A belváros:
Négylevelű lóherés kuka: :D
Kukorik a város szélén:
Kortrijk látképe a felüljáróról:
A kedvenc szökőkutam:
Tegnap bicajozás volt. Jól ki is fárasztottam magamat. Elkerekeztem a város másik végbe a bevásárló központba, ott termeltem egy kis boldogsághormont, mert a Zeeman-ban fillérekért beszereztem cseppet sem hasznos, ámde nagyon aranyos és kedves dolgokat, mint például hajpántokat, egy-két szájfényt és szemfestéket. Aztán elcikk-cakkoltam a környéken, amit még nem láttam eddig Kortrijkból. Kezd körvonalazódni, hogy mennyivel nagyobb ez a város, mint amekkorának fél éven keresztül elképzeltem. Hiába, most bennem van a kényszer, hogy minnél többmindent lássak itt, minnél kevesebb idő alatt, mert aztán már nem tudom mikor lesz lehetőségem Kortrijkba látogatni.
Tegnap mégrosszabb volt, hogy már kevesen vagyunk erasmusosok, na meg hiányoznak a magyar srácok is. Már nem igazán vannak bulik, és aki még ittmaradt, az is a pakolással és takarítással van elfoglalva, ha nem iskolai papírokat intéz.
Kezd kialakulni két nagyon hosszú lista bennem, mik azok, amik innen hiányozni fognak, és mik azok, amik most hiányoznak otthonról. Csak érintőlegesen ami innen hiányozni fog: a szobám, a kilátás, az olcsó sangria, sajtok, Kriek Max, sárga bicikli, bicikli utak, a környező utcák, a suli, a GB, az Aldi, az emberek, a flamand nyelv, a csibesárga utcalámpák, a kerítésmentesség, a zöld gyep, a parkok a kis tavakkal és a kacsákkal, a tipikus belga házikók, a friss levegő, a furcsa fák, a Lijn busz, a kacskaringós ámde tágas utcák, a mosoly, a gondtalanság, a szabadság...
... és ami otthonról hiányzik, és hamarosan már nem fog, mert lesz: Laci, a barátok, a kicsiny családom, a lakás, Zugló, tetőtéri ablakok, teknőceim, kispesti turi, 4-6-os, PestiEst, ZP, Dunapart, Margitsziget, a forint és az árak, a magyar nyelv, a külföldön szinte beszerezhetetlen kaják (túró, tejföl, koviubi, kisdinnye, jó magyar kolbi, lángos, szalonna...), a napfény, a szárazság, a két literes üdítős kiszerelés, a baráti borozások, szerepjáték...
A két lista persze közel sem teljes, percről-percre bővül, apró dolgok jutnak eszembe mindegyikhez. A nem-hiányzik listát el sem kezdtem, mert minek is. Nem azért fáj ez az utazás, mert mi nem hiányzik Magyarországról, és nem azért lesz jó ez az utazás mert mi nem fog innen hiányozni. Az hiszem egy kicsit otthonom lett Belgium is, hiába nem szülőföldem, de mégsem mondhatom hogy csak nyaralni voltam itt. Tehát rossz innen eljönni, mert valami elmúlik, egy otthonféleséget kell itthagyjak, és ezt jobban belegondolva szívesen teszem az igazi otthonomért. Talán ilyen lehet a koleszból kiköltözni? Sohasem voltam koleszos, ez az élet itt meg csak nyomokban hasonlított a koleszos életmódhoz, talán a mindennapokban csak. Szerencsére meg volt mindenkinek a privát szférája, ami fontos.
Na szóval már megint elkalandoztam kissé, lehet hogy ez már csak így fog menni a hazautazásig. Ma is biciklizést ütemeztem be a délutánra, mert holnap szegény kis 822-es bicajom végleg visszakerül a kölcsönzőbe. :(
Tegnap mégrosszabb volt, hogy már kevesen vagyunk erasmusosok, na meg hiányoznak a magyar srácok is. Már nem igazán vannak bulik, és aki még ittmaradt, az is a pakolással és takarítással van elfoglalva, ha nem iskolai papírokat intéz.
Kezd kialakulni két nagyon hosszú lista bennem, mik azok, amik innen hiányozni fognak, és mik azok, amik most hiányoznak otthonról. Csak érintőlegesen ami innen hiányozni fog: a szobám, a kilátás, az olcsó sangria, sajtok, Kriek Max, sárga bicikli, bicikli utak, a környező utcák, a suli, a GB, az Aldi, az emberek, a flamand nyelv, a csibesárga utcalámpák, a kerítésmentesség, a zöld gyep, a parkok a kis tavakkal és a kacsákkal, a tipikus belga házikók, a friss levegő, a furcsa fák, a Lijn busz, a kacskaringós ámde tágas utcák, a mosoly, a gondtalanság, a szabadság...
... és ami otthonról hiányzik, és hamarosan már nem fog, mert lesz: Laci, a barátok, a kicsiny családom, a lakás, Zugló, tetőtéri ablakok, teknőceim, kispesti turi, 4-6-os, PestiEst, ZP, Dunapart, Margitsziget, a forint és az árak, a magyar nyelv, a külföldön szinte beszerezhetetlen kaják (túró, tejföl, koviubi, kisdinnye, jó magyar kolbi, lángos, szalonna...), a napfény, a szárazság, a két literes üdítős kiszerelés, a baráti borozások, szerepjáték...
A két lista persze közel sem teljes, percről-percre bővül, apró dolgok jutnak eszembe mindegyikhez. A nem-hiányzik listát el sem kezdtem, mert minek is. Nem azért fáj ez az utazás, mert mi nem hiányzik Magyarországról, és nem azért lesz jó ez az utazás mert mi nem fog innen hiányozni. Az hiszem egy kicsit otthonom lett Belgium is, hiába nem szülőföldem, de mégsem mondhatom hogy csak nyaralni voltam itt. Tehát rossz innen eljönni, mert valami elmúlik, egy otthonféleséget kell itthagyjak, és ezt jobban belegondolva szívesen teszem az igazi otthonomért. Talán ilyen lehet a koleszból kiköltözni? Sohasem voltam koleszos, ez az élet itt meg csak nyomokban hasonlított a koleszos életmódhoz, talán a mindennapokban csak. Szerencsére meg volt mindenkinek a privát szférája, ami fontos.
Na szóval már megint elkalandoztam kissé, lehet hogy ez már csak így fog menni a hazautazásig. Ma is biciklizést ütemeztem be a délutánra, mert holnap szegény kis 822-es bicajom végleg visszakerül a kölcsönzőbe. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése