12.12. - Antwerpen

Ma reggel Antwerpenben jártunk a Guided tour tantárgy keretében. A buszról, és arról néha-néha leszállva láttunk sok-sok gyárat, füstölgő kéményt, darut, kikötőket, nagy konténereket, nagy hajókat és még sorolhatnám. Mikor a kikötőben megláttam a horgászokat, mint épp várják a jó kapást, és szemeznek a szemben lévő gyárak füstölgő kéményeivel, és miután kiderült, hogy azok vegyi üzemek, elgondolkoztam a halak fogyaszthatóságáról. Kérdeztem is a tanárt, hogy nem bajos-e az itteni horgászat? Erre azt felelte, hogy néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt itt horgászni, de mostmár rendben van. :S Hmmm... Én azért nem szívesen ennék ebből a halászléből, de lehet hogy ez csak az én paranoiám...Aztán bementünk a városba. Iparváros. Nem is tudom, hogy mit mondjak róla. Van egy nagyon szép gótikus temploma a főtéren, és egy kisebbet is találtam tőle nem messze. Villamos is van ott, aranyos, picike, de nem láttam túl nagy tömeget rajta, bár elég sűrűn járt.

Nem mondthatnám, hogy éreztem az a nagyvárosi hangulatot ott, de a betondzsungel érzés bennem volt. A házak nagyjából tipikus belga házak voltak: 1-2-3 emeletes keskeny házak, néhány nagy lakóház mellett, ami nem volt túl jó állapotban. Sok-sok bolt, egy-két irodaház. Lehet hogy a hangulatomra a szürke időjárás is rányomta a bélyegét, de valahogy a kis Kortrijk városát semmi pénzért nem cserélném Antwerpenre. A kirakatok itt is nagy hatással voltak rám, azt hiszem hazaérve ezt a mániámat érdemes lenne kivizsgáltassam, mert ez biztosan valami betegség nálam. Odavagyok az igényesen kialakított, figyelemfelkeltő kirakatokért, de erre több szót nem is pazarlok, úgyis mutatok majd fényképet róluk. ;)
Sajnos össze-vissza 2 óránk volt bejárni a várost, ez a legnagyobb jóindulattal is a város töredékére volt elég. Lehet hogy ezért ilyen szélsőséges a véleményem. Ettől függetlenül nagyon hálás vagyok, hogy egy tantárgy keretén belül, ingyel eljutottam Antwerpenbe, és ráadásul még kreditet is kapok majd a tantárgy végén. Az utazás kényelmes volt, és érdekes dolgokat mondott a tanár a belga iparról. A legdurvább nekem az volt, mikor kiderült, hány falu tűnt el nyomtalanul azért, hogy felépülhessen x-y gyár.
Akármennyire is illúziórombolóak a gyárkémények, a konténerek és a csövek, érdekes fényképeket lehetett róla készíteni. Volt a környezet hangulatában valami, ami megragadt, és ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy rajzoljak valamit ebben a témában. Mire időm lesz erre, addigra bizonyára elmúlik. :S A legszebb az volt, mikor a már említett iparnegyed hófehér, sűrű ködben úszott, felette ragyogóan sütött a nap, és az egész valahogy álomszerű volt.
Hazafelé nagyon figyeltem, hátha Antwerpen mellett felbukkannak a Hupikék Törpikék és a Hókuszpók, de nem volt szerencsém. Állítólag ott laknak valahol. :) A városban láttam kettőt, de azok fehérek voltak, és egyik törpikéhez se hasonlítottak. (lásd: képek)
Este dutch órám volt. Rendesen leamortizált a dolog, most is azon vagyok, hogy felépüljek a depresszióból, mennyire le vagyok maradva a többiekhez képest. Még az se vígasztal, hogy vannak ott olyanok is, akik már tanulták a nyelvet ezelőtt. Nekem valamiért nehezebben megy ez a nyelv, és utálok a leggyengébb lenni egy csoportban. Január közepéig még csodákat művelhetek, vagy csodákra lenne szükségem, hogy összehozzak valami görbülős jegyet, illetve itt valami F-től különböző betűt.
Holnap reggel lesz egy izgalmas Intercultural Management vizsgám, ráadásul szóbeli. Bízom benne, hogy összehozom, de azért drukkoljatok nekem! Most gyorsan el is rakom magam holnapra.