Már régóta nem írtam, de nem azért mert nem volt mit, bár az utóbbi időben nem mondhatnám, hogy kalandos volt az életem, talán csak számomra történtek lényeges dolgok. Elsősorban az itthon töltött idő ami nagyon értékes nekem. Már eltelt az az idő, mikor habzsolom a magyar kajákat, mert hogy már régen nem ettem ilyet. (Ehhez persze el kellett fogynia pár kiló kovászos uborkának hazatérkezésem után :P) Már a magyar viszonyokon se háborgok annyit, és a belga szépségek se hiányoznak annyira. A karácsonyi "móka" is lezajlott, sőt már a szilveszteri is, ami bizony emlékezetesre sikerült hála barátaimnak. :D
Az új év kezdeti pihenését szempillantás alatt felváltotta a számvitel. Azt nem taglalom mennyire vagyok jó ebben a tantárgyban (aki ismer sejtheti), de az utóbbi napokban az öt évvel ezelőtti emlékeimet is fel kellett elevenítenem, hogy boldogulni tudjak a könyvelés világában.
Ma történt meg az a csoda, hogy hosszas számológép-pötyögés és monitor előtt görnyedés/szemkifolyatás után megegyeztek a főkönyvi kivonatom egyenlegei és forgalmai. Ezen fellelkesülve így hajnal egykor abbahagytam a számvitelezést mára, mert a csúcson kell abbahagyni, és lazításképpen végre írhatok a blogomba, és ünnepélyesen elfogyaszthatom a maradék tojáslikört. Ez persze nem azt jelenti, hogy vége van a munkának, holnap reggel folytatása következik.
Aztán még marad egy szusszanásnyi időm a visszautazásig, ami kedden lesz. Addig még itthon lehetek Lacival, meglátogathatom újra egy-két családtagomat, gyönyörködhetek a hóban amit imádok, és még sorolhatnám. Aztán vissza Belgiumba három hétre, vizsgázni, tanulni sokat, visszarázódni az angol/flamand/francia nyelvbe, mert mindegyikből vizsga. Azt hiszem kint se fogok unatkozni, de már csak három hét, és megint itthon.
Az új év kezdeti pihenését szempillantás alatt felváltotta a számvitel. Azt nem taglalom mennyire vagyok jó ebben a tantárgyban (aki ismer sejtheti), de az utóbbi napokban az öt évvel ezelőtti emlékeimet is fel kellett elevenítenem, hogy boldogulni tudjak a könyvelés világában.
Ma történt meg az a csoda, hogy hosszas számológép-pötyögés és monitor előtt görnyedés/szemkifolyatás után megegyeztek a főkönyvi kivonatom egyenlegei és forgalmai. Ezen fellelkesülve így hajnal egykor abbahagytam a számvitelezést mára, mert a csúcson kell abbahagyni, és lazításképpen végre írhatok a blogomba, és ünnepélyesen elfogyaszthatom a maradék tojáslikört. Ez persze nem azt jelenti, hogy vége van a munkának, holnap reggel folytatása következik.
Aztán még marad egy szusszanásnyi időm a visszautazásig, ami kedden lesz. Addig még itthon lehetek Lacival, meglátogathatom újra egy-két családtagomat, gyönyörködhetek a hóban amit imádok, és még sorolhatnám. Aztán vissza Belgiumba három hétre, vizsgázni, tanulni sokat, visszarázódni az angol/flamand/francia nyelvbe, mert mindegyikből vizsga. Azt hiszem kint se fogok unatkozni, de már csak három hét, és megint itthon.
1 megjegyzés:
Hello. This post is likeable, and your blog is very interesting, congratulations :-). I will add in my blogroll =). If possible gives a last there on my site, it is about the CresceNet, I hope you enjoy. The address is http://www.provedorcrescenet.com . A hug.
Megjegyzés küldése