Reggel korán keltünk, de későn indultunk, mert ugye "aki korán kel..." ...az nyűgös és álmos. Kisvártatva elindultunk, az első állomásunk a metrózás lett volna a Sagrada Famíliához, ha nem akadtunk volna bele egy csodálatos épületbe. Egy kórház volt, de erre már csak akkor jöttünk rá, mikor közelebb mentünk. Megcsodáltuk, lefényképeztünk sokszor, és pihiztünk is a kertjében, ami nem elhanyagolhatóan nagy volt, mondthanám hogy óriási. Arra gondoltunk, ha ez egy kórház és ennyire gyönyörű, akkor mi lesz még ebben a városban?! A kórházból távozva (furcsán hangzik így), még elámultunk a pálmafákban lakozó papagájokon. Megnéztük a már említett templomot, amit sajnos most újítanak fel, de még így is élvezhető és szép. Onnan tovább az üzleti negyed, a nagy felhőkarcolókkal és modern házakkal. Ott láttuk először a spanyol tengerpartot a kiruccanásunk során. Elgyönyörködtünk benne, és mentünk is tovább az igazi tengerpartra, ami homokos, pálmafás, sirályos, gyönyörű. (ez utóbbi az ipari negyedé volt)
A tengerparton volt nagy ámuldozás, fényképezés, homokban fetrengés, lábpancsi és kagylógyűjtés. A víz kimondottan hideg volt. Nagyon hideg! Viszont az idő fantasztikus, egy szál pólóban flangáltunk egész nap. Bátran állíthatom, hogy a 20 fokos meleg a kortrijki 5-10 fok körüli szeles idő után, hőségnek számít. Egy-két furcsa pillantást leszámítva, szinte azonnal rájöttek a nagykabátos emberek, hogy mi bizony túristák vagyunk. A helybéliek rettenetesen fel vannak öltözve, nagy kötött sál, puffos kabát meg minden, javarészük kutyával mászkál, így ezen jellemzők alapján könnyen fel lehet ismerni őket. A túristákat is. Mi nyáriasan mászkáltunk egy-egy fényképezőgéppel a kézben. Összetéveszthetetlen különbségek.
A part után még találtunk egy nagyon szimpatikus kis tavat tele sirállyal, modern szobrokkal és körös-körül irodaépületekkel és robogókkal-motorokkal. Mert itt az a divat, nem a bicaj.
A kikötőhöz érve megbámultuk az éttermeket, és csorgattuk a nyálunkat éhesen. Feltűnt viszont, hogy a menük 10-15 euró között vannak. Az egyik helyen a bejáratnál betessékelő pincér felvilágosított minket, hogy mit takar egy ilyen aktuálisan 11 eurós menü. Amint megtudtunk, azonnal berohantunk az étterem kinti leülős részébe, és választottunk a menülapról. Sorolom én mit rendeltem: előételnek tenger gyümölcsei salátát, főételnek mindannyian valami nememlékszemrá nevű spanyol finomságot ettünk, amiben ugyancsak rák és kagyló leledzett, egy csomó fantasztikus ízű rízzsel, ami valami különleges ízesítéssel készült, se nem kemény, se nem puha, pont jól megfőzve. Ekkor már tényleg éreztük, hogy itt az állj, ne tovább. De jött a desszert, mindenki a tipikus spanyol desszertet kérte, ami valójában vaníliapudding, karamellréteggel a tetején. (megj.: aki látta az Amelie csodálatos életét, az tudja hogy ezt a réteget imádja a lányzó összetörörgetni, nos én most kipróbálhattam, tényleg jó érzés) Nem is említettem a két nagy kancsó Sangriát, amit az étkezés során szolgáltak fel nekünk, ez még mindig benne volt a menü árában. A Sangria valami fantasztikus. Nem olyan erős, mint amilyenhez szoktunk, tele van gyümölccsel, és jéggel, viszont két pohárnyi garantáltan fejbevágja az embert, de csak úgy arcpirulás szintjén. A számla megérkezésekor kissé tartottam az összegtől, de tényleg 44 eurót kértek összesen, és a borravalót se nagyon tudták hová tenni, úgy látszik ez itt nem szokás, de azért nem kellett nagyon győzködni őket, örültek neki. :) Egy cseppet jólakottan indultunk a spanyol éjszakában, sétáltunk a romantikus picike utcákban, néztünk kivilágított templomokat, szobrokat, épületeket, karácsonyi dekoráció és díszkiválgítás közepette nyárias estéhez öltözve. Beültünk kávézni is, és a kávé is döbbenetesen olcsó volt (mondom inkább úgy, hogy magyar áron volt), ráadásul végre olyan erős, ahogy én szeretem. Nem az a belga lötty. :P
Végigmentünk egy esti kirakodóvásáron a sétálóutcában, beugrottunk az ottani Carrefourba, vettem két szemérmetlenül olcsó spanyol bort, illetve valami likőrbort, lényeg hogy Muskotályból készültek, az egyik 13%, a másik 15%-os, és mindössze másfél euró volt egyenként.
Hamarosan azért hazakolbászoltunk, és rengeteg élménnyel, és két hatalmas vízhólyaggal a lábamon zártam a napot. Este a többiek is nyugtázták, hogy bizony van érzékem a borok választásához, mert ez bizony egy nagyon könnyen és gyorsan elfogyasztható változata volt az erjesztett szőlőleveknek. :P
Íme a képek, az időrendi sorrend kissé fordítva van, de már nem volt kedvem pötyörészni ezzel, marha fonákul van megoldva ebben a rendszerben a képfeltöltés, úgyhogy sorry.
A spanyol éjszaka
A tengerparton volt nagy ámuldozás, fényképezés, homokban fetrengés, lábpancsi és kagylógyűjtés. A víz kimondottan hideg volt. Nagyon hideg! Viszont az idő fantasztikus, egy szál pólóban flangáltunk egész nap. Bátran állíthatom, hogy a 20 fokos meleg a kortrijki 5-10 fok körüli szeles idő után, hőségnek számít. Egy-két furcsa pillantást leszámítva, szinte azonnal rájöttek a nagykabátos emberek, hogy mi bizony túristák vagyunk. A helybéliek rettenetesen fel vannak öltözve, nagy kötött sál, puffos kabát meg minden, javarészük kutyával mászkál, így ezen jellemzők alapján könnyen fel lehet ismerni őket. A túristákat is. Mi nyáriasan mászkáltunk egy-egy fényképezőgéppel a kézben. Összetéveszthetetlen különbségek.
A part után még találtunk egy nagyon szimpatikus kis tavat tele sirállyal, modern szobrokkal és körös-körül irodaépületekkel és robogókkal-motorokkal. Mert itt az a divat, nem a bicaj.
A kikötőhöz érve megbámultuk az éttermeket, és csorgattuk a nyálunkat éhesen. Feltűnt viszont, hogy a menük 10-15 euró között vannak. Az egyik helyen a bejáratnál betessékelő pincér felvilágosított minket, hogy mit takar egy ilyen aktuálisan 11 eurós menü. Amint megtudtunk, azonnal berohantunk az étterem kinti leülős részébe, és választottunk a menülapról. Sorolom én mit rendeltem: előételnek tenger gyümölcsei salátát, főételnek mindannyian valami nememlékszemrá nevű spanyol finomságot ettünk, amiben ugyancsak rák és kagyló leledzett, egy csomó fantasztikus ízű rízzsel, ami valami különleges ízesítéssel készült, se nem kemény, se nem puha, pont jól megfőzve. Ekkor már tényleg éreztük, hogy itt az állj, ne tovább. De jött a desszert, mindenki a tipikus spanyol desszertet kérte, ami valójában vaníliapudding, karamellréteggel a tetején. (megj.: aki látta az Amelie csodálatos életét, az tudja hogy ezt a réteget imádja a lányzó összetörörgetni, nos én most kipróbálhattam, tényleg jó érzés) Nem is említettem a két nagy kancsó Sangriát, amit az étkezés során szolgáltak fel nekünk, ez még mindig benne volt a menü árában. A Sangria valami fantasztikus. Nem olyan erős, mint amilyenhez szoktunk, tele van gyümölccsel, és jéggel, viszont két pohárnyi garantáltan fejbevágja az embert, de csak úgy arcpirulás szintjén. A számla megérkezésekor kissé tartottam az összegtől, de tényleg 44 eurót kértek összesen, és a borravalót se nagyon tudták hová tenni, úgy látszik ez itt nem szokás, de azért nem kellett nagyon győzködni őket, örültek neki. :) Egy cseppet jólakottan indultunk a spanyol éjszakában, sétáltunk a romantikus picike utcákban, néztünk kivilágított templomokat, szobrokat, épületeket, karácsonyi dekoráció és díszkiválgítás közepette nyárias estéhez öltözve. Beültünk kávézni is, és a kávé is döbbenetesen olcsó volt (mondom inkább úgy, hogy magyar áron volt), ráadásul végre olyan erős, ahogy én szeretem. Nem az a belga lötty. :P
Végigmentünk egy esti kirakodóvásáron a sétálóutcában, beugrottunk az ottani Carrefourba, vettem két szemérmetlenül olcsó spanyol bort, illetve valami likőrbort, lényeg hogy Muskotályból készültek, az egyik 13%, a másik 15%-os, és mindössze másfél euró volt egyenként.
Hamarosan azért hazakolbászoltunk, és rengeteg élménnyel, és két hatalmas vízhólyaggal a lábamon zártam a napot. Este a többiek is nyugtázták, hogy bizony van érzékem a borok választásához, mert ez bizony egy nagyon könnyen és gyorsan elfogyasztható változata volt az erjesztett szőlőleveknek. :P
Íme a képek, az időrendi sorrend kissé fordítva van, de már nem volt kedvem pötyörészni ezzel, marha fonákul van megoldva ebben a rendszerben a képfeltöltés, úgyhogy sorry.
A spanyol éjszaka
Pálmafák, tenger, decemberi nyár:
A modern művészet remekművei, az egyik csővázas szoborféle akármi alatt meg ott vigyorgok:
Üzleti negyed:
Az első barcelónai állomásunk ez a gyönyörű épületcsoport volt, ami nem mellesleg egy kórház. (Ilyen helyen én is szívesebben gyógyulnék, csak belegondolva a magyar kórházak állapotába :S)
Egy tipikus lakóház:
A Sagrada Família egyik aktuálisan legszebb oldala,
a többi jelenleg fel van állványozva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése