba kártyafüggetlen telefont venni, le kéne vadászni egy flamand szótárat is, de az már keddre csúszik. Laci nagyon törődik vele hogy minden rendben legyen az úttal, ezért nagyon-nagyon hálás vagyok neki. Sajnos egyre többször fakadok ki az utazás miatt, de Laci nagyon jól meg tud nyugtatni. Nem beszélve Nóráról, Laci anyjáról, aki telefonon is nagyon tehetséges ebben és mindig megnyugtat ha érzi hogy "paraveszély" van nálam. :) Millió puszi neki ezért!
Nem tudom milyen állapotban leszek az utazás napján, de félek tőle. Olvasva az eddigi Erasmus-os diákok beszámolóit, mitöbb a már kintlévő évfolyamtársaimét, mindenki így van ezzel. Para a búcsúzástól, attól hogy mi marad ki a csomagból és hogy nem lesz-e túl nehéz, és összességében: a változástól.
Fénykép az otthonomról, ami ezentúl a laptopom háttere lesz majd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése