08.31 - Shopping

Ismét kitaláltak nekünk valamit a tanárok: bevásárlóközpontba mentünk délután, ott oldottunk meg néhány feladatot csapatban. Megtaláltam a Carrefour-t is, ami várakozásaim ellenére sajnos nem volt annyira olcsó mint Lyonban.
Most kicsit pihenek, mert sokat tekertünk ma.
Olvasom azokat a beszámolókat, amiket azok a volt-ERASMUSos diákok írtak, akik előttem voltak itt. Már olvastam őket ezelőtt is, de ez most más. Most itt vagyok, látom élőben a fényképen látott házakat, utcákat, tereket, szobrokat. Jó érzés. Remélem mindenki megtapasztalja majd aki megpályázza ezt a programot.

este:

Beszéltem Anyával, mondta hogy megkapta a levelet az iratokkal, amit nemrég küldtem neki. Fel volt bontva. Pedig ott zártam le a postán, és direk a legbiztonságosabb mindenfélével adtam fel, nem véletlenül került 8 euróba. Erre felbontottan érkezik. Nagyon dühös vagyok. Szerencsére hiánytalanul megkapta az összes iratot, mivel nyugdíjasszelvények, halotti dokumentumok és önkormányzati papírok voltak benne, valószínűleg ezekre nem volt szüksége a kíváncsiskodónak. Látszik miért nem érdemes pénzt küldeni így. Az is elképzelhető, hogy ha minden extra nélkül adom fel ezt a levelet, senkinek nem jutott volna eszébe felbontani Anya előtt. Így meg igen. Ismerve a Magyar Postát, rájuk gyanakszom, de mostmár ennek nem lehet utánajárni. :S
Mielőtt átmentem volna a Big Brother házba Zórával, egy kicsit leragadtunk a lengyel lánnyal csacsogni. Tanultam egy csomó lengyel kifejezést, amit persze csak fonetikusan tudok még leírni. Jókat nevettünk egymás nyelvbotlásain, főleg a nyelvtörők gyakorlásakor.
Aztán néhány pohár Sangria és bor után átruccantunk a többiekhez. Sajnos minden alkalommal kint ülünk az udvaron, és éjszaka azért tud már hideg lenni. Szerintem néhány hét múlva már a konyhában lesznek a bulik.

08.30 - Némó

Próbálok egy új útvonalat keresni a sulihoz bringával, hiszen van szebb is a 4-sávos útnál. Úgyhogy néha egy kicsit többet kerekezek, de azért alakul a dolog. Még így is elenyésző idő beérni a suliba. Ma délután megnéztük a Némó nyomában-t angolul, flamand felirattal. Biztos vagyok benne hogy a feliratozást a könnyebb érthetőség kedvéért nyomatták. ;) Na jó, csak viccelek. Jó volt egy kicsit lazulni a délután. Most nagymosás, talán egy kis bevásárlás, aztán pihi ezerrel.

18:00

Most jöttem az Aldiból. Jól esett egy kis mozgás :)
Vettem akciós kaktuszt a szobámba, hogy legyen egy kis élet. Ha nem is állatka, de azért lélegzikvagymi. :D Úgyhogy ők mostantól velem fognak élni, és viszem őket haza amint végeztem itt. Remélem túlélik ezt a szemesztert velem.

08.29 - Játék a belvárosban

A délutáni flamand órák helyett egy csapatjátékot játszottunk a központban. A vasútállomáson találkoztunk, és egy véletlen szerencse folytán 4 lengyellel kerültem egy csapatba. Nagyon jól éreztem magam velük, úgy látszik ez a lengyel-magyar barátság dolog nálam valahogy mindig igazolódik. Körbejártuk a várost, mivel fényképeznünk kellett bizonyos helyeket. Minden kilistázott helyről egy külső és egy belső képet kellett csinálni, amin persze a csapat is rajta van. Nagy móka volt egyébként, és végigcsacsogtuk a délutánt. Rengeteg közös fotó sikeredett ebből. A központból kifelé tartva benéztünk a Lidl-be ami tényleg nagyon olcsó. Hazafelé menet pont az én flamanad tanárnőmmel futottunk össze, akinek mellesleg egy irtó agresszív kiskutyája van. Jól telt a napom bár így a végére egy kicsit elfáradtam. Fárasztó volt a bicajt hazáig tolni a csomaggal, de megérte a társaság miatt. Itthon összeütöttem egy carbonárát, és azt kívántam, bárcsak Laci is meg tudná kóstolni.
Most pilledek egy kicsit, aztán a fürdőben rendbe szedem magam. Kéne egy kicsit tanuljak is holnapra flamandot, de nem tudom lesz-e erőm hozzá. Már el tudok irtó sokáig számolni flamandul, bemutatkozni, a napokat, hónapokat meg ilyesmiket. Csak fixálni kéne az agyamban, mert egyébként könnyen, és rövid időn belül elillan onnan. Szerintem nagyon értékes lesz ez a három hét intenzív nyelvi kurzus számunkra. Tényleg szeretném elsajátítani ezt a nyelvet, és mikor ha nem most?

Tekerés

Most jöttem vissza a kerékpározásból, kiugrottam a környékre egy rövid időre friss levegőt szívni, és körülnézni hol is élek. GYÖNYÖRŰ!!! Nem túlzok, ez a negyed egyszerűen tökéletes. A házak, a kertek, az utca, a levegő: fantasztikus. Csak legekben tudok írni róla. Bizony lenne hol romantikusat sétálni, ha itt lenne Laci. Így csak nemromantikusat bicajoztam. Az is valami...
Úgyhogy amíg nincs rossz idő, és amíg a kerékpár épp és egészséges, megvan a napi sportolási lehetőségem.
Remélem minden renben megy odahaza, élvezitek a meleget, mert itt bizony bőven pulcsis-kabátos idő van. Azt hiszem az első hazalátogatásom során hazaviszek néhány nyári cuccot, és hozom a meleg pizsit meg a pufajkát. Na jó, túlzásokba estem. Csakhát hiányzik a nyár. Szerintem még egy hét, és átáll a hőérzetem erre az éghajlatra.

08.28. - A flamand kurzus kezdete

Reggel kerékpárral nagyon hamar elértem a sulit. Pakolászás és biciklitárolós kitérővel 7-8 perc a suli. A flamand nyelvtanulás kisvártatva elkezdődött. Egy fiatal tanárnőnk van (valószínűleg végzős tanárszakos), és egész gyorsan haladunk az anyaggal. Mondhatni csak kapkodom a fejem és a levegőt. Iszonyú sok előnye lehet annak, aki tanult már németet, hátránya csak annyi, hogy összekeverheti a hasonló szavak kiejtését. A délelőtt és délután 3-3 óra nyelvóra, köztük 1 óra ebédszünet, ami kábé arra elég, hogy hazatekerjek, kajamelegítés, és visszatekerjek. Most egy kicsit pihizek, emésztem a mai órákon hallottakat, netán még bele is nézek, hátha belejövök egyszer. Az az igazság, hogy nagyon szeretnék megtanulni egy kevésbé populáris nyelvet.
Ami nagyon furcsa: a tanárok írása. A holland írásmód egy kicsit eltér a miénktől, ugyanis az n, m, r, s, és nagy F betűket másképpen írják. Nehézkes így a tábláról való olvasás, hiszen könnyen lehet Finnland-ből Jinnland. :S Attól félek ebből még akadhat néhány félreértés az írásbeli vizsgákon.
Próbálom minnél több dologgal elvonni a figyelmemet, mert most egyre fájdalmasabb gondolkozni, emlékezni. Tegnap beszéltem Anyummal, ő is szomorú, szerencsére Laci vigyáz rá. :)
Most pihenek egy kicsit, mert sűrű volt az elmúlt két nap.

08.27. - Ismerkedés meg ilyenek

Felkerestük az Aldit, ami itt a legolcsóbb, és tényleg. :) Baj vele, hogy nem lehet kártyával fizetni.
Jól bevásároltam, mindent ami kell a mosószertől a sóig, cukorig, és csak azt nem számoltam a képletbe, hogy cirka háromnegyed óra gyaloglás vár még rám. Majd megszakadtunk Zórával, és sietni kellett, mert kezdődött az első előadásunk. A suliban egy kisebb ismerkedés után vendégül láttak egy üditőre, és szendvicsekre, majd meghallgattuk az előadás Belgiumról. Jó fej volt a tanár, megkaptuk kinyomtatva is a prezentációt, úgyhogy nagyon könnyen lehetett követni. Remélem ezt a jó szokásukat megtartják a továbbiakban. Érdekes ez a wallon-flamand ellentét, és érdekesek a megoldások, amiket itt a konfliktusok kiküszöbölésére használnak. Erről biztosan fogok bővebben is hallani még... Az előadás után beszélgettünk a többiekkel az estéről meg hogy ki-merre megy. Én elmentem az olasz srácokkal biciklit bérelni, meg postára. Furcsa hogy a helybeliek mennyire alulinformáltak a városban található hivatalokat illetően. Mindenesetre sokat segítettek az olaszok hogy elintézzek mindent, ami kell aznapra. A kerékpárbérlésben egy kicsit eladósodtam, mert 60 eurót hagytam ott. A 40 euró kaukción kívül kifizettem a bérleti díjakat is 5 hónapra, tehát: freedom! Nagyon szabadnak és függetlennek éreztem magam, mikor már biciklivel "száguldozhattam" a városban. Nem kellett gyalogolni, buszra várni, meg úgy összességében függeni bárkitől-bármitől. Azért a kereszteződésektől tartok, de szerencsére itt az autósok olyan figyelmesek és udvariasak a kerékpárosokkal, hogy ilyet még nem láttam. Külön kerékpárutat festettek az egész városban szinte.
Este elmentünk Zórával a "Big Brother" házba, a rengeteg magyarhoz. (mi magyarok hívjuk BB háznak mert nagyon sok ember lakik egy helyen, egy konyhával, elenyésző mennyiségű fürdővel, na meg a bulik miatt is) Összeismerkedtünk a spanyolokkal és néhány cseh diákkal is. Ittunk egy kis Sangriát (ami itt megdöbbentően olcsó), és léptünk haza.
Holnap már lesz normális kajám! :P

Vasárnapi punnyadás

Hiába kerestük a Carrefour-t, elbújt. Bosszantó hogy ma is sültkrumplin élünk, de legalább olcsó és meleg. Most megy a para a netkapcsolat miatt, hogy vajon elég lesz-e a videobeszélgetésekre, vagy megrendelhetünk egy újat. Itt úgy gondolják, hogy a netet persze csak a suli miatt fogjuk használni. DE! Majd kialakul ez valahogy. Muszály beszéljek Lacival nap mint nap, mert egyébként bedilizek. Most Taki is otthon volt Lacival, sőt még Nórával is tudtam beszélni. :) Remélem ez a probléma is megoldódik valahogy, mint az eddigiek nagyjából.
Egyébként a napom maradék része pihizéssel telt, holnaptól pörgés.

08.26. - Ébredés

Megvolt az első egyedül töltött éjszakám. Barátságos lett a szobám, ami segített hogy otthonosabb hangulatom legyen. Este másfél órát beszéltem Lacival. Kimondhatatlanul hiányzik, de jó hogy láthatom és hallhatom ilyenkor. Mennyivel könnyebb az élet internetkapcsolattal... :)
Mellesleg rohadt hideg volt az éjszaka. Megnéztem neten mire számíthatok a következő időkben: ma éjszakára már 12-14 fokot mondanak, 17-et hétfőre nappal. :S Ősz van vazze... Meg kell szokni a hirtelen változást, pláne hogy imádom a nyarat. Az őszt is kedvelem. És tudva hogy nem lesz itt olyan vészes a tél, egy kicsit pozitívabban látom ezeket a dolgokat itt. Remélem azért idén Karácsonykor fehér lesz minden Budapesten. :) Na de ez még nagyon messzire van.
Holnap kezdődik az EILC kurzus, el sem hiszem. Az angolom mondhatni: pocsék. Nincs még sok lehetőségem gyakorolni. A két másik lakótársunk (lengyelek) most mentek templomban. (Itt minden sarkon van egy katólikus templom, már értem miért itt van a suli telephelye. Református egy se, de emiatt nem zuhanok magamba. ;) )
Zórával hamarosan megyünk a Carrefour-ba egy kicsit körülnézni, venni néhány kiló tésztát, hogy kihúzzuk a következő napokat-heteket :P

08.25. - Az első nap a szálláson

Reggeli után kipakoltunk az ideiglenes szállásunkról, és a kapuban vártuk hogy értkünk jönnek-e. Lestük az autókat, vajon megyik az. Aztán egy félreérthetetlenül KATHO feliratú kisbusz érkezett meg. Mathieu, egy mosolygós negyvenes férfi jött értünk. Rövid bemutatkozás, csomagok ésatöbbi, és már gurultunk is a szállásunk felé. Ha gyalog jöttünk volna, lett volna egy kisebb fajta kaland csomagokkal átcuccolni a centrumból. Jó hír viszont, hogy a suli épületéhez szemérmetlenül közel lakunk. Csendes kis környéken, tüneményes kertes házakkal, amikről már így hirtelen ránézésre is kiderül hogy nincs pénzszűkében a tulajdonos. Megmutatta Mathieu azt a szállást, ahol három másik magyar száll meg, aztán a suli egyik épületét, mondhatom hogy elállt a lélegzetem. Az üvegajtó természetesen autómatikusan kinyílt előttünk, így a minimálisabb testmozgásoktól is meg leszünk kímélve ;) Hatalmas terek, üvegfalak, mókás ajtófeliratok, és teljesen más hangulat mint otthon. Egy kicsit idegen, kicsit steril, de szerintem meg lehet szokni, egyébként pedig bámulatos. Kérdeztük a pasit, vigyünk-e valami papírt magunkkal. Mosolygott, és mondta, hogy ez itt nem Lengyelország vagy Magyarország, itt nem a papír az első. Úgy látom elért ide is a bürokráciánk híre... :S
Egy forgalmasabb főúton álltunk meg a szállásunk előtt. Közvetlenül egy éjjel-nappali mellett. Tipikus téglaház hatalmas ablakokkal. Belépve lépcső vezetett fel az tényleges lakóhelyünkre, mivel szinte minden helyiség az emeleten van. Az 1-es számú szoba az enyém, Zóráé közvetlenül mellettem a 2-es. Állítólag lesz még itt két magyar, és két cseh rajtunk kívül. Sajnálom hogy nincs több nemzet velünk egy házban, de talán így is fog menni az angolul csacsogás.
A lépcsőház illetve az átjáró egy kicsit félkész hangulatú, de a szobák egyszerűen pompásak. Gyanítom egy újonnan rendezték be. Az ablak és a kilátás várakozásomat is felülmúlta, bőségesen van szekrény, és egy aranyos gömbfotel. A fürdőszobában a legújabb zuhany, minden extrával. A konya is kényelmes, mindennel felszerelve, és az az ablak a forgalmas útra néz. Tetszeik minden. Mostmár csak egyetlen de nagyon-nagyon fontos eleme hiányzik a szállásomba: LACI. A fényképen már ott mosolyog rám, de 3D-ben azért más lenne. Remélem ő is annyit gondol rám, mint én rá. Ezt is túléljük valahogy, abban biztos vagyok. :)
Hiányoznak még a barátok is ide, mármint az otthoniak. A mi kis otthoni csapatunk, a szerepjátékos esték és a baromkodások. Remélem az idő megáll otthon, és amikor hazaérek, változatlanul folytatódik minden az ottani életemben. Persze ez csak ábránd, de törekedni fogok rá, hogy ne történjen változás az életemben negatív irányban, ha hazaérek.
Na már megint elkalandoztam... Örülök végre az internetnek, a kényelemnek, és a viszonylagos állandóságnak. Kíváncsi vagyok a többiekre is. Remélem aranyosak lesznek, és a nyelvi hiányosságaimat ki tudom küszöbölni hamarosan, hogy tudjak velük megfelelően kommunikálni. A tanároktól még ebből a szempontból félek, de remélem nem fognak rögtön hazaküldeni ha meghallanak angolul beszélni :)
Na még egy kicsit rendezgetem a szobámat, és majd írogatok mindig ha történik valami. Remélem nem fog zavarni túl sok ismerősömet ez a hangvétel a blogban, úgy néz ki, nekem valahogy nem megy a tárgyilagosság. :D