A 2007-2008-as őszi félévre ERASMUS ösztöndíjat nyertem Belgiumba, Kortrijkba. A város nem is kicsi, nem is nagy: pont jó. A 't Hoge 41.-ben lakom évfolyamtársnőmmel Zórával, és egy lengyel párral Marcinnal és Monicával. Ebben a blogban a mindennapjaimról, gondolataimról és érzéseimről olvashatsz. Fényképekkel is megpróbálom majd bemutatni a jelenlegi környezetemet, barátaimat, így ha majd hazamegyek és megkérdezi valaki hogy milyen volt a félévem, ne merüljön fel a probléma: Hol is kezdjem...?

csütörtök, január 10, 2008

01.10. - Itt vagyok ismét...

... ismét Kortrijkban. Tegnap előtt volt egy kalandos utam a reptérig, de szerencsére 10 perccel az utolsó check-in előtt sikerült odaérnünk. Aztán megérkeztem Belgiumba, és az a naiv elképzelésem, hogy a vonatút alatt tanulni fogok, hamarosan megdőlni látszott. Tény az, hogy a MÁV rozoga szerelvényeihez képest ezek a belföldi vonatok luxuskategóriásak. Értem ezalatt, hogy kényelmes ülések, enyhe ringatózás utazás során és a zakatolás csak kellemes duruzsolásnak tűnik a jól szellőző ámde jól fűtött vonatkocsiban. Ezek után harcoltam az elalvás ellen, nehogy lecsússzam az átszállást Gentben. Visszaérve szinte azonnal kezdődött az üzleti angol volt, mégpedig az utolsó. Nagyon sajnálom, hogy nem fog ez a tanár többé tanítani engem.
Visszaérve az óráról éppen pihenni készültem a hosszúra sikerült nap után, mikor mondta Zóra, hogy néhány erasmusos az ír kocsmában gyülekezik fél10 körül. Összekaptuk magunkat tehát, bepréselődtünk Miki kocsijába, és már ott is voltunk. Nagyon hangulatos kis kocsma, cseppet sem az én pénztárcámhoz mérhető árakkal. Amíg ott voltunk, sikerült leteszteljem az új fényképezőgépemet az esti Kortrijkban, és bár van mit fejlődjek fényképészet terén, de nagyon büszke vagyok erre a kütyüre. Visszafelé egymás hegyén-hátán ültünk már a kocsiban, mert az orosz Elena is becsatlakozott kis társaságunkba, így a hátsó üléseken négyen szorongtunk, mert ugye messze lett volna gyalog a szállásunk. Bár nem is hiszem hogy olyan nagy trauma lett volna gyalogolni ebben a baráti időben. Nagy változás ez Magyarországhoz képest, ahol most is mínusz marahasok fok van, itt meg az állandó szélben sem fázok, hiszem 4-5 fok körül mozog az idő. Ja, és az egyik szomszéd kertben egy fa már virágozni kezdett. :)
A tegnapi nap már kevésbé volt mozgalmas, inkább pihenéssel egybekötött Belgoscopia beadandó feladat gyártása volt a soros, majd délelőtt találkoztunk az environment prezentáció-csapattársainkkal, akik hát hogy is mondjam... Ilyenkor derül ki, hogy furcsák ezek a belgák. Sokszor gondolkozom rajta, hogy vajon még alszanak-e, illetve csak nem értik amit mondunk nekik. Az értetlenség arckifejezésének nagyon sok fajtáját láttuk rajtuk, és ilyenkor óhatatlanul is elgondolkozik az ember: most melyikünk a hülye? Mindössze egy órát tartott az "alapos" megbeszélésünk, de rendesen leszívta az agyamat. Az ehhez hasonló vállalati meetingekről már sokszor tanulhattunk. Időpazarlás. :S De túl vagyunk rajta, azt nem mondhatnám hogy nem segítőkészek, ez a tulajdonság talán minden belgában benne van. Ennyit az eredményes megbeszélésünkről és a belga mentalitásról...
Este a megszokott lelkesedéssel vágtam neki a dutch órának. Eddig is éreztem, hogy alapos lemaradásom van ebben a nyelvben, de most mégjobban kiderült.
Ma ebből a Belgoscopia tantárgyból lesz vizsgánk, hogy milyen típusú, fogalmam sincs, de majd meglátjuk. Mivel már a vizsga előtt, délelőtt neki kell álljak a két eu-s beadandónak, így a holnapot is nagyon "várom". :S Holnapután meg jön Kriszti barátném amit már tényleg nagyon várok, de előtte egy jó kis Environment prezentáció amit már kevésbé. Na de nem is rohanok ennyire előre az időben, meg úgysincs mit írjak még, a vizsgákról biztosan lesz mit. Drukkoljatok nekem!


Nincsenek megjegyzések: