Felkerestük az Aldit, ami itt a legolcsóbb, és tényleg. :) Baj vele, hogy nem lehet kártyával fizetni.
Jól bevásároltam, mindent ami kell a mosószertől a sóig, cukorig, és csak azt nem számoltam a képletbe, hogy cirka háromnegyed óra gyaloglás vár még rám. Majd megszakadtunk Zórával, és sietni kellett, mert kezdődött az első előadásunk. A suliban egy kisebb ismerkedés után vendégül láttak egy üditőre, és szendvicsekre, majd meghallgattuk az előadás Belgiumról. Jó fej volt a tanár, megkaptuk kinyomtatva is a prezentációt, úgyhogy nagyon könnyen lehetett követni. Remélem ezt a jó szokásukat megtartják a továbbiakban. Érdekes ez a wallon-flamand ellentét, és érdekesek a megoldások, amiket itt a konfliktusok kiküszöbölésére használnak. Erről biztosan fogok bővebben is hallani még... Az előadás után beszélgettünk a többiekkel az estéről meg hogy ki-merre megy. Én elmentem az olasz srácokkal biciklit bérelni, meg postára. Furcsa hogy a helybeliek mennyire alulinformáltak a városban található hivatalokat illetően. Mindenesetre sokat segítettek az olaszok hogy elintézzek mindent, ami kell aznapra. A kerékpárbérlésben egy kicsit eladósodtam, mert 60 eurót hagytam ott. A 40 euró kaukción kívül kifizettem a bérleti díjakat is 5 hónapra, tehát: freedom! Nagyon szabadnak és függetlennek éreztem magam, mikor már biciklivel "száguldozhattam" a városban. Nem kellett gyalogolni, buszra várni, meg úgy összességében függeni bárkitől-bármitől. Azért a kereszteződésektől tartok, de szerencsére itt az autósok olyan figyelmesek és udvariasak a kerékpárosokkal, hogy ilyet még nem láttam. Külön kerékpárutat festettek az egész városban szinte.
Este elmentünk Zórával a "Big Brother" házba, a rengeteg magyarhoz. (mi magyarok hívjuk BB háznak mert nagyon sok ember lakik egy helyen, egy konyhával, elenyésző mennyiségű fürdővel, na meg a bulik miatt is) Összeismerkedtünk a spanyolokkal és néhány cseh diákkal is. Ittunk egy kis Sangriát (ami itt megdöbbentően olcsó), és léptünk haza.
Holnap már lesz normális kajám! :P
Jól bevásároltam, mindent ami kell a mosószertől a sóig, cukorig, és csak azt nem számoltam a képletbe, hogy cirka háromnegyed óra gyaloglás vár még rám. Majd megszakadtunk Zórával, és sietni kellett, mert kezdődött az első előadásunk. A suliban egy kisebb ismerkedés után vendégül láttak egy üditőre, és szendvicsekre, majd meghallgattuk az előadás Belgiumról. Jó fej volt a tanár, megkaptuk kinyomtatva is a prezentációt, úgyhogy nagyon könnyen lehetett követni. Remélem ezt a jó szokásukat megtartják a továbbiakban. Érdekes ez a wallon-flamand ellentét, és érdekesek a megoldások, amiket itt a konfliktusok kiküszöbölésére használnak. Erről biztosan fogok bővebben is hallani még... Az előadás után beszélgettünk a többiekkel az estéről meg hogy ki-merre megy. Én elmentem az olasz srácokkal biciklit bérelni, meg postára. Furcsa hogy a helybeliek mennyire alulinformáltak a városban található hivatalokat illetően. Mindenesetre sokat segítettek az olaszok hogy elintézzek mindent, ami kell aznapra. A kerékpárbérlésben egy kicsit eladósodtam, mert 60 eurót hagytam ott. A 40 euró kaukción kívül kifizettem a bérleti díjakat is 5 hónapra, tehát: freedom! Nagyon szabadnak és függetlennek éreztem magam, mikor már biciklivel "száguldozhattam" a városban. Nem kellett gyalogolni, buszra várni, meg úgy összességében függeni bárkitől-bármitől. Azért a kereszteződésektől tartok, de szerencsére itt az autósok olyan figyelmesek és udvariasak a kerékpárosokkal, hogy ilyet még nem láttam. Külön kerékpárutat festettek az egész városban szinte.
Este elmentünk Zórával a "Big Brother" házba, a rengeteg magyarhoz. (mi magyarok hívjuk BB háznak mert nagyon sok ember lakik egy helyen, egy konyhával, elenyésző mennyiségű fürdővel, na meg a bulik miatt is) Összeismerkedtünk a spanyolokkal és néhány cseh diákkal is. Ittunk egy kis Sangriát (ami itt megdöbbentően olcsó), és léptünk haza.
Holnap már lesz normális kajám! :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése