Reggeli után kipakoltunk az ideiglenes szállásunkról, és a kapuban vártuk hogy értkünk jönnek-e. Lestük az autókat, vajon megyik az. Aztán egy félreérthetetlenül KATHO feliratú kisbusz érkezett meg. Mathieu, egy mosolygós negyvenes férfi jött értünk. Rövid bemutatkozás, csomagok ésatöbbi, és már gurultunk is a szállásunk felé. Ha gyalog jöttünk volna, lett volna egy kisebb fajta kaland csomagokkal átcuccolni a centrumból. Jó hír viszont, hogy a suli épületéhez szemérmetlenül közel lakunk. Csendes kis környéken, tüneményes kertes házakkal, amikről már így hirtelen ránézésre is kiderül hogy nincs pénzszűkében a tulajdonos. Megmutatta Mathieu azt a szállást, ahol három másik magyar száll meg, aztán a suli egyik épületét, mondhatom hogy elállt a lélegzetem. Az üvegajtó természetesen autómatikusan kinyílt előttünk, így a minimálisabb testmozgásoktól is meg leszünk kímélve ;) Hatalmas terek, üvegfalak, mókás ajtófeliratok, és teljesen más hangulat mint otthon. Egy kicsit idegen, kicsit steril, de szerintem meg lehet szokni, egyébként pedig bámulatos. Kérdeztük a pasit, vigyünk-e valami papírt magunkkal. Mosolygott, és mondta, hogy ez itt nem Lengyelország vagy Magyarország, itt nem a papír az első. Úgy látom elért ide is a bürokráciánk híre... :S
Egy forgalmasabb főúton álltunk meg a szállásunk előtt. Közvetlenül egy éjjel-nappali mellett. Tipikus téglaház hatalmas ablakokkal. Belépve lépcső vezetett fel az tényleges lakóhelyünkre, mivel szinte minden helyiség az emeleten van. Az 1-es számú szoba az enyém, Zóráé közvetlenül mellettem a 2-es. Állítólag lesz még itt két magyar, és két cseh rajtunk kívül. Sajnálom hogy nincs több nemzet velünk egy házban, de talán így is fog menni az angolul csacsogás.
A lépcsőház illetve az átjáró egy kicsit félkész hangulatú, de a szobák egyszerűen pompásak. Gyanítom egy újonnan rendezték be. Az ablak és a kilátás várakozásomat is felülmúlta, bőségesen van szekrény, és egy aranyos gömbfotel. A fürdőszobában a legújabb zuhany, minden extrával. A konya is kényelmes, mindennel felszerelve, és az az ablak a forgalmas útra néz. Tetszeik minden. Mostmár csak egyetlen de nagyon-nagyon fontos eleme hiányzik a szállásomba: LACI. A fényképen már ott mosolyog rám, de 3D-ben azért más lenne. Remélem ő is annyit gondol rám, mint én rá. Ezt is túléljük valahogy, abban biztos vagyok. :)
Hiányoznak még a barátok is ide, mármint az otthoniak. A mi kis otthoni csapatunk, a szerepjátékos esték és a baromkodások. Remélem az idő megáll otthon, és amikor hazaérek, változatlanul folytatódik minden az ottani életemben. Persze ez csak ábránd, de törekedni fogok rá, hogy ne történjen változás az életemben negatív irányban, ha hazaérek.
Na már megint elkalandoztam... Örülök végre az internetnek, a kényelemnek, és a viszonylagos állandóságnak. Kíváncsi vagyok a többiekre is. Remélem aranyosak lesznek, és a nyelvi hiányosságaimat ki tudom küszöbölni hamarosan, hogy tudjak velük megfelelően kommunikálni. A tanároktól még ebből a szempontból félek, de remélem nem fognak rögtön hazaküldeni ha meghallanak angolul beszélni :)
Na még egy kicsit rendezgetem a szobámat, és majd írogatok mindig ha történik valami. Remélem nem fog zavarni túl sok ismerősömet ez a hangvétel a blogban, úgy néz ki, nekem valahogy nem megy a tárgyilagosság. :D
Egy forgalmasabb főúton álltunk meg a szállásunk előtt. Közvetlenül egy éjjel-nappali mellett. Tipikus téglaház hatalmas ablakokkal. Belépve lépcső vezetett fel az tényleges lakóhelyünkre, mivel szinte minden helyiség az emeleten van. Az 1-es számú szoba az enyém, Zóráé közvetlenül mellettem a 2-es. Állítólag lesz még itt két magyar, és két cseh rajtunk kívül. Sajnálom hogy nincs több nemzet velünk egy házban, de talán így is fog menni az angolul csacsogás.
A lépcsőház illetve az átjáró egy kicsit félkész hangulatú, de a szobák egyszerűen pompásak. Gyanítom egy újonnan rendezték be. Az ablak és a kilátás várakozásomat is felülmúlta, bőségesen van szekrény, és egy aranyos gömbfotel. A fürdőszobában a legújabb zuhany, minden extrával. A konya is kényelmes, mindennel felszerelve, és az az ablak a forgalmas útra néz. Tetszeik minden. Mostmár csak egyetlen de nagyon-nagyon fontos eleme hiányzik a szállásomba: LACI. A fényképen már ott mosolyog rám, de 3D-ben azért más lenne. Remélem ő is annyit gondol rám, mint én rá. Ezt is túléljük valahogy, abban biztos vagyok. :)
Hiányoznak még a barátok is ide, mármint az otthoniak. A mi kis otthoni csapatunk, a szerepjátékos esték és a baromkodások. Remélem az idő megáll otthon, és amikor hazaérek, változatlanul folytatódik minden az ottani életemben. Persze ez csak ábránd, de törekedni fogok rá, hogy ne történjen változás az életemben negatív irányban, ha hazaérek.
Na már megint elkalandoztam... Örülök végre az internetnek, a kényelemnek, és a viszonylagos állandóságnak. Kíváncsi vagyok a többiekre is. Remélem aranyosak lesznek, és a nyelvi hiányosságaimat ki tudom küszöbölni hamarosan, hogy tudjak velük megfelelően kommunikálni. A tanároktól még ebből a szempontból félek, de remélem nem fognak rögtön hazaküldeni ha meghallanak angolul beszélni :)
Na még egy kicsit rendezgetem a szobámat, és majd írogatok mindig ha történik valami. Remélem nem fog zavarni túl sok ismerősömet ez a hangvétel a blogban, úgy néz ki, nekem valahogy nem megy a tárgyilagosság. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése