Ezennel bejártuk a Benelux államokat! :) Szép volt Luxemburg is. Kicsit másképp szép, mint Hollandia, és másképp mint Belgium. Ez a Luxemburg keveréke a környező országoknak. Észrevehető egy kicsit a belga stílus, a francia is például itt megjelennek sok helyen az ablakok alatti kovácsolt vas díszítőelemek. A többiek szerint viszon nagyon jellemző a német stílus is, ezt azért így írom, mert ott még nem jártam. (talán csak átutazóban egyszer) Az utcák többnyire macskakövesek, és az egész város olyan vegyes. Ha Brüsszelre azt mondtam hogy eklektikus, akkor itt ez a szó sokkal jobban igaz.
Az egész város karácsonyi lázban ég már, bár lehet hogy ezt az érzést fokozta a szombati vásár is, de mindehol karácsonyi díszek, a kirakatok, az utcák, a boltok, a terek, telis-tele vannak karácsonyra hangoló díszekkel. Illetve olyan, mintha már tartana az ünnep. Azt hiszem, ez az az ünnep, amit bajosan lehetne elfelejteni. Rám is hatottak a sokak szerint manipulatív elemek. Karácsonyi hangulatom lett, és egy kis időre elfeledkeztem az idei karácsonyom különbözőségéről. Már-már vártam a napot, mikor terjeng halászléillat a lakásban, a majonézes krumpli ízét éreztem már a számban, és gondolatban már a karácsonyfa díszeket kerestem, nehogy aznap kelljen. Aztán eszembe jutott, hogy ez idén másképp lesz. Talán csak egy időre, de az ünnep nem lesz olyan nagyszerű, mint eddig. A karácsonyi menü már nem fog elkészülni úgy, mint eddig. Mindenesetre hálás voltam azért a néhány óráért, amíg a város elfeledtete velem ezeket a tényeket.
A pontot az i-re egy utcai zenész tette fel. Az egyik forgalmasabb sétálóutcában cimbalom hangját hallottam. Egy férfi játszott rajta, egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy magyar. Adtam neki egy kis aprót amíg játszott, és láttam, hogy nem is akármilyen hangszeren zenél, eredeti Bohák cimbalom volt. Hallgattam egy darabig, és olyan jól esett emlékezni azokra a szép évekre, amíg én is ezen zenélhettem. Tudom hogy nem véletlenül hagytam abba, nem voltam én színpadra való azt hiszem, de mégis több lettem azzal a pár év zenéléssel. Két fantasztikus tanárnőm volt, sokat köszönhetek nekik.
Visszatérve Luxemburgra, mászkátunk a városban egy csomót. Azt hiszem, a belváros szinte összes utcáját bejártuk, sokszor botlottunk erasmusos diáktársainkba. Szokás szerint megint kis csapatokra oszlottunk még az elején. Én a szokásos magyar szomszédnéppel jártam be a várost. Valahogy mindig ugyanazok az emberek állnak össze egy csapatba, biztosan nem véletlen.
Rengeteget fényképeztem, hiszen volt mit. Gyönyörű ez a Luxemburg. Na nem azt mondom, hogy szívesen laknék ott, azt hiszem ez a kijelentésem Brüsszelre jobban igaz.
A városrészeket parkok tagolják. Rengeteg park, csodálatosan karbantartva, egyetlen eldobott szemét nélkül. Itt jellemzőbbek a bronzszobrok, ezek a járdán vannak általában, úgy értem könnyen megközelíthetőek, és bolond képeket lehet csinálni velük.
Kevesebb a fényűzés a várost illetően, az ott élő embereken viszont azonnal látszanak a jólét jelei. Az árak se tesco-szinten vannak. A legtöbb bolton már a kirakatnál látszik, hogy itt bizony vastag pénztárca szükségeltetik. Na a kirakatok se azok a szocreál, unalmas, minden terméket megmutatunk az árakkal együtt kirakatok. Tökéletes kompozícióban egy-két terméket mutatnak be, javarészük annyira figyelemfelkeltő, hogy már-már művészi. Sokukra még mindig emlékszem. Le a kalappal a kirakatrendezők előtt.
Gallériák is nagyszámmal voltak a városban. Sajnálom hogy nem mentem be egybe sem, viszont kívülről azért megcsodáltam egy-két alkotást. A fényképek között van is néhány, a hatásosabbakból. Itt valahogy közelebb érzem a művészetet az emberhez, mint otthon. Toleránsabbak is az új stílusokra. Na jó, nem arról a rettenetről beszélek, amit szobornak hívnak a belvárosban. Az a tarka-barka nőszörnyeteget ábrázoló óriási remekműről beszélek, ami lentebb képeken megcsodálható. Én azt mondanám: érdekes. Lehet hogy kell még nekem néhány év, és értékelni fogom.
Az ingergazdag napunk végefelé kissé elpilledtünk. A lányok először megkajáltak valami furcsa kajáldából, ezt a kínaiaktól kérdeztük meg az utcán, hogy merre van, mert nagyban eszegettek valami dobozos finomnak látszó tésztát. Mogyorós sülttészta volt. Érdekes. Nem mertem megkóstolni. :) (meg mellesleg drága is volt, mint ott minden) Aztán mikor már besötétedett, és hűlni kezdett az idő, beültünk a Quick-be, már mosdó után is vágytunk. A mosdó 0,50 euró-ba került volna. Az ajtók zárai pénzérmével működnek, de mivel az ajtón egy hatalmas kör alakú ablak volt, mindig kinyitották a bent lévő emberek egymásnak az ajtót, így meg ingyé volt. Aranyos mi? :) A kis magyar csapatunk immáron 7 főre nött. Ökörködtünk ott még egy darabig, megvártuk a busz indulását, és pápá Luxemburg. :) Még éjjel megnéztem az ott készült képeket, és nem győztem felrakni a blogra, hogy ti is lássátok/érezzétek a város hangulatát. Mivel egy kicsit túllőttem a célon, és több képet raktam fel a számomra még kezelhetőnél, így kissé rendezetlenül maradtak, egy-két kommenttel. Remélem azért még így is élvezhető lesz.
A karácsonyi hangulat mindenhol:Az egész város karácsonyi lázban ég már, bár lehet hogy ezt az érzést fokozta a szombati vásár is, de mindehol karácsonyi díszek, a kirakatok, az utcák, a boltok, a terek, telis-tele vannak karácsonyra hangoló díszekkel. Illetve olyan, mintha már tartana az ünnep. Azt hiszem, ez az az ünnep, amit bajosan lehetne elfelejteni. Rám is hatottak a sokak szerint manipulatív elemek. Karácsonyi hangulatom lett, és egy kis időre elfeledkeztem az idei karácsonyom különbözőségéről. Már-már vártam a napot, mikor terjeng halászléillat a lakásban, a majonézes krumpli ízét éreztem már a számban, és gondolatban már a karácsonyfa díszeket kerestem, nehogy aznap kelljen. Aztán eszembe jutott, hogy ez idén másképp lesz. Talán csak egy időre, de az ünnep nem lesz olyan nagyszerű, mint eddig. A karácsonyi menü már nem fog elkészülni úgy, mint eddig. Mindenesetre hálás voltam azért a néhány óráért, amíg a város elfeledtete velem ezeket a tényeket.
A pontot az i-re egy utcai zenész tette fel. Az egyik forgalmasabb sétálóutcában cimbalom hangját hallottam. Egy férfi játszott rajta, egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy magyar. Adtam neki egy kis aprót amíg játszott, és láttam, hogy nem is akármilyen hangszeren zenél, eredeti Bohák cimbalom volt. Hallgattam egy darabig, és olyan jól esett emlékezni azokra a szép évekre, amíg én is ezen zenélhettem. Tudom hogy nem véletlenül hagytam abba, nem voltam én színpadra való azt hiszem, de mégis több lettem azzal a pár év zenéléssel. Két fantasztikus tanárnőm volt, sokat köszönhetek nekik.
Visszatérve Luxemburgra, mászkátunk a városban egy csomót. Azt hiszem, a belváros szinte összes utcáját bejártuk, sokszor botlottunk erasmusos diáktársainkba. Szokás szerint megint kis csapatokra oszlottunk még az elején. Én a szokásos magyar szomszédnéppel jártam be a várost. Valahogy mindig ugyanazok az emberek állnak össze egy csapatba, biztosan nem véletlen.
Rengeteget fényképeztem, hiszen volt mit. Gyönyörű ez a Luxemburg. Na nem azt mondom, hogy szívesen laknék ott, azt hiszem ez a kijelentésem Brüsszelre jobban igaz.
A városrészeket parkok tagolják. Rengeteg park, csodálatosan karbantartva, egyetlen eldobott szemét nélkül. Itt jellemzőbbek a bronzszobrok, ezek a járdán vannak általában, úgy értem könnyen megközelíthetőek, és bolond képeket lehet csinálni velük.
Kevesebb a fényűzés a várost illetően, az ott élő embereken viszont azonnal látszanak a jólét jelei. Az árak se tesco-szinten vannak. A legtöbb bolton már a kirakatnál látszik, hogy itt bizony vastag pénztárca szükségeltetik. Na a kirakatok se azok a szocreál, unalmas, minden terméket megmutatunk az árakkal együtt kirakatok. Tökéletes kompozícióban egy-két terméket mutatnak be, javarészük annyira figyelemfelkeltő, hogy már-már művészi. Sokukra még mindig emlékszem. Le a kalappal a kirakatrendezők előtt.
Gallériák is nagyszámmal voltak a városban. Sajnálom hogy nem mentem be egybe sem, viszont kívülről azért megcsodáltam egy-két alkotást. A fényképek között van is néhány, a hatásosabbakból. Itt valahogy közelebb érzem a művészetet az emberhez, mint otthon. Toleránsabbak is az új stílusokra. Na jó, nem arról a rettenetről beszélek, amit szobornak hívnak a belvárosban. Az a tarka-barka nőszörnyeteget ábrázoló óriási remekműről beszélek, ami lentebb képeken megcsodálható. Én azt mondanám: érdekes. Lehet hogy kell még nekem néhány év, és értékelni fogom.
Az ingergazdag napunk végefelé kissé elpilledtünk. A lányok először megkajáltak valami furcsa kajáldából, ezt a kínaiaktól kérdeztük meg az utcán, hogy merre van, mert nagyban eszegettek valami dobozos finomnak látszó tésztát. Mogyorós sülttészta volt. Érdekes. Nem mertem megkóstolni. :) (meg mellesleg drága is volt, mint ott minden) Aztán mikor már besötétedett, és hűlni kezdett az idő, beültünk a Quick-be, már mosdó után is vágytunk. A mosdó 0,50 euró-ba került volna. Az ajtók zárai pénzérmével működnek, de mivel az ajtón egy hatalmas kör alakú ablak volt, mindig kinyitották a bent lévő emberek egymásnak az ajtót, így meg ingyé volt. Aranyos mi? :) A kis magyar csapatunk immáron 7 főre nött. Ökörködtünk ott még egy darabig, megvártuk a busz indulását, és pápá Luxemburg. :) Még éjjel megnéztem az ott készült képeket, és nem győztem felrakni a blogra, hogy ti is lássátok/érezzétek a város hangulatát. Mivel egy kicsit túllőttem a célon, és több képet raktam fel a számomra még kezelhetőnél, így kissé rendezetlenül maradtak, egy-két kommenttel. Remélem azért még így is élvezhető lesz.
Kirakatok, amik nagyon tetszenek:
Magyar csapatunk a Quick-ben:
Friss nemzetközi kapcsolatok építése, vagy étteremkeresés?
Ez egy helyi újság egész oldalas hirdetése. No comment...
A luxemburgi éjszaka:
Egy ütős galléria tele pop-art képekkel:
Egy kis emlékezés a múltamra:
Itt meg néhány kép a városról:
Egy kis "művészet", lehet tanakodni milyen stílusban alkották. Egyszerűen gyönyörű!!! :D ;)
3 nyelven is halálos, ezt már érdemes komolyan venni:
A dohányzás súlyosan károsítja a manók egészségét is?
A parkok (sok van belőlük ott)
A luxemburgi zsánerem :D
... és megint csak városképek:
Nagyon vad, nagyon tetszett:
Magyarok a karácsonyi vásáron:
Hazafelé a fáradt csapat fejbúbjai, Bartek meg nagyon bambul:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése