Elérkezett a nagy nap, indultunk Barcelónába Miki kocsijával, Miki, Ádám, Gabi és én. Hajnalban keltünk, fáradtak, nyűgösek és feszültek voltunk. Volt nagy vita és idegeskedés a parkolóhely miatt, mert bizony a parkolási lehetőségek a charleroi-i reptéren elég körülményesek, és bizony nagyon drágák. Gondoltuk, hogy bemegyünk a belvárosba, és majd egy biztonságos helyen otthagyjuk a kocsit. Csakhát megláttuk a lakókat, akik egy cseppet sem hasonlítottak a kortrijkiakhoz, leszámítva a humanoid alkatot. Gondoltuk a bekamerázott rendőrségi épület parkolójában nyerők vagyunk. Meg is kérdezték a fiúk a rendőröket, akik a biztonságot illetően nem garantáltak semmit nekünk a kocsit illetően. Aztán miután szétnéztünk a parkolóban, és megláttuk az üvegszilánkokat, ami gyanusan autóablak szilánkjaira emlékeztetett, azonnal visszamentünk a reptérre, és egy távolabbi őrzött parkolóban hagytuk az autót. A délelőtti járatunkat törölték, szerintünk csak azért, mert a párszáz férőhelyes gépre mindössze 50-60 várakozó volt. Na de sebaj, ezt is túléljük: kaptunk ráadásul egy 5 eurós büfé utalványt, amiből egy kis dobozos tonic és egy tonhalasszendó ki is jött. Délután azért elindult a gép, és letett mindket a napfényes és csodaszép Barcelónában, akakrom mondani Gironában. Onnan busszal értük el a várost, és persze a legnagyobb dugóban, ami az egyébként 1 órás menetidőt közel 2 és fél órára növelte. De sebaj, megérkeztünk, magunkba szívtuk a spanyol hangulatot azonnal, ámuldoztunk az időjáráson, ami a késői órák ellenére is brutálisan meleg volt számunkra. A helybéliek viszont télikabátban lófráltak, na de erre a témára még visszatérek. Benéztünk rögtön egy szupermarketbe, és ámuldoztunk az árakon, ami a magyar árak szintjéhez nagyon hasonlít (persze ejuróban). Vettem rögtön egy "kevés" bort, és irány a szállás. Lelki szemeim előtt egy lepukkant, dohos, sötét szobát képzeltem el, a legrosszabb környéken. De a szállás a belvárosban volt, már a ház folyosólyán látszott, hogy nem illik ide a lepukkant szó, mikor patyolat tisztaság van, és tükörrel vonták ba a falakat. A szállásunk bámulatos volt! Tiszta, új bútorokkal, ízlésesen berendezve, kényelmes ágyakkal, és utcára néző ablakokkal, ahol vagy 50 ablak fénye kacsintott vissza a szobánk ablakára. Egyszóval csodálatos volt. Mivel én aludtam az emeletes ágy tetején, így a kilátásom még szebb volt.
Képek az éjszakai és a nappali kilátásról az ablakból, a szállásról ésatöbbi:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése