Először is írok arról, hogy itt volt Kriszti, és hogy merre jártunk, mit láttunk, na meg persze készült egy csomó kép is az új gépemmel, amit egyszerűen nem tudok megunni. :) Kriszti szállásával még érkezése előtt problémák adódtak, a belga szervezés következtében kulcsok után rohangásztam péntek délután. Hiába, minden országban kiesik az ember kezéből a toll/klaviatúra/vagy bármi ami a kezében van, és kezdődik a hétvége. Azért hála égnek leboltoltam végül a házinénivel, hogy Krisztié legyen az az egyébként igencsak kicsi és lepukkant szoba, aminek egyetlen előnye, hogy közel 30 másodperces gyalogútra van a szobámtól, vagyis ha hangosan kiabálnék, meghallaná odaát is.
Na szóval elémentem Charlerioba, és hárman tértünk vissza végigökörködve az utat: Kriszti, Gábor és én. Mert Gábor is azzal a járattal jött mint Kriszti, és szerencsére sikerült őket már a távolban összeismertetni. Az biztos, hogy Kortrijk felé mi voltunk a leghangosabbak a vonaton. :)
Ja itt mégegy sztori: ahogy vártam Krisztit a pályaudvaron, egyszercsak egy 30-40 év körüli férfi mosolygósan azt mondja nekem: "Szép jó estét!". Namármost bármire számoltam volna, a "Goedeavond"-ra vagy a "Bonsoir"-ra, de erre nem. Ennek következtében sikerült olyan bamba képet vágjak szegényre, hogy bizonyára idiótának nézhetett (nem tévedett sokat). Az első meglepetésemből felocsódva persze beszéltünk egy kicsit, mondta hogy tudja hogy nem szokás így ráköszönni az emberekre, de épp az asszonyt várja, és jól esett magyar szót hallania addig is. Nekem meg jól esett, hogy ilyen hozzáállás előfordul még külföldön magyar embertől. :)
De visszatérve Krisztire, megérkezve megúsztuk az egy-másfél órás bőrönddel való gyaloglást, ugyanis Ádám kijött elénk kocsival. Hazaérve jött a welcome-drink meg a móka-kacagás, és abba se hagytuk hajnalig.
Másnap Oostendébe mentünk, ugyanis mindenképpen meg akartam mutatni Krisztinek a tengert. Jött velünk Ádám is, így hárman jártuk be a számunkra már ismerős várost. A tenger illata, a pára ahogy a nap átsüt rajta, a sirályok és a tengerparti házak már megint elvarázsoltak engem. Sajnos marha nagy szél volt, jól átváztunk. Jó volt viszontlátni az egyik kedvenc városomat, és jó volt, hogy Kriszti is megnézte velünk.
Kissé fáradtan értünk haza, de persze az esti dínom-dánom nem maradhat el. Kriszti elhozta nekünk Magyarország egy kis szeletét, ugyanis hiába vagyunk Belgiumban, a szobámban igazi magyar hangulat volt. A youtube-ról rengeteg klippet néztünk meg amolyan kívánságműsor alapon: Kispál, PUF, Quimby, Anima és még sorolhatnám. Aztán előszedtük az eddig tabu témát: a politikát. Aztán a gazdaság, az oktatás, meg mittudomén milyen világmegváltó problémák jöttek elő. Bevallom, a tőzsdénél már elbóbiskoltam kissé. :) Jó volt megint ez az éjszakába nyúló csacsogás.
Másnap Brüsszel. Megint sikerült koradélután elindulnunk, leszálltunk Brussel-Central-ban, és visszamentünk ahhoz az arab kajáldához, ahol múltkor 2,5 euróért úgy jóllaktunk, mint a duda. Közben persze érintettük a Grote Markt-ot, a pisilő kisfiút és persze a kislány változatát is. Miután jól bekajáltunk, kicsit változtattunk a terven, más útvonalon járuk körbe a várost, mint múltkor. Találtunk deszkás-bicajos teret (fogalmam sincs hogy hívják hivatalosan), láttunk un. graffiti kiállítást, ami inkább képekból állt, mint írásból. Valahol eltévedt a pop-art és a szürrealizmus között, volt köztük egy HappyTreeFriends és 60'as évek amcsi horrorfilm elegye, mindenféle beteg "alkotás", na meg értékelhtőek is akadtak persze. Megnéztük egy kicsit az esti várost, és mivel jó volt még a Go-Pass jegyünk Brussel-Nord-ig, így még oda is ellátogattunk. Azt hiszem ez volt a napunk csúcspontja. Megnéztük az üzleti negyedet, aztán mellette egy nagyon kellemes, mégis egyértelműen nagyvárosi negyedben kóboroltunk. A többieket Párizsra emlékeztette a légkör, mivel én nem voltam Párizsban, így csak sejtéseim lehetnek, és már ettől is elszorul a szívem, hiszen biztosan nagyon tetszene az a város is.
Végül a vasárnap is végetért egy ismételt esti buli, és egy buli utáni hajnalig beadandóírás után. (jajj de szépen fogalmaztam :S) Hétfőn reggel bevittem Krisztit a Global Issues-ra, hogy kapjon ő is a belga oktatásból, ha már itt van. Egy óra múlva, és a katalógus aláírása után feladtuk. Szerencsére a beadandóval haladékot kaptam péntekig, úgyhogy már csak a délutáni francia maradt a napból. Erre azt hiszem nem kell szót vesztegessek, hiszen ennek a tanárnőnek akkora szíve van, hogy nem volt gondunk a vizsgára igazán, de azért megírtuk.
Este elkísértem Krisztit a pályaudvarhoz, és hazaérve kezdődhetett az angol tanulás. Ez a dolog másnap is folytatódott, egészen délutánig, mikor megírtuk a 3 órás vizsgát, és rájöttem, hogy bizony van okom az aggodalomra az eredményét illetően. De a móka nem ért véget ezzel, este irány a dutch, mindez hajnalig, aztán még másnap is. Nagyon aggódtam a vizsga miatt. Aztán bementem a szóbelire, és úgy jöttem ki, hogy ez nagyon komolytalan volt. Illetve az is elképzelhető, hogy pont arra készültem, amit kérdeztek, de végeredményben megbukni biztosan nem buktam meg. Az írásbeli és a magnóhallgatás része sem volt nehéz, bár a magnóhallgatásba raktak pár nehezítést, de nem volt vészes. Tehát túlestünk a vizsgákon
Este búcsúbuli volt a központban lakó magyaroknak, meg még sokmindenki másnak is, akik a nagyon közeljövőben fognak hazautazni végleg. Maga a buli nem volt nagy szám, sokan voltunk kis helyen, nem is álltak hozzám olyan közel ezek az emberek, ígyhát Ádám, Zóra és én idő előtt leléptünk a buliról, és inkább filmet néztünk "itthon". Az azért szomorú volt, hogy végetért ez a félév, az erasmusos bulik és nemzetközi hangulat. Ahogy álltam kint a teraszon a buli alatt, és hallgattam a kiszűrődő angol óbégatást, hallva a különböző akcentusokat, igazán elszorult a szívem, hogy ez most végetér. Végülis még csak most érkeztünk ide, illetve úgy érzem. Mintha csak tegnap lett volna a napja a beköltözésünknek, és ezt az érzést csak az cáfolja meg, mennyire hiányzott Laci. Ez a tényező hosszította olykor a pillanatokat, de összességében tényleg elrepült ez a félév. A szomszéd magyar lányok már vissza se jöttek januárban, a fiúk is napokon belül hazautaznak, és nekem is már csak 9 napom van itt. Sokat gondolkoztam, milyen lesz, ha végetér ez a félév. Bizonyára fájdalmas egyrészről, másrészről viszont ismét láthatom Lacit nap-mint-nap, és nem lesz olyan dolog (remélem) ami hetekre, hónapokra elválaszt minket egymástól. Persze várnak otthon a kötelezettségem is: suli, munka, ésatöbbi, de remélem ezekbe hamar visszarázódom.
Addig amíg itt vagyok, még elmegyek egy nagyvárosba, és emellett több kicsibe is, ha már meg lehet szakítani az utazást a célállomásig. Aztán lesz még Kortrijk városnézés is, fényképezés ezerrel, még egy utolsó biciklizés 20-áig, egy uszoda (talán ma), és egy Európai Parlament látogatás, ami nem is kis dolog. Ebben a néhány napban valószínűleg pánikolni fogok még egy kicsit, hogy mindent láthassak még utoljára. Remélem valamikor még visszajövök ide Lacival, hogy megmutathassam neki, hol töltöttem ezt a félévet.
Na szóval elémentem Charlerioba, és hárman tértünk vissza végigökörködve az utat: Kriszti, Gábor és én. Mert Gábor is azzal a járattal jött mint Kriszti, és szerencsére sikerült őket már a távolban összeismertetni. Az biztos, hogy Kortrijk felé mi voltunk a leghangosabbak a vonaton. :)
Ja itt mégegy sztori: ahogy vártam Krisztit a pályaudvaron, egyszercsak egy 30-40 év körüli férfi mosolygósan azt mondja nekem: "Szép jó estét!". Namármost bármire számoltam volna, a "Goedeavond"-ra vagy a "Bonsoir"-ra, de erre nem. Ennek következtében sikerült olyan bamba képet vágjak szegényre, hogy bizonyára idiótának nézhetett (nem tévedett sokat). Az első meglepetésemből felocsódva persze beszéltünk egy kicsit, mondta hogy tudja hogy nem szokás így ráköszönni az emberekre, de épp az asszonyt várja, és jól esett magyar szót hallania addig is. Nekem meg jól esett, hogy ilyen hozzáállás előfordul még külföldön magyar embertől. :)
De visszatérve Krisztire, megérkezve megúsztuk az egy-másfél órás bőrönddel való gyaloglást, ugyanis Ádám kijött elénk kocsival. Hazaérve jött a welcome-drink meg a móka-kacagás, és abba se hagytuk hajnalig.
Másnap Oostendébe mentünk, ugyanis mindenképpen meg akartam mutatni Krisztinek a tengert. Jött velünk Ádám is, így hárman jártuk be a számunkra már ismerős várost. A tenger illata, a pára ahogy a nap átsüt rajta, a sirályok és a tengerparti házak már megint elvarázsoltak engem. Sajnos marha nagy szél volt, jól átváztunk. Jó volt viszontlátni az egyik kedvenc városomat, és jó volt, hogy Kriszti is megnézte velünk.
Kissé fáradtan értünk haza, de persze az esti dínom-dánom nem maradhat el. Kriszti elhozta nekünk Magyarország egy kis szeletét, ugyanis hiába vagyunk Belgiumban, a szobámban igazi magyar hangulat volt. A youtube-ról rengeteg klippet néztünk meg amolyan kívánságműsor alapon: Kispál, PUF, Quimby, Anima és még sorolhatnám. Aztán előszedtük az eddig tabu témát: a politikát. Aztán a gazdaság, az oktatás, meg mittudomén milyen világmegváltó problémák jöttek elő. Bevallom, a tőzsdénél már elbóbiskoltam kissé. :) Jó volt megint ez az éjszakába nyúló csacsogás.
Másnap Brüsszel. Megint sikerült koradélután elindulnunk, leszálltunk Brussel-Central-ban, és visszamentünk ahhoz az arab kajáldához, ahol múltkor 2,5 euróért úgy jóllaktunk, mint a duda. Közben persze érintettük a Grote Markt-ot, a pisilő kisfiút és persze a kislány változatát is. Miután jól bekajáltunk, kicsit változtattunk a terven, más útvonalon járuk körbe a várost, mint múltkor. Találtunk deszkás-bicajos teret (fogalmam sincs hogy hívják hivatalosan), láttunk un. graffiti kiállítást, ami inkább képekból állt, mint írásból. Valahol eltévedt a pop-art és a szürrealizmus között, volt köztük egy HappyTreeFriends és 60'as évek amcsi horrorfilm elegye, mindenféle beteg "alkotás", na meg értékelhtőek is akadtak persze. Megnéztük egy kicsit az esti várost, és mivel jó volt még a Go-Pass jegyünk Brussel-Nord-ig, így még oda is ellátogattunk. Azt hiszem ez volt a napunk csúcspontja. Megnéztük az üzleti negyedet, aztán mellette egy nagyon kellemes, mégis egyértelműen nagyvárosi negyedben kóboroltunk. A többieket Párizsra emlékeztette a légkör, mivel én nem voltam Párizsban, így csak sejtéseim lehetnek, és már ettől is elszorul a szívem, hiszen biztosan nagyon tetszene az a város is.
Végül a vasárnap is végetért egy ismételt esti buli, és egy buli utáni hajnalig beadandóírás után. (jajj de szépen fogalmaztam :S) Hétfőn reggel bevittem Krisztit a Global Issues-ra, hogy kapjon ő is a belga oktatásból, ha már itt van. Egy óra múlva, és a katalógus aláírása után feladtuk. Szerencsére a beadandóval haladékot kaptam péntekig, úgyhogy már csak a délutáni francia maradt a napból. Erre azt hiszem nem kell szót vesztegessek, hiszen ennek a tanárnőnek akkora szíve van, hogy nem volt gondunk a vizsgára igazán, de azért megírtuk.
Este elkísértem Krisztit a pályaudvarhoz, és hazaérve kezdődhetett az angol tanulás. Ez a dolog másnap is folytatódott, egészen délutánig, mikor megírtuk a 3 órás vizsgát, és rájöttem, hogy bizony van okom az aggodalomra az eredményét illetően. De a móka nem ért véget ezzel, este irány a dutch, mindez hajnalig, aztán még másnap is. Nagyon aggódtam a vizsga miatt. Aztán bementem a szóbelire, és úgy jöttem ki, hogy ez nagyon komolytalan volt. Illetve az is elképzelhető, hogy pont arra készültem, amit kérdeztek, de végeredményben megbukni biztosan nem buktam meg. Az írásbeli és a magnóhallgatás része sem volt nehéz, bár a magnóhallgatásba raktak pár nehezítést, de nem volt vészes. Tehát túlestünk a vizsgákon
Este búcsúbuli volt a központban lakó magyaroknak, meg még sokmindenki másnak is, akik a nagyon közeljövőben fognak hazautazni végleg. Maga a buli nem volt nagy szám, sokan voltunk kis helyen, nem is álltak hozzám olyan közel ezek az emberek, ígyhát Ádám, Zóra és én idő előtt leléptünk a buliról, és inkább filmet néztünk "itthon". Az azért szomorú volt, hogy végetért ez a félév, az erasmusos bulik és nemzetközi hangulat. Ahogy álltam kint a teraszon a buli alatt, és hallgattam a kiszűrődő angol óbégatást, hallva a különböző akcentusokat, igazán elszorult a szívem, hogy ez most végetér. Végülis még csak most érkeztünk ide, illetve úgy érzem. Mintha csak tegnap lett volna a napja a beköltözésünknek, és ezt az érzést csak az cáfolja meg, mennyire hiányzott Laci. Ez a tényező hosszította olykor a pillanatokat, de összességében tényleg elrepült ez a félév. A szomszéd magyar lányok már vissza se jöttek januárban, a fiúk is napokon belül hazautaznak, és nekem is már csak 9 napom van itt. Sokat gondolkoztam, milyen lesz, ha végetér ez a félév. Bizonyára fájdalmas egyrészről, másrészről viszont ismét láthatom Lacit nap-mint-nap, és nem lesz olyan dolog (remélem) ami hetekre, hónapokra elválaszt minket egymástól. Persze várnak otthon a kötelezettségem is: suli, munka, ésatöbbi, de remélem ezekbe hamar visszarázódom.
Addig amíg itt vagyok, még elmegyek egy nagyvárosba, és emellett több kicsibe is, ha már meg lehet szakítani az utazást a célállomásig. Aztán lesz még Kortrijk városnézés is, fényképezés ezerrel, még egy utolsó biciklizés 20-áig, egy uszoda (talán ma), és egy Európai Parlament látogatás, ami nem is kis dolog. Ebben a néhány napban valószínűleg pánikolni fogok még egy kicsit, hogy mindent láthassak még utoljára. Remélem valamikor még visszajövök ide Lacival, hogy megmutathassam neki, hol töltöttem ezt a félévet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése