Nagyon nehéz volt elindulni Budapestről, kijött velem Kriszti, Dana és Ádám is, na meg persze Laci. Találkoztam Zórával és az ő családjával és barátaival, így együtt vártuk az indulás percét. Mondanom sem kell, volt nagy szívfájdalom, Lacitól nagyon nehezen tudtam elválni, tudtam hogy egy hónap múlva tudom csak újra megérinteni őt. Ez szomorú tény. Volt egy kis pityergés is, aztán integetés zsebkendővel a check-in-nél, és az üresség érzése a repülőn.
Kisvártatva eljött az idő, és felszállt velünk a gép. Brüsszelben 4 órát vártunk arra a vonatra, amelyik Kortrijkba megy átszállás nélkül. Fel is szálltunk azonnal az utolsó kocsiba, és jött a kaller, aki miután megtudta hogy Kortrijk-ig megyünk, mondta, hogy csak az első 6 vagon megy odáig. Gondoltuk sebaj: elindulunk a vonat belsejében, és majdcsak átvergődjük magunkat a tömegen. Akárhányszor nekivágtunk volna, valaki az utasok közül figyelmeztetett minket, hogy inkább Gent-ben szálljuk le a vonatról. Hiába mondtuk hogy mi nem akarunk leszállni, csak ezt hajtogatták. Gent-ben rájöttünk hogy miért: nem volt megoldva a vonat teljes hosszáig az átjárás. Miután megérkeztünk, kalandosan eljutottunk a szálláshelyre, ott egy nagyon készséges nénike mindent elmondott-elmutogatott nekünk, és a szobát megkapva kifújhattuk magunkat.
Aztán amint éhesek lettünk, benéztünk a városba. Ez kábé 7-8 körül lehetett. Sokat mászkáltunk, mire találtunk egy hamburgerest és egy gyrosost, ahol tudtunk enni meleg hamit. Visszafelé pedig megtaláltuk a valószínüleg egyetlen éjjelnappalit a városközpontban. Valami beteg dolog ez, hogy este 6 után már csak a kávézók vannak nyitva (hétköznap!). Ez van.
Este kipróbálhattuk az egyszemélyes, zárható kabinos zuhanyzót, amit úgy kell nyomkodni, mint a nyilvános vécék mosdóját, mert be van időzítve a víz folyása. Viszont tény: nem kell szégyellősködni, még be is zárható.
Sajnos úgy van ez a hostel megoldva, hogy reggel 10-kor el kell hagyni a szobát, és délután 5-re lehet csak visszaérni. Ezalatt a 7 óra alatt meg foglald el magad.
A megérkezésünk utáni nap iszonyú volt az időjárás. Vagy ötször eredt el az eső úgy igazán, de legtöbbször csak szemerkélt valami. A borús időtől pedig depressziós lett az ember, nem beszélve a komfortérzet hiányától. Találtunk egy kis szupermarket-et, vettünk mindenféle jót, ami Magyarországon luxuscikknek számít, mint például rákok, tésztasaláta, hal, sajt ésatöbbi, és kisebb fajta pikniket rendeztünk az egyik padon a parkban.
Este a hostelben kibontottunk egy kis üveg francia bort, és beraktuk a Szex és New York első évadját, amit egészen alvásig néztünk. A reggeli egészen korrekt dolog itt, benne van a szállás árában, mellesleg svédasztalos. :P Több mint bőségesen be lehet lakomázni, amivel kibírtuk délutánig evés nélkül ezután.
Ma irtó szerencsénk van az időjárással, láttam felkelni a Napot is, amitől jó kedvem lett, és csak néhány percre szűnik meg sütni ránk. Végre kék az ég, látjuk a csodálatos zöld színeket a parkokban, ez utóbbi nem elhanyagolható. Most is egy gyönyörű helyen telepedtünk le: szembántóan zöld gyep, különleges fák és egy tündéri szép tavacska.
Most hogy van egy halom időnk, feltérképezzük egy kicsit a várost, és időt is kaptunk egy a blogba pötyögni. Bár sokkal jobb lenne internetkapcsolattal, de így a word-ben is jó, aztán majd bemásoljuk. Nagyon díjaznám az MSN-t is, tudnék csevegni Lacival. Szerencsére hívogat sokszor egy nap, így legalább a hangját hallhatom. Tény, hogy nyűgös és hisztis vagyok, szerintem ő is egy kicsit, így néha kiborítjuk egymást, de azért jó még a veszekedés is a távolból.
Sajnos szegény Anyával csak egy percet tudtam beszélni, itt a külföldre történő beszélgetésnek iszonyú magas ára van.
Egy-két említésre méltó dolgot azért még leírok a friss élmények közül.
Az egyik, hogy az emberek hidegnek és elutasítónak tünnek elsőre, viszont valami megmagyarázhatatlan segítőkészséggel vannak megáldva, amin nagyon meglepődtem. Emellett az extrém időjárásban is rövidujjúban flangálnak, mi pedig be a bőrkabátot nyakig gomboljuk. Hiába, a rekkenő kánikulából belecsöppentünk az őszbe.
Ami még furcsa, a villanykapcsolók. Bár ez kis dolog, de mindegyik úgymond fordítva van bekötve. Érdekes.
Sok hivatalosabb épületet, sőt még a hostelt is, kórháznak néztünk. Valószínűleg a rendezett park és a tisztaság miatt. Aztán kiderült, hogy ezek csak egyszerűbb épületek, mindössze mi nem vagyunk hozzászokva a higiéniához a közterületen. Ehhez azt hiszem hamar hozzá fogok szokni. Elenyésző mennyiségű szemét a földön, és furcsa mód a kukákat is csak hosszú keresés után találjuk meg. Isteni tiszta a levegő, autókat csak ritkán lehet látni, max. a városközpontban.
Aranyos kis pár lépés széles házikók sorai láthatók az utcán, nem kevés az olyan is, ahol csak egyetlen ablak van széltében. Viszont mindegyik 2-3-vagy 4 szintes, valószínűleg egy tulajdonossal.
A digitális fényképek többnyire nem sikerülnek a különleges fényviszonyok miatt. Ebben a szórt igen erős de mégis felhőkön átszűrődő fényben csak hunyorogni tud az ember. Lehet hogy hasznát veszem a napszemüvegnek? Na majd kiderül.
Összességében nagyon jól érzem magam itt, ha nem számítjuk azt, hogy mennyire hiányoznak a szeretteim.
Nagyon kíváncsiak vagyunk végre milyen lesz a szállásunk, ami végülis fél éven keresztül az otthonunk is lesz egyben. Kíváncsiak vagyunk a leendő lakótársakra, barátokra, tanárokra. Holnap reggeltől kiderülnek ezek a dolgok is. Jó lesz végre a szoba átrendezése, bepakolás, otthonosabbá tétel, egyszóval az ideiglenes fészek építése. Remélem van itt IKEA is, és azt is, hogy hasonló árakkal mint nálunk, bár nemvagyok meggyőződve ez utóbbiról.
Kisvártatva eljött az idő, és felszállt velünk a gép. Brüsszelben 4 órát vártunk arra a vonatra, amelyik Kortrijkba megy átszállás nélkül. Fel is szálltunk azonnal az utolsó kocsiba, és jött a kaller, aki miután megtudta hogy Kortrijk-ig megyünk, mondta, hogy csak az első 6 vagon megy odáig. Gondoltuk sebaj: elindulunk a vonat belsejében, és majdcsak átvergődjük magunkat a tömegen. Akárhányszor nekivágtunk volna, valaki az utasok közül figyelmeztetett minket, hogy inkább Gent-ben szálljuk le a vonatról. Hiába mondtuk hogy mi nem akarunk leszállni, csak ezt hajtogatták. Gent-ben rájöttünk hogy miért: nem volt megoldva a vonat teljes hosszáig az átjárás. Miután megérkeztünk, kalandosan eljutottunk a szálláshelyre, ott egy nagyon készséges nénike mindent elmondott-elmutogatott nekünk, és a szobát megkapva kifújhattuk magunkat.
Aztán amint éhesek lettünk, benéztünk a városba. Ez kábé 7-8 körül lehetett. Sokat mászkáltunk, mire találtunk egy hamburgerest és egy gyrosost, ahol tudtunk enni meleg hamit. Visszafelé pedig megtaláltuk a valószínüleg egyetlen éjjelnappalit a városközpontban. Valami beteg dolog ez, hogy este 6 után már csak a kávézók vannak nyitva (hétköznap!). Ez van.
Este kipróbálhattuk az egyszemélyes, zárható kabinos zuhanyzót, amit úgy kell nyomkodni, mint a nyilvános vécék mosdóját, mert be van időzítve a víz folyása. Viszont tény: nem kell szégyellősködni, még be is zárható.
Sajnos úgy van ez a hostel megoldva, hogy reggel 10-kor el kell hagyni a szobát, és délután 5-re lehet csak visszaérni. Ezalatt a 7 óra alatt meg foglald el magad.
A megérkezésünk utáni nap iszonyú volt az időjárás. Vagy ötször eredt el az eső úgy igazán, de legtöbbször csak szemerkélt valami. A borús időtől pedig depressziós lett az ember, nem beszélve a komfortérzet hiányától. Találtunk egy kis szupermarket-et, vettünk mindenféle jót, ami Magyarországon luxuscikknek számít, mint például rákok, tésztasaláta, hal, sajt ésatöbbi, és kisebb fajta pikniket rendeztünk az egyik padon a parkban.
Este a hostelben kibontottunk egy kis üveg francia bort, és beraktuk a Szex és New York első évadját, amit egészen alvásig néztünk. A reggeli egészen korrekt dolog itt, benne van a szállás árában, mellesleg svédasztalos. :P Több mint bőségesen be lehet lakomázni, amivel kibírtuk délutánig evés nélkül ezután.
Ma irtó szerencsénk van az időjárással, láttam felkelni a Napot is, amitől jó kedvem lett, és csak néhány percre szűnik meg sütni ránk. Végre kék az ég, látjuk a csodálatos zöld színeket a parkokban, ez utóbbi nem elhanyagolható. Most is egy gyönyörű helyen telepedtünk le: szembántóan zöld gyep, különleges fák és egy tündéri szép tavacska.
Most hogy van egy halom időnk, feltérképezzük egy kicsit a várost, és időt is kaptunk egy a blogba pötyögni. Bár sokkal jobb lenne internetkapcsolattal, de így a word-ben is jó, aztán majd bemásoljuk. Nagyon díjaznám az MSN-t is, tudnék csevegni Lacival. Szerencsére hívogat sokszor egy nap, így legalább a hangját hallhatom. Tény, hogy nyűgös és hisztis vagyok, szerintem ő is egy kicsit, így néha kiborítjuk egymást, de azért jó még a veszekedés is a távolból.
Sajnos szegény Anyával csak egy percet tudtam beszélni, itt a külföldre történő beszélgetésnek iszonyú magas ára van.
Egy-két említésre méltó dolgot azért még leírok a friss élmények közül.
Az egyik, hogy az emberek hidegnek és elutasítónak tünnek elsőre, viszont valami megmagyarázhatatlan segítőkészséggel vannak megáldva, amin nagyon meglepődtem. Emellett az extrém időjárásban is rövidujjúban flangálnak, mi pedig be a bőrkabátot nyakig gomboljuk. Hiába, a rekkenő kánikulából belecsöppentünk az őszbe.
Ami még furcsa, a villanykapcsolók. Bár ez kis dolog, de mindegyik úgymond fordítva van bekötve. Érdekes.
Sok hivatalosabb épületet, sőt még a hostelt is, kórháznak néztünk. Valószínűleg a rendezett park és a tisztaság miatt. Aztán kiderült, hogy ezek csak egyszerűbb épületek, mindössze mi nem vagyunk hozzászokva a higiéniához a közterületen. Ehhez azt hiszem hamar hozzá fogok szokni. Elenyésző mennyiségű szemét a földön, és furcsa mód a kukákat is csak hosszú keresés után találjuk meg. Isteni tiszta a levegő, autókat csak ritkán lehet látni, max. a városközpontban.
Aranyos kis pár lépés széles házikók sorai láthatók az utcán, nem kevés az olyan is, ahol csak egyetlen ablak van széltében. Viszont mindegyik 2-3-vagy 4 szintes, valószínűleg egy tulajdonossal.
A digitális fényképek többnyire nem sikerülnek a különleges fényviszonyok miatt. Ebben a szórt igen erős de mégis felhőkön átszűrődő fényben csak hunyorogni tud az ember. Lehet hogy hasznát veszem a napszemüvegnek? Na majd kiderül.
Összességében nagyon jól érzem magam itt, ha nem számítjuk azt, hogy mennyire hiányoznak a szeretteim.
Nagyon kíváncsiak vagyunk végre milyen lesz a szállásunk, ami végülis fél éven keresztül az otthonunk is lesz egyben. Kíváncsiak vagyunk a leendő lakótársakra, barátokra, tanárokra. Holnap reggeltől kiderülnek ezek a dolgok is. Jó lesz végre a szoba átrendezése, bepakolás, otthonosabbá tétel, egyszóval az ideiglenes fészek építése. Remélem van itt IKEA is, és azt is, hogy hasonló árakkal mint nálunk, bár nemvagyok meggyőződve ez utóbbiról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése